A nyugat-európai média a tudatos hallgatást választotta a migránsbűnözés kapcsán

Az európai migrációs válság begyűrűzésekor az uniós politikai vezetők a szolidaritás pajzsa mögött a kontinensre érkező bevándorlók befogadása mellett tették le a garast. Mivel ez a döntés erősen szembement az átlag európai polgár akaratával, így meg kellett magyarázniuk a megmagyarázhatatlant: miért is jó az nekik, hogy más kontinensekről, más kultúrájú emberek milliós nagyságrendben érkeznek az országuk területére. Ennek eredménye az lett, hogy a nyugat-európai országok mainstream médiáiban komoly cenzúra alakult ki: a migráció védelmében. 

Európa három évvel ezelőtt rég nem látott kihívás elé került, amelyre azóta sem találja a gyógyírt: egy élhetőbb jövő érdekében, más kontinensekről útnak induló emberáradat érte el a kontinens partjait. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2015-ben a világháború óta bekövetkezett legjelentősebb migrációs hullámnak nevezte az újkori népvándorlást, ami 2015 októberében tetőzött. Ebben az egy hónapban több mint 200 ezren érkeztek Európába, a folyamat napjainkban is jelen van, állandó nyomás alatt tartva a kontinens vezetését, illetve a bevándorlás által érintett országokat. A migrációs válsággal válaszút elé került az uniós politikai elit: megpróbál valamiféle megoldást találni a gazdasági okokból érkezők visszaszorítására, vagy inkább a befogadás mellett dönt. Angela Merkel német kancellár hírhedt Wilkommenskulturjával a kérdés eldőlt, a nagyobb uniós tagországok a szolidaritásra, mint európai értékre hivatkozva a befogadás különböző válfajai mellett tették le a voksukat. A politikai válasz tehát megszületett, még ha némileg bizonytalanul is. Merkel vezetésével tehát az európai elit meghozta a politikai döntést, aminek a kommunikálása viszont korántsem volt egyszerű feladat.

Ugyanis az európai polgárok felé azt kellett megmagyarázniuk, miért is jó nekik az, hogy más kontinensekről, más kultúrájú emberek milliós nagyságrendben érkeznek az országuk területére.

Ennek következtében a különböző területeken turbófokozatra kapcsolták az emberek érzékenyítését. A migráció által érintett, nyugat-európai tagországok filmgyárai futószalagon kezdték el gyártani az ócska propagandafilmeket, amiknek semmi más funkciójuk nem volt, minthogy az emberek tudatát a megfelelő módon formálják a bevándorlás kérdésében. Az egyre többször a negyedik hatalmi ágként meghatározott médiára is kulcsszerep hárult a migrációs válság politikailag korrekt értelmezésének terjesztésében: a nyugat-európai sajtóban egy komoly cenzúra (hírzárlat) alakult ki, a hírek nagyon erősen szűrtek. A módszer pofonegyszerű: a mainstream (sokszor a jobboldalinak tartott, és baloldali) sajtótermékekben a bevándorlók szinte kizárólag pozitív színben tűnhetnek fel, ha pedig bűncselekményt követtek el, akkor vagy magát a hírt vagy az elkövető vallását, származását hallgatják el.

Német médiamanipulációk a migráció védelmében

Németországban nem új keletű a probléma, a migrációval kapcsolatos médiamanipuláció régóta jelen van az országban. A folyamat egyik legnagyobb ellenfele a tavaly szívrohamban elhunyt Udo Ulfkotte német újságíró volt. 2014-ben írta meg a Megvásárolt újságírók című, hatalmas botrányt kiváltó könyvét, amelyben a Frankfurter Allgemeine Zeitung hajdani munkatársa lerántotta a leplet arról, miként használják kormányok és titkosszolgálatok a propaganda eszközeként a német médiát. Bemutatta, hogyan is működik a színfalak mögött a német sajtó, mekkora pénzek mozognak, és mekkora a tét. Ulfkotte mindezt onnan tudja, hogy a fősodorbeli média tagjaként korábban maga is részt vett a hazugságok gyártásában. A menekültipar című tényfeltáró írása is hasonlóan nagyot szólt: arról írt, hogy a menekültipar Németországban évente 13 billió forintos üzletet jelent, hiszen több mint hárommillió bevándorló dolgozik az országban. Ulfkotte szerint egyes gazdasági és politikai köröknek érdeke, hogy a folyamat árnyoldalai ne kapjanak túl nagy teret az országban. Németországban ennek következtében mindennapinak számít, hogy a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről nem számol be a sajtó.

