Napokig nem tért magához a sokktól a tűvel megszúrt nő

Napokig nem tért magához, csak robotszerűen élt, és még most is rémálmok gyötrik Rosta Anitát, azt a nőt, akinek szeptember 10-én tűt döfött a combjába egy drogos az 1-es villamoson. Az elmúlt hetek megpróbáltatásairól a Pesten Hallottam csoportban vallott.

Ahogy az Origo is beszámolt róla, tűt döfött egy nő combjába egy drogos az 1-es villamoson szeptemberben. Azóta a férfit elfogták, most az áldozat írt bejegyzést a Facebookon.

Rosta Anita azt írta, hogy az a bizonyos hétfői nap, attól a pillanattól kezdve, szinte teljesen kiesett számára.

„Mintha csak teltek volna a percek, órák és közben a létfenntartáshoz szükséges funkciókon kívül mindenre alkalmatlan lettem.

Robotüzemmódba kapcsoltam, aki mellett elmennek az események.

Anita rémisztő történetéről korábban az Origo is beszámolt, ő az a nő, akit szeptember 10-én egy fiatal combon szúrt egy tűvel az 1-es villamoson.

Illusztráció Forrás: SZABÓ GÁBOR - ORIGO

Hétfőn egy fiatal férfi szállt fel a Kacsóh Pongrác úti megállóban, elég furcsa állapotban. Nem lepődtem meg, ezen a vonalon megszokott, hogy drogosokat és annak tűnő embereket lát az ember

– nyilatkozta akkor a Blikknek. Pár perccel később egy

kis szúrást érzett a combjánál.

Először fel sem fogta, hogy mi történhetett, aztán a férfi markában meglátott egy fecskendőt. Mire a négygyerekes édesanya felocsúdott, a támadó a villamos közepén járt, majd le is szállt.

Most azt írta, hogy akkor megszűnt Rosta Anitának lenni.

Lelkem lekerült egy sötét verem aljára és mint egy megszeppent kislány, térdemet felhúzva, átölelve ,nézek a külvilág felé, ami tele lett csupa félelmetes dologgal, ez nem én vagyok.

Forrás: Pesten Hallottam/Facebook

A poszt szerint jelenleg egy érzelmi hullámvasúton ül:

hol hálás a sorsnak, hogy ilyen szerencsés, és ennyivel megúszta, hol pedig elkezd rettegni, hogy megbetegszik.

Rémálmai vannak, amikben már fertőzött. Néha annyira elhatalmasodik rajta a félelem, hogy képtelen elhagyni a biztonságot jelentő otthonát.

Csak a barátai, munkatársai, ismerősei bátorító szavai adnak neki erőt, ugyanis a megkönnyebbülést jelentő eredmények még nem érkeztek meg, és addig kétségek között él.