Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk" – olvasható Orbán Viktor 2015-ös levelében, amelyben az ötödik nemzeti konzultáció kitöltésére buzdította polgárokat. A miniszterelnök ezzel a mondatával finoman megfogalmazta, mi is a lényege a polgári kormány által bevezetett kérdőívnek, és egyben figyelmeztetett arra, hogy az ország korábbi vezetése hogyan viszonyult az emberek véleményének kikéréséhez.
2010-ben a magyarok addig soha nem látott egységben mondtak nemet a nyolc évig kormányon lévő balliberálisokra és politikájukra, a modernkori magyar politika során először fordult elő, hogy kétharmados többséggel ruháztak fel egyetlen politikai erőt, nevezetesen a Fidesz-KDNP-t. Ennek okairól egy egész tanulmányt lehetne írni, azonban bukásuknak egyik legfontosabb oka az volt, ahogyan a magyar emberekhez viszonyultak. A nyolcéves periódusban mind Medgyessy Péter, mind Gyurcsány Ferenc, mind Bajnai Gordon tipikusan elitkormányzást folytatott, amelynek során a mindenhatónak hitt fővárosi értelmiség útmutatásai alapján, velük karöltve irányították az országot. Ennek a politikának az volt a velejárója, hogy az átlagembereket kirekesztették a döntések meghozatalából, így egyetlen egyszer sem kérték ki a véleményüket egy-egy fajsúlyos kérdésben, hanem helyette inkább füstös szobákban beszélték meg, mi a jó Magyarországnak.
Nyolc év balos, az országot csődközelbe navigáló vezetés után a népharag valósággal elsöpörte az elitpolitikát, és vele együtt a bezárkózó politikai elitet: magyar emberek millió jelezték a szavazófülkékben, elég volt, ez így nem mehet tovább!
Orbán Viktor polgári kormánya – többek között – a protesthangulatnak köszönhetően óriási felhatalmazást kapott, azonban ez a kormányzás kínálta lehetőségek mellett komoly felelősséggel is járt: nem lehetett ugyanolyan módszerekkel és szellemiségben irányítani az országot, mint ahogy Gyurcsány Ferencék tették. A helyzet meglehetősen egyszerű volt: ha elődeik hibájába esnek, akkor ugyanarra a sorsra jutnak, mint ők. A miniszterelnöknek éppen ezért az egyik legfőbb célkitűzése volt, hogy változtatni kell a magyar kormányzatnak az emberekkel való kapcsolatán, többet nem fordulhat elő, hogy a magyarokat kihagyják a különböző intézkedések megvitatásából. Éppen ezért kabinete már 2010-ben intézményesítette az Európában egyedülálló nemzeti konzultációit, amelynek lényege abban rejlik, hogy egy-egy kiemelkedően fontos társadalmi kérdésben kikéri a magyar polgárok véleményét, és a többség akarata szerint cselekszik.
A választókkal való diskurzus szükségese nem a nyolc évvel ezelőtti kormányváltáskor fogalmazódott meg Orbán Viktor fejében, hanem jóval korábban. A „nemzeti konzultáció" kifejezést először a 2005-ös évértékelő beszédében használta, amikor leszögezte, hogy pártja a 2006-os parlamenti választásokat úgy kívánja megnyerni, hogy a tervezett intézkedéseit a magyar emberekkel folytatott párbeszéd alapján építi fel. Nem sokkal később megalakult a Nemzeti Konzultációs Testület, amely egy országjáró rendezvénysorozattal folytatódott. Ezeken az eseményeken közéleti kérdésekben többféleképpen kérdezték meg a magyarok véleményét: hol szóban, hol kérdőíveken, hol pedig telefonon. A jelenlegi nagyobbik kormánypárt több mint tíz évvel ezelőtti akciója előrevetítette, mi várható a Fidesz-KDNP pártszövetségtől, ha kormányra kerül.
2010-ben eljött az idő, és a polgári kabinet rövid időn belül megmutatta, hogy egy pillanatig sem kíván azonosulni a bukott balliberális elit módszereivel, a második Orbán-kormány még abban az évben útjára indította az első nemzeti konzultációt. Amit aztán további hét követett, különböző témakörökben.
A balliberális politikai és értelmiségi elit nem tanult a hibáiból, mélységesen lenézi a konzultáció intézményét. Amikor ők kormányoztak, egyszer sem vonták be a magyarokat egy-egy döntés meghozatalába, ezt a szellemiséget ellenzékben is folytatják. Pitiáner kérdésekben igyekeznek hitelteleníti a polgári kormány kezdeményezését (mennyibe kerül, miért ezeket kérdezik meg stb.), csak egyet felejtenek el: többek között azért váltották le őket, mert egyszer sem kérdezték meg az embereket nyolcéves kormányzásuk alatt.
A bukott baloldal akarata ellenére a nemzeti konzultáció gyökeret vert a magyar társadalomban, amely az évek során Orbán Viktor kormányának ars poeticájává nőtte ki magát: az emberek nélkül nincs kormányzás.
Az európai baloldalon egyedül Emmanuel Macron francia elnök értette meg Orbán politikai sikerességét: egy európai konzultációt kezdeményezett az Európai Unió jövőjéről. Csakhogy a motiváció a rekordnépszerűtlen politikus esetében is kétes: ezzel csupán ellensúlyt kíván képezni a bevándorlásellenes erőkkel szemben, és így pont a lényege veszik el a dolognak. Az emberek nélkül nincs politizálás. Egész pontosan politika az lehet, csak sikeres nem.
