1995. november 13-án reggel a helyi újságkihordó talált rá R. Gizella holttestére.
A férfi távolról azt hitte, hogy egy részeg férfi vagy esetleg egy hajléktalan fekszik a földön.
Odasietett, hogy segítsen, mert úgy tartotta, hogy a hajnali hidegben könnyen kihűlhet az ember. Ahogy közelebb ért, látta, hogy egy nő fekszik a földön vérbe fagyva, a testén szúrásokkal. A nő a saját háza előtt feküdt.
A rendőrség megállapította, hogy a nőt az otthonában támadhatták meg, mert az ágya is tele volt szúrásnyomokkal.
Összesen 37-szer szúrták meg.
A támadó valószínűleg elállhatta a kijáratot a szobában, mivel R. Gizella az ablakon mászott ki a szurkálás után, és volt még annyi ereje, hogy kimenjen az utcára, de ott összeesett és elvérzett. Pár órával azelőtt, hogy az újságkihordó férfi megtalálta.
Egy biztos, R. Gizella ismert a gyilkosát, mert késő este ő maga engedte be a házába. A rendőrök ugyanis nem találtak betörésre utaló nyomokat a házban, a zár is sértetlen volt.
Mivel a nő gyakran váltogatta szexpartnereit, arra tippeltek, hogy egy féltékeny férfi gyilkolhatta meg, vagy egy olyan, akit visszautasított.
A rendőrség nem volt könnyű helyzetben, mert a nőnek nem volt lelki társa vagy legjobb barátnője, akivel beszélgetett volna a „szerelmi ügyeiről”.
A gyilkosság módja viszont nem egy erős férfira utalt. Sok kis szúrás. Ez alapján egy gyenge testalkatú férfira gondolt a rendőrség, akit lehet, hogy pont ezért utasított vissza R. Gizella. Azt sem lehetett kizárni, hogy egy nő gyilkolta meg a szép asszonyt. Egy olyan nő,
akinek barátjával vagy a férjével bújt ágyba, és így akart rajta bosszút állni.
A nő pár hónappal azelőtt költözött Balatonalmádiba, mielőtt meggyilkolták.
Korábban Németországban dolgozott, ahol összeszűrte a levet egy magyar férfival.
A rendőrség ezt a férfit is kihallgatta, és a vallomása közben ellentmondásokba keveredett. Tagadta a kapcsolatát a nővel, a gyilkosság időpontjára pedig nem volt alibije. A férfit a rendőrök meggyanúsították R. Gizella meggyilkolásával, őrizetbe vették, de nem sokkal később kénytelenek voltak elengedni. A helyszínen talált nyomok ugyanis nem illettek a férfira, aki később beismerte, hogy kapcsolatban állt a nővel.
Azt mondta, azért tagadta le, mert szégyellte, hogy egy középkorú nővel volt viszonya.
Később a nő egyik szomszédja azt mondta a rendőröknek, hogy a halála napján beszélgetett Gizellával, aki elmondta neki, hogy vendéget vár. Ezen a szálon indultak el a nyomozók, de nem tudták megoldani az ügyet. A nyomozást 1997-ben lezárták.
Nyolc évvel később gyanúba keveredett egy balatonalmádi férfi, B. Viktor.
A férfi a gyilkosság napján a nő szomszédságában élt a nagyanyjánál.
A családja azt állította, hogy biztosan nem a férfi ölte meg a nőt, mert egész éjjel otthon aludt, ők ébresztették fel reggel. A rendőrök viszont ezt nem hitték el, elsősorban azért, mert kaptak egy ismeretlen bejelentést arról, hogy az,
aki másnap kimosta B. Viktor ruháját, nemcsak festéknyomokat talált rajta, hanem vért is.
Ráadásul a férfi alacsony volt és vékony.
Ez a férfi az első hazugságvizsgálatra részegen ment el, emiatt nem lehetett rákötni a gépre. Másodjára sikerült. Megbukott a vizsgálaton.
Olyan kérdéseknél jelzett a gép, amelyekre csak a gyilkos tudhatta a választ.
B. Viktor viszont ekkor már súlyos beteg volt, a mindent eldöntő kihallgatás előtt meghalt. Az ügyet nem sikerült megoldani.