Négy jel, amiből felismerhető a bántalmazó kapcsolat

Vágólapra másolva!
Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.
Vágólapra másolva!

Ha a „bántalmazás” szót halljuk, gyakran csak a fizikai erőszakra gondolunk, pedig a szavak épp akkora sebeket tudnak okozni, mint a verés.

Párkapcsolatainkban természetes, ha előfordul veszekedés, hiszen két ember életmódját, szükségleteit és gondolatait lehetetlen súrlódások nélkül összeegyeztetni. Ráadásul ki ne ismerné azokat a helyzeteket, amikor egy egyszerű félreértés napokig tartó civakodásig vezet. Konfliktusaink során előfordulhat az is, hogy megbántjuk a másikat, az indulat elhomályosítja gondolatainkat, és olyat is megfogalmazunk, amiről tudjuk, hogy bántó a másik félnek. Bár az ilyen veszekedések egy kapcsolat „velejárói”, nem szabad elbagatellizálni ezeket, hiszen hosszú távon mérgezhetik a kapcsolatot. Fontos azonban megkülönböztetni a párkapcsolaton belüli bántalmazástól, melynek jeleit látva viszont érdemes segítségért fordulni.

A bántalmazó partner felismerése azért is nehéz, mert a párkapcsolat elején általában vonzó oldalát mutatja, az abuzív viselkedésre legtöbbször később kerül sor. Bár a párkapcsolaton belüli bántalmazásnak évente több halálos áldozata is van, az első ütés pillanatáig több jel is figyelmeztethet arra, hogy bántalmazóval van dolgunk.

1. Korlátozás

A bántalmazás – bár sokszor agresszív megjelenése is lehet – nem a másik irányába táplált dühről szól, hanem a hatalomról. Az abúzus, vagyis visszaélés éppen ezt jelenti, hogy a bántalmazó fél visszaél szerepével, ehhez köthető hatalmával vagy akár erejével. A korlátozó magatartás gyakran megbeszélt programok kapcsán jön elő. Gyakori, hogy a bántalmazó fél az előre megbeszélt programokat az utolsó pillanatban lemondja, változtat rajta, a bántalmazott fél megkérdezése nélkül, így tud a közös programok felett is kontrollt gyakorolni. Szélsőségesebb esetben előfordul, hogy a bántalmazott fél programjaira közbeszervez valamit, esetleg nyíltan kijelenti, hogy a bántalmazott bizonyos helyekre nem mehet el.

2. Érzelmi bántalmazás, manipuláció

Egy párkapcsolatban természetes, hogy gyenge pontjainkat is megmutatjuk párunknak, de hosszú távon meg is ismerjük a másikat annyira, hogy tudjuk, mi az, ami a leginkább fáj a másiknak. A szeretetteljes párkapcsolat egyik ismérve, hogy társunk támogató viselkedésével kihozza erősségeinket. A bántalmazó fél azonban visszaél párja gyengeségeinek ismeretével, és veszekedések során vagy azon kívül is támadja azokat. Gyakori, hogy egy apró visszajelzésre is a gyenge pontjaink bántásával vagy hiányosságaink kiemelésével reagál.

3. Fenyegetés

Párunkba és kapcsolatunkba vetett bizalmunk szilárdsága az, ami a nehezebb, konfliktusokkal teli időszakokban is a megoldás irányába tud minket fordítani. Hiszen egy veszekedés, egy napokig tartó puskaporos atmoszféra nem jelenti egyenesen a kapcsolat végét. A bántalmazó félre viszont jellemző, hogy visszaél ezzel a helyzettel, fenyegetőzik a kapcsolat megszakításával. Ezzel lehetetlenné teszi partnere számára, hogy visszajelzést adjon a bántalmazó félnek. Hiszen a kritikára azonnali a reakció: „Ha nem tetszik, el lehet menni.”

4. Ördögi kör

A párkapcsolaton belüli bántalmazás egyik jellemzője, hogy ciklusok figyelhetőek meg benne, ami magyarázatot is ad arra, miért nem lép ki a bántalmazott fél a kapcsolatból. A konkrét bántalmazás formája többféle lehet, az eddig felsorolt érzelmi bántalmazáson túl eljuthat a konkrét fizikai erőszakig, a ciklikusság azonban általában minden formájú abuzív kapcsolatot jellemez. A konkrét bántalmazást követi egy lecsillapodott, békülő, udvarlásokkal teli időszak. Ilyenkor jellemző, hogy a bántalmazó fél fogadkozik, hogy mindent megtesz a változásért, különösen odafigyel párjára, ajándékokat vesz neki, vagy gyakran viszi vacsorázni. A bántalmazott felet általában ez a szakasz győzi meg arról, hogy párja tényleg képes a változásra. Az újabb szakasz egy feszültségteljes állapot, mely akár észrevétlenül folyhat át a konkrét bántalmazásba, ezzel pedig bezárul a kör.

A bántalmazó párkapcsolat felismerése nem egyszerű, de ami ennél is nehezebb, az kilépni belőle. A bántalmazottak gyakran gondolják, hogy majd ők megváltoztatják a másikat, de ez gyakorlatilag lehetetlen. A sokszor éveken át tartó lelki terror azonban olyan mértékben leépítheti a bántalmazó önértékelését, önbizalmát, hogy nem képes hinni magában, abban, hogy ki tud lépni a kapcsolatból. Sok esetben a gyermekvállalás is felmerül, mint megoldás, de a gyermek születése általában csak egy újabb indok a bántalmazott félnek, miért ne szakítson. Mindezért mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha a fenti jelek ismerősek, vagy ha már a felismert bántalmazott kapcsolat megszakítása a cél!

Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.