A balliberális média őrjöngve ünnepel egy szimpla rongálást

Igen, ünnepel az ellenzéki média, hogy aztán felháborodhasson azon, hogy eltüntették a körberajongott graffitit. Ismét a jogszabályok ellen foglalt állást a balliberális elit. Gulyás Marci pingáló szelleme feléledt. A rongálás persze továbbra is bűncselekmény.

Egyre inkább az benyomásom, hogy nyáron azért olyan örömteli, oldott és vidám a hangulat egy-egy balliberális ellenzéki szerkesztőségben (még a katasztrofális választási vereség után is!), mert végre olyan dolgokról írhatnak, aminek semmi értelme, mondanivalója, és ilyenek. Ugyanis alig telt el pár nap a júliusból, és máris, vagyis ismét ellepték a netet az őrjöngő balliberális újságban dolgozók, akik most egy egészen különleges, példátlan, és felháborító ügyben keresik a boldogulásukat.

Ez pedig nem más, mint a modern kori magyar politikát alapjaiban megrengető graffiti-gate. Ami már nem szimplán egy ügy, hanem egy kétrészes sorozat.

Történt, hogy egy hete Budapest utcáin felbukkant egy falfirka Orbán Viktorról, aminek a balliberális média úgy örült, mint majom a farkának (persze, az sem kizárt, hogy valamelyik éppen pihenő munkatárs pingált egy jót, simán belefér a propgandamunkások hatáskörébe, életébe a művelet). Politikusok, magukat művésznek tartó, kifejezetten komoly emberek fotózkodtak a képpel, csakhogy sebtiben vége szakadt a mulatságnak, ugyanis valaki lefestette az „alkotást”. Volt is nagy felháborodás, meg anyázás a balos ultraértelmiségi körökben, hogy mi az, hogy lefestik a mi festményünket. De hogy egy igen komoly ügyről, sőt kegyetlen ügy-sorozatról van szó, mi sem mutatja jobban, hogy ma jött az újabb hír: még egyet pingáltak az ismeretlen kormányellenes beállítottságú személyek, ezúttal a Szent János kórház falán jelenítették meg a magyar miniszterelnököt. A balliberális média úgy hordozta körbe a hírt, mint a véres kardot, hogy aztán az elemi felháborodás ismét eluralkodjon rajtuk: a jogszabályokat betartva az arra illetékesek helyrehozták a rongálást. Persze, ismét volt nagy szellemi zápor a jogszabálytartó demokrata médiamunkásoktól, akik válogatott szidalmaikkal sokkoltak le mindenkit. Ha ezt félretesszük, elég súlyos problémák vannak az üggyel: például, hogy akkora kettős mérce a sztori, hogy az még a balos újságíróktól is szokatlan. Azt próbálják elhitetni, hogy a hatalom humortalanságáról van szó, vagy hogy a bírálatot nem tudják elviselni. Ez elég nevetséges gondolat. Egyrészt mert kevés kormánynak lehet ártani bárhol a világon egy szánalmas rajzzal, másrészt ez egy szimpla jogi probléma.

Rongálás

Nem kell jogi bubusnak lenni ahhoz, hogy kivillanjon a történtekből, az ismeretlen graffitiművészek akciója bizony erősen kimeríti a rongálás műfaját.

A Büntető Törvénykönyv elég határozottan kimondja, hogy aki idegen vagyontárgy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el. A törvény ebbe a körbe sorolja a falfirkát, amit úgy határoz meg, mint egy festékszóróval, filctollal, vagy más módon létrehozott felületbevonatot.

Ez a firkálás lehet képi, grafikus vagy szöveges formájú, a büntetés szempontjából ez mindegy is. Ilyen jellegű akciókra akár három éves szabadságvesztést is kiszabhat a bíróság, jelen esetben inkább az enyhébb esetről van szó, ami maximum egy év börtönnel járhat. Valószínűleg Gulyás Márton, Soros-aktivista sem volt a megfelelő jogi tudás birtokában, amikor az Állami Számvevőszék épületének festékkel esett neki. Mivel ez is rongálásnak minősült, jött is a bünti. Gulyás megrántotta vállát, erre szellemi követői fél évvel később, magasabb fokozatba kapcsolva, egy középületre ráfestették a miniszterelnököt. Látják, milyen simán megy ez demokratáéknál, nincs cécó, nem érdekesek a jogszabályok.

Nem szeretjük, ha a vonatokat vagy a metrószerelvényeket összefirkálják

Arról nem is beszélve, hogy kevesebb dolgot rühellnek annál jobban a magyarok, mint a firkálást. Ennek gyöngyszemei a vonat, -és metrószerelvények totális taccsravágása az önjelölt művészek által, akik Picassónak képzelve magukat a közlekedési eszközökön élik ki kreatív vágyaikat. Ha a témában közvélemény-kutatást tartanának, akkor valószínűleg nagyobb elutasítottsága lenne a graffitizésnek, mint az MSZP-nek és a Jobbiknak együttvéve.

Forrás: Iho.hu

Mint sok minden, ez sem annyira érdekli a balliberális mélyértelmiséget. Ugyanis a korát bőven meghaladó, százszázalékosan intellektuális Index már 2016-ban arról cikkezett, hogy nem graffitiznek kellő számban a mai fiatalok.

Nagyon furcsa lenne, ha valamiben végre megegyezne a véleményük a magyar társadalom többségével. Nem ez az ügy lesz az.