M. Apollót bilincsel a lábán és a kezén, vezetőszáron vezették be a tárgyalóterembe. A fiú nem akart új vallomást tenni, ezért egy tanú meghallgatásával kezdődött a tárgyalás.
A beidézett férfit azért hallgatták meg, mert M. Apollo azzal gyanúsítja, hogy ő bujtotta fel a gyilkosságokra, valamint a második gyilkosságnál a férfi is többször megütötte a hajléktalant.
I. Béla tagadta a vádakat, elmondása szerint az öccsén keresztül ismeri M. Apollót, de soha nem beszélt vele. A bíróság szembe állította a két férfit, akiknek egymás szemébe kellett mondaniuk az álláspontjaikat. Ezek után a bíróság elengedte a férfit.
A tárgyaláson jelen volt a fiatal anyja is, aki
a perbeszédeket állva hallgatta végig, és amikor a gyilkos fiú családi hátteréről volt szó, az asszony nagyokat sóhajtott és szipogni kezdett, a könnyeivel küzdött.
A szünet előtt az anya szót kért a bíróságtól, amihez nem volt joga, de a bíró megengedte, hogy beszéljen. Az asszony azt sérelmezte, hogy nem készült a fiáról látlelet, pedig ha így megvert valakit, akkor annak a fián is nyoma kellene hogy legyen.
Elmondta, hogy hiába tartják őt rossz anyának, ő mindent megtett a fiáért.
Az utolsó szó jogán M. Apolló nem akart mondani semmit. Amikor kivezették a tárgyalóteremből, az anyja az ajtóban várta, és könnyes szemmel annyit mondott a fiának, hogy:
szeretlek.
A fiú anyja szerint nem igazak azok a vádak, amik szerint ő rossz anya lenne, mert nem foglalkozott eleget a fiával.
Nem vagyok rossz anya! Nem hiszem, hogy rossz példát mutatok azzal, hogy dolgozom, hogy fizethessem a számlákat és az albérletünket
– mondta az anya a tárgyalás szünetében az Origónak.
Végül a bíróság több mint három óra tanácskozás után 13 év, 6 hónapra elítélte M. Apollót, aki a fiatalkorúak börtönébe kerül.
Leghamarabb a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhat feltételesen, valamint 8 évre eltiltották a közügyek intézésétől, és kötelezték a bűnügyi költségek kifizetésére.
Az ítélethirdetést a fiú anyja rezzenéstelen arccal hallgatta végig.
Az ítélet meghozatalában a bíróság szerint a tanúval, I. Bélával való szembesítés kulcsszerepet játszott, mert
M. Apollo nem tudta ugyanazt elmondani a férfi szemébe, amit a második vallomásában állított.
Mindössze annyit tudott mondani :
nem akarok hülyeséget mondani.
A bírónak kellett felolvasnia a fiú vallomását.
Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott és a védője a büntetés enyhítéséért fellebbezett. M. Apollo a másodfokú tárgyalásig előzetes letartóztatásban marad.
A tárgyalás végén megkérdeztük a fiú anyját, hogy mit gondol az ítéletről.
Nem jogerős! Remélem, hogy a fellebbezés után enyhébb büntetést fog kapni
– mondta.
Ahogyan korábban megírtuk, a 15 éves fiú tavaly április végén a barátaival töltötte az estét egy tatabányai téren. Hazafelé, egy buszmegállóban észre vett egy alvó hajléktalant, akivel korábban összeveszett egy alkalmi munka miatt. Felkeltette a férfit, hogy megbeszélje vele a történteket, de a hajléktalan nem akart vele beszélgetni.
A fiú ezért addig verte, amíg az meghalt, majd elvette a táskáját és a telefonját.
Ezek után hazament, de nem mert bemenni a lakásukba, mert félt az anyjától.
Később elindult egy helyi presszóba, útközben talált egy másik hajléktalant, aki egy padon aludt. Őt is felkeltette, és arra kérte, hogy ne aludjon ott. A férfi nem foglalkozott vele, ezért
kirángatta a padok közül és halálra verte. Ellopta a halott férfi cipőjét, amit nem sokkal később felvett.
Ezek után hazament, evett és tévét nézett, majd lefeküdt aludni.