Putyin Budapesten: érkezik a nyolcdanos orosz elnök

Vlagyimir Putyin Magyarországon 2017 02 02
Orbán Viktor sajtótájékoztató
Vágólapra másolva!
Fél éven belül másodjára érkezik Magyarországra az orosz államfő. A diplomáciában ez a gyakoriság mindenképpen jelzésértékű, még akkor is, ha ezúttal a látogatás apropója a budapesti cselgáncs-világbajnokság megnyitója. A szakértő szerint az, hogy Vlagyimir Putyin a februári tárgyalás után ismét találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel, a két kormány, és leginkább a két ország vezetője közötti kimondottan pozitív viszonyt mutatja. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy abban semmi új nincs, hogy a mindenkori magyar kormány jó kapcsolatra törekszik Moszkvával: Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök a kevesebb mint ötéves mandátuma alatt öt alkalommal is találkozott Putyinnal, Orbán Viktornak pedig 2010 óta a mai lesz a hetedik kétoldalú tárgyalása vele. A kérdés már csak annyi, hogy mit adtak nekünk az oroszok, és hogyan tudnánk mi is felülni a finn vonatra? 
Vágólapra másolva!

Soha nem volt még ilyen erős a magyar miniszterelnök és az orosz államfő kapcsolata, mint most - többek között erről is beszélt az Origónak Ilyash György Oroszország-kutató. A Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa úgy értékelte, hogy az a tény, hogy Orbán Viktor meghívására fél éven belül másodjára is Budapestre látogat Vlagyimir Putyin, azt mutatja, hogy a két ország és a két vezető között kimondottan pozitív a kapcsolat.

Vendég a háznál Forrás: Facebook/Orbán Viktor

Éppen ebben a mozzanatban látja az eltérést a korábbi kormányokhoz képest, az ugyanis változatlan, hogy

a mindenkori magyar vezetés mindig is törekedett szorosra fűzni a szálakat Moszkvával, ebben semmi új nincs.

Gyurcsány Ferenc egykori MSZP-s miniszterelnök 2004-2009 között öt alkalommal találkozott Putyinnal, köztük volt az a 2006-os találkozó, amikor a rózsadombi villájába invitálta, és amelyet aztán az orosz politikus 2009 novemberében viszonzott: a frissen megbukott Gyurcsány és felesége, Dobrev Klára Putyinék moszkvai magánvacsorájával vigasztalódott. A ma már a DK-t vezető Gyurcsány Ferencről az is kiderült egy WikiLeaks-szivárogtatásnak köszönhetően, hogy egyenesen "rajongott" Oroszországért, amely nem igazán tetszett az amerikaiaknak.

Egy 2007-es diplomáciai táviratban így foglalták össze a szocialista kormányfő külpolitikáját. Más kérdés, hogy Gyurcsány a hebehurgya stílusa miatt súlytalan maradt a Kreml szemében.

Ivócimborák Forrás: AFP/RIA Novosti

Az elemző ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai elődök ugyancsak megkeresték a maguk projektjeit Oroszországgal, csakhogy amíg azok sokszor kudarcba fulladtak, addig most éppen Orbán és Putyin partnersége az, amely előremozdítja a közös ügyeket. Vagyis a jelenlegi magyar-orosz viszony jóval eredményesebb (lásd: Mol-részvényügy, gázszerződések, Paks II.) és sokkal többet lehet kihozni belőle - erre később még visszatérünk -, mint korábban.

Ugyanakkor fontos látni, hogy Oroszország közel engedése nem valami ördögi mesterkedés, hanem jól felfogott nemzeti érdek.

Ez könnyen belátható, elég csak feltenni azt a kérdést, hogy mégis mi haszna származna abból Magyarországnak, ha negatív előjelű kapcsolatot tartana fenn Moszkvával? De ez a fajta "pozitivista" megközelítés nemcsak Putyinékra igaz, hanem a lehetőségekhez mérten áll ugyanúgy Washingtonra, ahogy a szomszédos országokra is. Maradva az orosz államnál, az látszik, hogy a kiegyensúlyozott viszonynak van hozama. Oroszország a külkereskedelmi partnereink rangsorában 2015-ben a 12. helyen áll, az EU-n kívüli országok között viszont egyedül Kína előzte meg. A kinti magyar vállalkozások informális visszajelzése szerint az orosz bürokrácia kimondottan segítőkész az irányukban, a gigantikus méretű orosz iparban pedig a versenyképes magyar termékek és szolgáltatások előtt megnyíltak a lehetőségek. Ez az egyik vetület, a másik a kereskedelmi együttműködés alakulása. Ezt vizsgálva adatszerűen ebben nem sok örömre okot adó tényezőt találunk (a kivitel a 2012-es 740 milliárd forintról 2016-ra 449 milliárdra esett vissza), de mindez egyértelműen az unió Oroszországot sújtó, gazdasági szankcióira és az arra adott válaszra, tehát Magyarországon kívül álló fejleményekre vezethető vissza.

