Amikor megismertem, Nikolett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai épületében lakott egy átmeneti szállón, ahonnan 2017 novemberében ki kellett költöznie. Decemberben egy védett szállón húzta meg magát, de kérdéses volt, hogy
lesz-e fedél a feje felett karácsonykor.
Nagy bajban volt a fiatal nő. Nem csak amiatt, mert szülei egy önkormányzati lakásban éltek, ahova ő nem költözhetett be, hanem azért, mert elvesztette az édesanyját, és bizonyos értelemben az édesapját is egy családi tragédia miatt.
2015. február 13-án a VIII. kerületi Delej utca egyik társasházában egy lakó aggódni kezdett, mert napok óta nem látta a szomszédasszonyát. Amikor annak férje hazaért, megszólította, hogy megtudja, mi van a feleségével. A részeg férfi azt mondta, az asszony jól van, csak megfázott. A szomszédnak ez gyanús volt, mert napok óta sötét volt a lakásukban, nem látott mozgást, és senki sem húzta fel a redőnyt. Felkeresett egy másik szomszédot, hogy kicsit később együtt menjenek át a házaspárhoz. Bekopogtak.
A férfi kinyitotta az ajtót, de nem volt hajlandó őket beengedni, bezárkózott. Mivel a szomszédok tudták, hogy korábban pszichiátriai kezelésre járt, és sokszor zavarodottan viselkedett, ráadásul egyszer a kutyájukat is kidobta az ablakon, majd
a műanyag zacskóba rejtett tetemet visszavitte a lakásba,
jobbnak látták, ha hívják a rendőröket. Amikor a járőrök megérkeztek, a szomszédok azzal fogadták őket, hogy a férfi otthon van. A rendőrök kopogtak és csengettek, de még felszólításra sem volt hajlandó beengedni őket, úgyhogy berúgták az ajtót.
Apám begyógyszerezte magát, mert öngyilkos akart lenni. Nem sikerült neki. A rendőrök ébresztették fel
- mondta Nikolett korábban, akinek ezen a napon megváltozott az élete. Amikor a férfi magához tért, megkérdezték tőle, baj van-e.
Igen, nagyon nagy baj van! Megöltem a feleségemet. Ott van a hátsó szobában, becsomagolva
- válaszolta a rendőröknek.
A 150 kilós, mozgáskorlátozott asszony
holttestét a fotelben találták meg áttetsző műanyag zsákkal letakarva.
A rendőrök megbilincselték a férfit, és bevitték a helyi rendőrkapitányságra.
Apám 99 késszúrással megölte anyámat. Elmondása szerint az egész azért történt, mert anyám ugráltatta, apámnak meg pont a születésnapja volt
- magyarázta Nikolett.
A részeg férfit, vallomása szerint az bosszantotta föl, hogy megpucolt az asszonynak egy almát, amiben benne maradt egy mag. Ezen vesztek össze.
Ezután apám felhánytorgatta anyámnak, hogy nem köszöntötte fel. Anyám meg kiszólt a WC-ről az apámnak, hogy boldog születésnapot, ami neki nem tetszett.
A férfi vallomásában azt mondta, hogy a felesége hozzávágott egy doboz kefirt, ő meg felkapott egy konyhakést. Úgy emlékezett, hogy ekkor az asszony még hangosabban kezdte őt szidni. Ez volt az a pillanat, amikor elszakadt nála a cérna, és szó szerint nekiesett a feleségének.
Leengedte a redőnyt, ahogy mindig is szokta, és megölte
- tette hozzá szomorúan Nikolett.
A gyilkosság után légfrissítőt és dezodort fújt a holttestre, aztán letakarta. Ez két nappal azelőtt történt, hogy a szomszédok bekopogtak hozzá. Nikolett egy e-mailből tudta meg, hogy mi történt, mert akkor már nem lakott a szüleivel, mivel azok állandóan ittak és veszekedtek. Inkább az utcát választotta.
Amikor Nikolett télen új helyre költözött, megszakadt a kapcsolata börtönben lévő apjával, akinek korábban ő volt az úgynevezett kapcsolattartója. 2018 tavaszától ismét beszélnek egymással, de Nikolett nem megy be hozzá.
Nem akarja látni az apját.
Inkább levelet ír neki vagy felhívja telefonon, a gyilkosság nem kerül szóba.
Továbbra sem nagyon beszélgetünk róla. Jobb, ha nem. Abban igaza van apámnak, hogy a helyzeten már nem tud változtatni, azzal meg, hogy sajnálja, vagy megbánta, én nem nagyon tudok mit kezdeni"
- magyarázza.
