Totális leleplezés: Brüsszelben mindenki tudja, hogy Juncker alkoholista

Lesújtó kritika jelent meg a Daily Mail angol újság internetes oldalán Jean-Claude Junckerről, az Európai Bizottság elnökéről.

Az Origo is foglalkozott Juncker legutóbbi, NATO-csúcs alatti ámokfutásával, ahol egy teljesen részeg, dülöngélő, nevetgélő, leginkább egy igazi alkoholmadárra emlékeztető formában mutatkozott. Eleinte még segítséggel tudott járni, később viszont egy tolószékbe kellett tenni.

Kate Ferguson a Daily Mail online politikai tudósítója nagyon komoly kérdéseket feszeget írásában. Többek között azt, hogy vajon alkalmas-e még Juncker arra, hogy a világ egyik legnagyobb politikai és gazdasági hatalmát irányítsa, és nem kellene-e inkább szembenéznie azzal, hogy alkoholbeteg és emiatt lemondania.

Az internet egy ideje már hangos attól, hogy Juncker gin-függő, egy brüsszeli bennfentes forrás szerint valóban rengeteget iszik. Ugyanezt erősítette meg a Bizottság Justus Lipsiusról elnevezett brüsszeli épületének bárpultosa is (bizony, ott több bárpultos is van és napközben is lehet alkoholt fogyasztani), aki elmondta, hogy amikor az Európai Tanács miniszterelnöki ülései vannak, akkor Juncker általában tonikot iszik, viszont abba gint kell tölteni az ülések alatt.

Ezt erősíti meg egy francia újságíró is, Jean Quatremer, aki a The Spectator EU ügyekért felelős újságírója volt évekig, és most már nyíltan kimondja, hogy Junckernek súlyos problémái vannak az alkohollal. A francia újságíró szerint a mostani brüsszeli idők Brezsnyev szovjet pártfőtitkár időszakára, annak is a végére emlékeztetnek, amikor tilos volt bármit is írni a "nagy vezér" egészségi állapotáról.

Juncker alkoholizmusa nyílt titok Brüsszelben, és most már az egész világon. És itt jön a képbe az, hogy mennyire kártékony és mennyire élettől elrugaszkodott a píszi világa, különösen annak brüsszeli dialektusa. A botrányos NATO-eset után ugyanis sorozatosan jelentek meg a Bizottság közleményei arról, hogy az elnöknek valójában a háta fájt, sorozatos isiászrohamokat kapott, és ez volt az oka dülöngélésének. Ez a fajta mellébeszélés (tekintsük mostantól ezt a fajta beszédet politikailag inkorrektnek) egészen odáig ment, hogy bizottsági sajtóforrások napvilágra hozták Juncker egy még 1989-ban bekövetkezett autóbalesetét, amikor is két hetet kómában töltött, és azóta vannak egyensúlyi problémái.

Tegyük fel, hogy így van. De akkor miért nem kezelik ezt a problémát? Miért engedték ki egyáltalán az autójából a NATO-díszvacsorára menet? Miért nem adtak alá tolószéket az első pillanattól kezdve? Mi szükség van erre a ködösítésre? Miért nem lehet bejelenteni, hogy a Bizottság elnöke alkoholproblémákkal küzd? Nincs egyedül ezzel a világon. Azért nem mondják ki, mert akkor le kellene mondania? Ilyen is volt már és még lesz is a történelemben.

Az is benne van a helyzetben, persze, hogy Juncker valóban lemond. Ezért is tette meg egykori személyzetisét, bizalmasát, Martin Selmayrt a Bizottság főtitkárának március 1-én. Ez ellen még az Európai Parlament is hevesen tiltakozott, mondván, hogy az eddigi fő-személyzetis Juncker 30 fős kabinetjéért felelt, mostantól pedig mintegy 30 ezer emberért, erre nem feltétlenül alkalmas. Selmayrt saját környezete nevezi "szörnyetegnek", rettegnek tőle, a Daily Mail azt emeli ki, hogy egy soha meg nem választott ember került a főtitkárság élére, egy olyan tisztségbe, amely talán még Junckerénél is fontosabb: a főtitkár felel ugyanis az összes bizottsági főigazgatóságért (ezek a brüsszeli "minisztériumok"), azok főigazgatóit ő irányítja és számoltatja be, és csak egyetlen ember adhat neki "parancsot", az Európai Bizottság elnöke, jelen esetben Juncker.

Azt csak remélni lehet, hogy alkoholizmusának kiszolgálására Juncker nem osztogat parancsokat.