Tusványos: a média politizál, és ez mindig így is volt

Vágólapra másolva!
A média politizál, és ez mindig is így volt, mert ő alakítja a nyilvánosságot, a nyilvánosság pedig a politika tere – hangzott el csütörtökön Tusványoson a Mátyás-udvarban, a Médiapiaci átalakulások, kihívások a sajtó előtt című beszélgetésen.
Vágólapra másolva!

A néhány hete a Heti Válaszban megjelent Ablonczy Bálint írását idézte Kereki Gergő, a beszélgetés moderátora, amely szerint kitört a polgárháború a FIDESZ médiaholdudvarában. De polgárháború van-e egyáltalán? – tette fel a kérdést a Mandiner.hu újságírója. Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint csak a Heti Válasz szeretné ezt látni. „Amit felnagyítottak, és megpróbáltak a kormányzati pénzekért folyó háborúskodást kreálni, az mindössze arról szól, hogy megjelent egy olvasói levél a 888.hu-n, miszerint az antiszemita, homofób jobboldali médiát felváltja a modern, huszonegyedik századi média.” Ez szerinte butaság, nincs semmiféle háború, van egy egészséges vita. Úgy véli, amit ebbe a Heti Válasz belelát, az szánalmas.

„Az történik, hogy a média politizál. Nincs független és objektív média, nem is volt soha, ezzel a mítosszal érdemes leszámolni. A média politizál, azért, mert ő alakítja a nyilvánosságot, és a nyilvánosság a politika tere. A politika az pedig olyan, hogy konfliktusokból áll. Amikor mindenki ugyanazt gondolja, az hülyeség, rosszabb esetben diktatúra.” Hozzátette, van egy óriási felhajtóerő ebben a történetben, amely arról szól, hogy csak a jobboldalnak van narratívája, csak a jobboldal tudja, hogy hová tart, és hova akar eljutni, és milyen értékkészletre akar alapozni. Ezzel szemben a progresszív vagy liberális, globalista oldal folyamatos jelenidejűségben él, mindig az aktuális pillanatnak megfelelően tervez, vagy nem tervez egyáltalán, csak kinyilatkoztat. „A jobboldal története kezd szélesedni, látjuk Magyarországon 2010-től errefelé, egyre több élettere lesz, egyre többen hiszik azt, hogy ez egy otthonos jövőképet sugalló alapállás. A valóság ilyen, nem értünk mindenben egyet. És ha nem, akkor megbeszéljük. Az újságíró már csak ilyen, óhatatlanul szereti hangoztatni a saját véleményét, és ha két vélemény összeakaszkodik, akkor óhatatlanul vita lesz belőle. Csapásokat adunk és kapunk még a táboron belül is, de ez természetes.”

Forrás: Beliczay László

Lánczi Tamás, a Figyelő főszerkesztője rámutatott, 2018 április 8. után a jobboldal ellenfele összeomlott. „Megteremtődött a jobboldal számára, hogy az eddig meg nem beszélt problémákat megvitassuk. Amíg ez a saját közösségünket nem veri szét, nem megy túl egy bizonyos ponton, addig rendben van. Arra figyelek, hogy ez ne váljon egy közösségromboló erővé, mint ahogy a baloldalnál lehetett látni, hogy hogyan marcangolták szét magukat. A vesztük is ez lett. Ezért nem tudnak egy életképes konstrukciót összerakni.”

Demeter Szilárd hangsúlyozta, egy jobboldali véleményvezér egy közösség részeként tételezi saját magát, és olyan pozícióból beszél, míg egy balliberális elit a közösség fölöttinek képzeli magát. „Ezért nem fordulhat elő, hogy ezek a viták közösségrombolók lehetnek, míg a baloldal ezekkel a vitákkal teljesen lenullázza magát.”

Felvetődött, hogy mi lesz a „Simicska-árvák” sorsa, van-e még számukra visszaút. Lánczi elmondta, olyan emberekről van szó, akikről pár éve még azt gondolták, hogy a barátaik. „Döbbenten láttam, hogy egyik napról a másikra főellenségek lettünk Gergellyel.” Huth úgy gondolja, nem muszáj mindenáron a médiában dolgozni, autófényezőnek vagy masszőrnek is kiváló az ember. Mert azok, akik az árulást elvégezték a G-napon, amikor ezt a döntést meghozták, akkor pontosan tudták, hogy 2018 április. 8 után mondjuk masszőrként kell folytatniuk a pályafutásukat. Így jártak.”

A moderátor kérdésére, hogy valóban túlsúlyban van-e a balliberális média, Demeter Szilárd elmondta, fejben kellene kicsit átalakulni. „Azért érezzük, hogy a balliberális média túlsúlyban van, mert mi magunkat másodiknak gondoljuk. Ne azzal foglalkozzunk, hogy ők mit írnak, hanem írjuk meg a saját történeteinket, igazságunkat, és a saját dolgainkat építsük fel. A mentális váltást is végre kell hajtani ahhoz, hogy ez a kérdés értelmetlenné váljon. Nem az a baj, hogy kinek hány olvasója van, hanem az, hogy azzal foglalkozunk, hogy a másik oldal mit ír az ő olvasóinak. Nekünk a mi olvasóinkkal kellene foglalkozni.”

Péter Beáta – Székelyhon