A bíróság azt állapította meg, hogy az asszony jogos védelmi helyzetben volt, amikor 2000 novemberében
a férje rátámadt a szántóföldön.
A házasságuk megromlott, miután a férfi 1999-ben börtönbe került. A féltékenység és az anyagi problémák miatt többször is összeverekedtek. A nő ezért válókeresetet nyújtott be.
Az asszony 2000. november 17-én este Szentes külterületén bérmunkában szántott, amikor éjfél előtt megjelent az ittas férfi.
A férj féltékenységből kérdőre vonta az asszonyt, a hajánál fogva kirántotta a traktorból, és többször megütötte.
Az asszonynak sikerült visszaülnie a traktorba, majd az újra rátámadó férfit egy pajszervassal nagy erővel fejbe vágta. A férfi összeesett.
Az asszony észrevette, hogy meghalt, mégis tovább ütötte, majd a holttestét elásta, a pajszert pedig a Tiszába dobta.
Az asszony a rendőrségen bejelentette férje eltűnését, de azt mondta, hogy Németországba ment dolgozni. A férfit hét évvel később, az asszony kezdeményezésére holttá nyilvánították. A rendőrség az iratokat újraértékelve indított nyomozást, és hallgatta ki gyanúsítottként az asszonyt, aki
beismerte a tettét, miután megbukott a hazugságvizsgálaton.
Ugyanakkor a holttestet nem találták meg.
Az asszony a bíróságon minden korábbi vallomását visszavonta, mert állítása szerint az őt kihallgató rendőrök nyomására ismerte be a gyilkosságot.
A törvényszék előtt is tagadta bűnösségét.
Az ügyész a tényállás téves megállapítása miatt az asszony bűnösségének kimondása érdekében fellebbezett. Az ítélet nem jogerős.