Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán megrendezett ünnepségen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta:
a magyar katonák a távoli hómezőkön a hazájuk, családjuk védelmében harcoltak és haltak hősi halált.
Áldozatuk tanúságul szolgál a nemzetnek, hogy józan politikával és előrelátó döntésekkel, az egység és az összetartozás erejének felmutatásával kell keresni a békét, és ezt a feladatunkat át kell adnunk az utánunk következő nemzedékeknek - mondta a politikus.
Szerint Magyarország végzetes 20. századi történelmének tragikus évfordulóin megrendülten és tanúságokat keresve emlékezünk. Két világháború borzalmas vérvesztesége, igazságtalan békerendszere, két ideológiai rendszer pusztítása és évtizedekig tartó idegen megszállást követő politikai csatározások,
a hallgatás és elhallgattatás évtizedei után kötelességünk tisztelettel emlékeznünk a második magyar hadsereg 75 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédiájára.
Az államtitkár felidézte, hogy 1943 januárjában, az ellenfeléhez nem mérhető felszereléssel és fegyverzettel rendelkező hadsereg katonái haltak hősi halált a szovjet fegyverek által vagy a fagy miatt, kerültek évekre fogságba. Egy háborúba sodródott ország áldozatait gyászoljuk, azokat a katonákat akik határainktól sok száz kilométerre dúló harcokban áldozták életüket.
Eközben a kényszerpályán vergődő Magyarország akkorra már rég elvesztette az önrendelkezés jogát a nagyhatalmi játszmában
- mondta Vargha Tamás.
A megemlékezés keretében az ünnepség résztvevői koszorúkat helyeztek el és gyertyákat gyújtottak a hősök emlékére, azoknál az egyes alakulatokat bemutató úgynevezett emlékpontoknál is, amelyeket a múzeum előtt, a Kapisztrán téren állítottak fel.
A szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban hetvenöt éve, 1943. január 12-én indította meg támadását, amelynek következtében a 207 ezer tagú 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája halt meg. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak,
az emberveszteségét 93 500-ra, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik,
és a sebesültek, a fogságba kerülők pontos száma ma sem ismert.