Azzal sem békélt meg, hogy apja 2024-ben kiszabadulhat.
Nem egy helyen fogunk lakni, az biztos, mert még ma is szomorú és mérges leszek, ha rágondolok, mit tett. Értelmetlennek találom. Mindig azt mondom, hogy hagyta volna életben anyámat, és akkor valahogy megoldottuk volna az ápolását, például beraktuk volna egy intézménybe, olyan helyre, ahol jobban tudnak rá figyelni. Nyilván egy 150 kilós embert nem könnyű mozgatni, de valahogy megoldottuk volna
- mondta korábban.
Nikolett egy évvel szülei esküvője után, 1987 májusában született. Saját bevallása szerint anyjától és apjától nem sok mindent kapott. Amellett, hogy végig kellett néznie az állandó veszekedésüket,
sokszor üres volt a hűtő,
vagy csak sör volt benne, ennivaló viszont nem, pedig ő éhes volt. Ettől függetlenül úgy érzi, szerették őt a maguk módján.
Nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt. Végignéztem 33 öngyilkossági kísérletet apukám részéről, aztán ott voltak az alkoholproblémák. Segítséget a keresztszüleimtől kaptam. Ők tanítottak meg írni, olvasni, a színekre és az órára is.
Nikolett annyira ellenzi az alkoholizmust, hogy könyvet írt Életem története /avagy/ Ezt teszi az alkohol címmel.
Egy egészségem van, és nem teszem tönkre. Ezért nem iszom, és nem is dohányzom. Azért, mert valaki hajléktalan, még nem kell inni"
– magyarázta.
Ugyanakkor Nikolett nem egészséges. Papírja van róla, hogy pszichésen terhelt.
Mentális retardációja mellett depresszióval küzd,
a gyilkosság után pedig PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát diagnosztizáltak nála. Ennek kialakulásában feltehetően nem csak a brutális gyilkosság ténye, hanem az is közrejátszott, hogy
a lakást neki kellett kitakarítania.
Ő mosta fel az édesanyja vérét a halála után ismerősei segítségével. Egy ideig abban az önkormányzati bérlakásban lakott, ahol a gyilkosság történt és egy férfi ismerősét is befogadta, de kilakoltatták a jogtalan lakáshasználat miatt.
Az utcán élő fiatal nő sokáig álmodozott arról, hogy egyszer albérletbe költözik Budapesten. Az Origo olvasóinak köszönhetően tavaly majdnem 1 millió forintot össze is gyűjtött erre, de rá kellett jönnie, hogy a fővárosban nem kezdhet új életet. A pénz nagy részéből a tartozásait kellett kifizetnie, ami megmaradt, az nem volt elég egy albérletre. Ma is szállón lakik az egyik barátnőjével, de a tervek szerint nyár közepétől már Vas megyében élnek.
Ennél többet nem mondanék arról, hol fogok lakni, mert szeretnék kicsit elvonulni a világtól, de rehabilitációs munka ott is van. Az lesz az első dolgom, hogy fölveszem a kapcsolatot a munkaügyi központtal és az ottani családsegítővel.
Csakhogy ez sem egyszerű. A családi ház olyan rossz állapotban van, hogy egyelőre nem tudnak beköltözni. Ráadásul az elmúlt hetekben egy csőtörés miatt az egész kertet fel kellett ásni.
Nem lehet bezárni az ablakokat, de már jobb, mint az utca
- teszi hozzá Nikolett, aki a karácsonyt sem töltötte az utcán, mert az Origo olvasói segítettek neki.
A cikk után négyszázezer forint gyűlt össze. Van olyan, aki azóta minden hónapban utal, rendszeresen támogat
- mondja boldogan a fiatal nő, aki
igyekszik félretenni és ott segíteni, ahol csak tud.
Az egyik ismerősének kifizette a vonatjegyét, hogy el tudjon utazni egy másik ismerőséhez fát vágni.
Úgy voltam vele, hogy egyszer van szilveszter, legalább akkor legyen meleg a lakásában
- magyarázza.
Az Origo nagylelkű olvasóinak adományából tehát ma
megpróbál másokon is segíteni a fiatal, rászoruló nő,
akinek édesapja megölte az édesanyját, ő maga pedig megtapasztalta, milyen nincstelen hajléktalanként élni.
Nikolett hagyott egy számlaszámot az Origo szerkesztőségben arra az esetre, ha úgy döntene, hogy Ön is szeretne segíteni neki. Ha támogatná, kérjük, írjon egy levelet erre az e-mail címre: [email protected].