Már gyerekkorban eldől, kit választunk párunknak?

Vágólapra másolva!
A pszichológiát kritizálók szeretnek azzal viccelődni, hogy a pszichológia magyarázata mindenre az édesanyánkkal való kapcsolatban rejlik. A párkapcsolataink működésre azonban ez aránytalanul igaz. A felnőttkori kapcsolatainkat jellemző működésünk ugyanis a kisgyermekkorban kialakult kötődési stílusunkkal és szüleink nevelési stílusával nagy összefüggést mutatnak.
Vágólapra másolva!

A korai szülő-gyermek kapcsolat milyensége meghatároz bennünk olyan súlyú állításokat, képeket magunkról, amik a későbbi életünk és kapcsolataink során is mintaszerűen megjelennek majd. Ilyen például az, hogy mennyire tartjuk magunkat szerethetőnek, megérdemeljük-e az odafigyelést-gondoskodást, de a szükségleteink, vágyaink elérésére szolgáló eszközrendszer kialakításában is szerepük van. Későbbi kapcsolatainkat, párválasztásunkat szüleink nevelési stílusa is befolyásolja. Ez a korai szülő-gyermek kapcsolat mellett a gyermek- és kamaszkorban kap külön hangsúlyt.
A biztonságosan kötődő gyerekek szülei érzékenyen reagáltak a gyermek igényeire, gyakori tükrözéssel segítették őket érzéseik kezelésében. A biztonságosan kötődő így képes lesz mély, intim kapcsolatok kialakítására, kialakult autonómiája miatt a függő kapcsolatok elkerülésére is. A biztonságosan kötődőben nem merülnek fel kétségek, hogy szeretik-e őt, ezért kapcsolata felé is pozitív elvárásokkal, gondolatokkal tekint.

Ha a szülő következetlenül reagál gyermeke szükségleteire, a gyerekben düh, szorongás alakul ki, mely ambivalens-szorongó kötődéshez vezethet. Ők később kapcsolataikban is sokszor élnek meg szorongást, dühöt, ha nem kapják meg az egyébként jobban igényelt visszajelzéseket, megerősítéseket párjuktól, mely aztán konfliktusokhoz vezet. Általában féltékenyebbek, sok az automatikus negatív gondolatuk párjukkal kapcsolatban is. Szükségleteit gyakran manipulatív módon igyekeznek elérni, ami külön konfliktusforrás lehet.

Az elkerülő kötődést a szülői elutasítás, rideg viselkedés válthatja ki. A szeretet nélküli légkör miatt kifejezett szenzitivitás jellemzi a későbbi felnőttet. Az elkerülő később nehezen alakít ki intim kapcsolatot, önállóságra törekszik, magát a kötődés igényét is elutasítja. Mivel nehezen bízik meg partnereiben, az érzelmi megnyílás is külön probléma számára. Jellemzően magához hasonló visszahúzódó, önálló, gyakran szorongó társat választ magának. Érzelemkifejezési nehézségei ellenére kapcsolataiban gyakori a fizikai agresszió is.

Saját kötődési stílusunk ismeretéhez elengedhetetlen a megfelelő önismeret, hiszen gyakran olyan partnert választunk magunknak, aki a szülői mintához leginkább hasonlít. Ha szüleink nevelési stílusában gyakori volt az érzelemkifejezés, tükrözés és pozitív megerősítés, partnerünkben is inkább ezt keressük majd. Szorongó vagy elkerülő kötődőként azonban inkább fordulunk olyan partner felé, aki mellett, még ha nem is kapjuk meg a vágyott szeretetkifejezést, az elutasítás, a következetlenség mégis ismerős. Így a már ösztönszerűvé vált (egyébként sokszor romboló) manipulatív, elutasító, esetleg agresszív viselkedésmintáinkon sem kell változtatnunk.

Bár a kötődési stílusunkon még pszichológus segítségével sem tudunk nagyot változtatni, megismerése segít olyan partnert választani, akivel a berögzült kapcsolati mintáinkon változást lehet elérni. Ha már ismerjük és értjük viselkedésünket, könnyebb változtatnunk a sorsszerűnek tűnő, folyton ismétlődő helyzeteken. Ezzel akár megelőzhető lehet egy újabb csalódás, a szakítás és az ezt követő gyászfolyamat átélése.

Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.