• A manipuláció szimbóluma lehetne a 2015-ös kölni szexuális zaklatások kommunikációs tálalása, pontosabban nem tálalása. A nagy felháborodást okozó eseménysorra 2015 szilveszterén került sor, amikor is észak-afrikai és közel-keleti származású fiatal férfiak csoportosan zaklattak és bántalmaztak nőket a németországi Kölnben. Már maguk az európai kultúrkörtől merőben szokatlan történések is sokkolóak voltak, de ahogy a német média kezelte az ügyet, az minden határon túlment. Ugyanis a német sajtómunkások csak jó pár nap késéssel közöltek híreket az eseményekről, az elkövetők származásáról pedig sokáig hallgattak. A német médiát komoly bírálatok érték, hiszen a nagy hírszolgáltatók igyekeztek elhallgatni vagy jelentékteleníteni a migránsok által elkövetett bűncselekményeket.
• Hasonló manipulációra derült fény 2016 szeptemberében, amikor egy megdöbbentő dokumentum került fel az internetre a bevándorló férfiak által elkövetett támadásokról, szexuális zaklatásokról. Egy különleges sajtószemle összesen 22 oldalon sorolta fel azokat az eseteket, amelyek Németországban, Ausztriában vagy Svájcban történtek 2015 februárja óta. Ezekről az esetekről szóló beszámolók nagy része csupán a regionális lapok rendőrségi, bűnügyi rovatában kaptak helyet. Ritkán kerültek az országos híradásokba.
• Hasonló volt a helyzet 2016 decemberében is, amikor az ARD országos köztelevízió elhallgatta, hogy egy nemi erőszakkal és gyilkossággal gyanúsított fiatalkorú afgán menedékkérőt őrizetbe vetttek. Míg a ZDF országos köztelevízió és a kereskedelmi csatornák beszámoltak a nyomozás fejleményéről, az ARD esti híradójában nem szerepelt a hír, ami valóságos tömegfelháborodáshoz vezetett. Nézői levelek sokasága érkezett a szerkesztőségbe, mire egy közösségi oldalon közölték, hogy azért tekintettek el az eset ismertetésétől, mert nem országos, hanem csak regionális jelentőségű ügynek értékelték a történteket.
• A augusztusi chemnitzi történések kapcsán is megmutatkozott, Németországban milyen módon tálalják a híreket a fogyasztóknak. Ismert, a városban egy iraki és egy szíriai migráns megölt egy 35 éves német férfit Chemnitz belvárosában, aminek következtében tömegtüntetések kezdődtek az addig békés városban. A tudósítások természetesen úgy igyekeztek beállítani a történteket, mintha 1945 után ismét őrjöngő nácik randalíroznának a német utcákon. A Bild című bulvárlap szerint a rendőrök nem tudták uralni a helyzetet, a tüntetőknek „dühöngő tömeggé változtak”. Az MDR regionális közszolgálati csatorna beszámolójában pedig egyenesen szélsőjobboldaliaknak nevezte a tiltakozókat, akiknek számát feltehetően szándékosan alig ötezresre saccolták. Egyedül a lényeg sikkadt el: a migrációnak léteznek árnyoldalai, az ügy kapcsán a német médiában kevés szó esett az elkövetők származásáról, helyette inkább az „őrjöngő nácik” kerültek a figyelem középpontjába.
• Idén szeptember érkezett a hír, miszerint egy tízéves német kisfiút megerőszakolt egy afgán származású osztálytársa egy iskolai kiránduláson. A német állami média, a DPA hírügynökség beszámolójában az erőszakos migránsgyerek származása egyáltalán nem került szóba, csak a „száraz” tényeket sikerült közölni.

Angela Merkel német kancellár egy migránssal fotózkodott a bevándorlási válság közepén. Kinek a pártján áll? Forrás: Origo

Spanyolországban is eltussolják a bevándorlókkal kapcsolatos negatív híreket

A napokban egy spanyol honlap is rámutatott arra, hogy a mediterrán országban is hasonló módszerekkel történik az emberek „nemtájékoztatása”, mint a németeknél.

A portál közzétett egy „szeptemberi listát” azokról a migránsok által elkövetett bűncselekményekről, amelyeket elhallgatott a szocialista kormányhoz közeli sajtó.

Csak a múlt hónapban több mint 40 migránsok által elkövetett bűncselekményt tussolt el a fősodratú spanyol média. A teljesség igénye nélkül ilyen erőszakos cselekmények maradtak ki a híradásokból:

• egy marokkói elvágta egy lány torkát Palma de Mallorcán;
• szintén egy marokkói egy 5 éves kislányt használt élő pajzsként egy utcai verekedésben Lanzarote szigetén;
• egy harmadik megkéselt egy 19 éves férfit Oviedóban;
• nemi erőszak kísérlete Alacorcónban;
• két migráns kirabolt egy autószerelőt;
• egy marokkói és egy algériai bevándorló 1000 eurót rabolt egy spanyol polgártól.

Svédország is PC-nagyhatalom

A napokban robbant a hír Svédországban, hogy muszlim bevándorlók megerőszakoltak egy fiatal lányt a skandináv országban.

A svéd sajtó cenzorai német és spanyol kollégáikhoz hasonlóan akcióba lendültek, és megpróbálták elhallgatni az utóbbi időszakban szokásosnak számító esetet, azonban ezúttal nem jártak sikerrel.

Ugyanis a megerőszakolt lány családjának egyik barátja megtudta, hogy mi történt, dühében kiposztolta az esetet saját közösségi oldalára. Csakhogy a bejegyzést később törölték, feltehetően a svéd szociáldemokratákhoz vezetnek a szálak. Ez nem számít elszigetelt esetnek a skandináv országban, egy Svédországban élő magyar férfi arról beszélt idén márciusban a KarcFM-nek, hogy az országban tudatosan és rendszerszintűen hallgatják el a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket.