Így buziznak a balliberálisok

Ahogy többször megírtuk, pénteken párszáz ember tüntetésszerűen fel-alá bolyongott késő délután és este Budapesten és mint az előző napokban, a vandál politikai aktivisták a rendőröket is megtámadták. A többségében a Soros-tüntetéseken is látott emberek szerdán és csütörtökön keresztényellenes rigmusokat ordibáltak, füstbombákat dobtak rendőrökre (közöttük garázdálkodott Soros egyik kitartottja, Fekete-Győr András is), gyújtogattak, betörték a Parlament ablakát és ellopták a Parlament elől a nehéz sorsú gyerekek ajándékának szánt szánkókat is. Pénteken a néhány száz ember megint dobálta a rendőröket - és mint másnap kiderült, igazi bátor balliberálisokhoz méltóan buziztak is.

Az esetet a vadhajtások.hu vette észre, Apáti Bencét, a kiváló publicistát, a Magyar Idők főmunkatársát, az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar balettművészet, a Budapesti Operettszínház új balettigazgatóját szidták eképp:

Íme hát a kép:

Liberális falfirka Forrás: Apáti Bence/Instagram

A falfirkának (amelyet a pénteki cirkusz után rondítottak a Wesselényi utcai házra) több érdekessége és sok tanulsága van.

A balliberálisok természetesen addig balliberálisok, ameddig saját magukról van szó. Ha egy politikailag túlsó oldalra tartott emberről van szó, hirtelen megfeledkeznek minden olyan szólamról, amit korábban súlykoltak, ismételgettek. És természetesen ez egyetlen balliberális propagandamédiumot sem zavar, nem jajong Soros blogja, nem sivalkodik a Jobbik után ismét a balliberális oldalnak hízelkedő Index, csendben marad a nagy álhírgyár,a hvg is. Pedig milyen vicces álriportot csinált a Billy Elliotról egyik dolgozójuk, Havas Henrik legjobb tanítványnője, szinte jajveszékelt az általa kitalált homofóbia ellen. De meg se nyikkan a nehéz anyagi helyzetében szintén Soros pénze után ácsingózó propagandalap, a 24 sem, amikor (tényleg csak zárójelben: egy kétgyermekes) balettművészt buziznak.

Apropó, 24. Ott dolgozik egy Nagy nevű újságíró. Róla két dolgot érdemes tudni. Ő volt az, aki állandó alákerdező al-hoppmester volt Gyárfás Tamás híresen független-objektív Napkeltéjében. Az Össztűznek nevezett műsorszámban két másik baloldali "újságíróval" kötözkedtek a jobboldali politikusokkal és törleszkedtek a baloldali urakhoz. Tehát Nagy volt az, aki egyik első szereplésekor annyira izgult, hogy egyszerűen elájult. Nem képletesen: szó szerint. Adás közben összeesett, olyan lámpaláza volt. Eltelt húsz év, de Nagy nem változott sokat: ugyanaz a napkeltés "újságíró" maradt.

A visszafoglalt és valószínűtlenül gyorsan ismét nagyszerű televízióvá vált Hír TV a Kálmán Olga-korszakból megtartotta a Szabadfogás című műsort. Csak éppen abból a szánalom-rémségből most valóban műsor lett. Nem hét kormánygyűlölő szidja a kormányt, hanem egy tehetséges, valódi újságíró, Huth Gergely vezetésével három ellenzéki és három kormánnyal szimpatizáló ember vitatkozik.

Ebben a műsorban az ellenzéket képviseli Nagy. Nincs is ezzel semmi gond, a spontánul és jól beszélő vendégek között ugyan kicsit megmosolyogtató, hogy láthatóan túlkészüli magát és nem tud olyan szabadon fogalmazni és természetesen beszélni, mint - ha csak a legutóbbi adásra utalunk - éppen Apáti Bence, vagy mondhatjuk Kálomista Gábort vagy a Nagy mellett ülő Kukorelly Endrét is. De ami jelen esetben a lényeg: amikor Apáti Bence arról beszélt, hogy balettművészként gyakran naponta 14 órát dolgozott közalkalmazottként, sokszor hétvégén is, Nagy gúnyosan közbevágott: persze, balettoztál. Vagyis, hogy az nem munka, nem teljesítmény.

Az a balliberális értelmiség, aki minden hozzájuk köthető művészt körbehízeleg, nemlétező eredményeket hazudik neki (gondoljunk mondjuk a külföldön tökéletesen ismeretlen Alföldi Róbert komikus ajnározására), egyből gyűlölködik, ha egy művész nem hozzájuk köthető. És mivel Apáti Bence balettművész, ezért az egész művészeti ágat megvetik. Nagy szerint nem is munka balettozni, az valamiféle táncikálás, passzió. Szerinte nem is művészet a balett.

A magyar kultúrának, a magyar előadóművészetnek egyik legnagyobb hagyományokkal és legnagyobb külföldi elismertséggel rendelkező ága a balettművészet. A legjobb magyar balett-táncosok egyúttal a világ legnagyobb táncosai közé tartoztak és tartoznak. Fülöp Viktor, Kun Zsuzsa, Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Róna Viktor, Markó Iván, Havas Ferenc, Dózsa Imre, Keveházi Gábor, Szakály György, ifj. Nagy Zoltán - néhány név az elmúlt hatvan év valódi világsikereket elért balettművészei közül (figyelem: a hangsúly a "valódi" jelzőn is van!). És igen, az elmúlt tizenvalahány év legnagyobb magyar férfi balettművésze Apáti Bence, ha tetszik Nagynak és a balliberális falfirkálóknak, ha nem.

Nagy gúnyolódása a baletten (nyilván rengeteg Harangozó-, Seregi- vagy éppen Pártay Lilla-balettet látott...) és a szánalmas falfirka között szoros kapcsolat van, mégha nyilvánvaló, hogy a néhány vandál politikai aktivista nem azzal tölti az idejét, hogy a Szabadfogást nézi a Hír TV-n, feltehetően inkább egy kocsmában ül, amikor éppen nincs feladat, nincs megrendelés. De mindez egy balliberális hangulatból adódik: a hangoztatott eszmények számukra nem léteznek, ez csak máz, és a számukra túloldalon levőket nekik szabad buzizni vagy zsidózni. (Elég utalnunk Soros hetilapjának egyik címlapjára.)

Többször írtunk arról, hogy Apáti Bence miért ennyire kiemelt célpont a balliberális gyűlölködőknek. Azért, amiért - csak két, másik kiragadott példa - G. Fodor Gábor vagy éppen Bayer Zsolt is megemészthetetlen a vesztes baloldal számára. Irritálja az ellenzéki aktivistákat, hogy G. Fodor Gábor egyetemi oktató, elismert tudós. Vagy gyűlölik Bayer Zsoltot, de természetesen nem azért, mert olykor erőteljesebb kifejezéseket használ. Hanem mert számukra is letagadhatatlanul igazi irodalmár, a szó minden tekintetében.

Apáti Bence és a balett sem lenne érdekes számukra, ha Apáti egy vidéki (figyelem, a balliberálisok eleve lenézik, ami vidéki!) színház tánckarában szerepelt volna.

Az egymás után három választáson katasztrofális vereséget szenvedő baloldal aktivistái saját személyükben is sikertelen emberek. Ezért gyűlölik a sikereseket.