Ha a büntetőcsomagokat végre kivezetnék, akkor kétségkívül növekedés lenne kimutatható a kereskedelmi kapcsolatokban.

Ilyash azt is megjegyezte, hogy feltehetően ha a magyar-orosz dimenzió nem lenne magas szintű, a kereskedelmi visszaesés még jelentősebb volna. Ide tartozik az a megállapítás is, hogy az, hogy Magyarország jóban van az orosz féllel, számos más ország - főképp a posztszovjet térségben - előtt ajánlólevél, amelynek köszönhetően Budapest ázsiója megugrott ebben a régióban. A gazdaságin túl más stratégiai előnye is van az együttműködésnek, ilyen például a nemzetközi terror elleni harc, vagy a keresztényüldözés elleni fellépés, amely Oroszországban hangsúlyos téma. Ezekben a kérdésekben közös állásponton lehet a két állam.

Finn bezzeggyerek

Reálisan nézve tehát: Magyarország szándéka a harmonikus együttélés megteremtésére nem kellene, hogy ellenérzéseket váltson ki. Csakhogy arról van szó, hogy a nemzetközi tér egy részében pillanatnyilag egy olyan kommunikációs narratíva uralkodik, amelyen keresztül könnyű a racionalitást negatív folyamatként értelmezni. Oroszországgal szemben felfokozott a helyzet az amerikai választások befolyásolása kapcsán megfogalmazott, de senki által nem bizonyított vádak, a Krím visszacsatolása és a szíriai szerepvállalás miatt. Magyarország EU- és NATO-szövetséges partnerállamainak egy része már nem úgy tekint Oroszországra, mint tíz éve, éppen ezért az orosz kapcsolatok kényes kérdésekké váltak. "Én úgy látom, hogy a magyar kormány egyensúlyra törekszik, ennek pedig hangot is adott Orbán Viktor a legutóbbi februári találkozón, amikor arra utalt, hogy a jó viszony fenntartásának megvannak a határai" - magyarázta az elemző. Szerinte azt a pontot kell tartani, amely kedvez a Budapest-Moszkva együttműködésnek, de még nem sérti a nyugati szövetségesek érdekeit és terveit.

A magyar kabinet taktikus politikája ugyanakkor nem egyedi jelenség, elég csak Finnországra gondolni, amely nem kevesebbet ért el, mint hogy egyidejűleg ápol pragmatikus és rendkívül pozitív viszonyt Putyinnal és az euroatlanti közösséggel.

Finnország nemcsak hogy Oroszországgal, pontosabban a Roszatommal építteti meg a Hanhikivi erőművet, de abban ráadásul orosz tulajdonrész is lesz. Ehhez képest a hasonló méretű Paks II. kapcsán semmi ilyesmiről nincs szó, mégis kisebb konfliktussá nőtte ki magát nemcsak az EU és Magyarország viszonylatában (ez lassan azért elsimul), hanem a magyar belpolitikában is.

Ez Timo Soini, Finnország külügyminiszterének definíciója az oroszokkal szembeni helyes magatartásról. Azt a modellt, hogy a finnek milyen úton érték el, hogy a nyugati szövetségesi rendszer elfogadja az oroszok stratégiai helyzetét a finn politikában, szakértők tanulmányozzák. "A finn megközelítés jó gyakorlat lehet a magyar kormány számára. Tisztán érzékelhető, hogy a nemzetközi közösségből nem ugyanolyan reakciókat váltanak ki a finn-orosz és a magyar-orosz ügyek" - emelte ki a szakértő.

Külügyek

Ha csak röviden is, de két bekezdést mindenképpen megér az orosz külpolitika értelmezése. Az a gyakorlat, hogy miután a különböző érdekcsoportok összeütköznek a nemzetközi porondon, majd ezekből kommunikációs háborúk nőnek ki, amelyek egyeseket súlyosan negatívan, másokat súlyosan pozitív színben tüntetnek fel, nem új keletű jelenség. Putyin egyértelműen az előbbi színezetet kapta meg, de ez leginkább azzal van összefüggésében, hogy az orosz külpolitikát rendkívül precízen építették fel.

Orosz határvédelmi gyakorlat a Krím-félszigetnél Forrás: Sputnik/Maks Vetrov

A Kreml reakciójából az olvasható ki, hogy előre lefektetett stratégiai célokat követnek, nem spontán alakítják a lépéseiket. Az egyik ilyen alapvetés az volt, hogy Ukrajna nem lehet sem EU-, sem NATO-tag, majd amikor Brüsszel közeledése miatt ez a státusz veszélybe került, akkor Moszkva nem habozott minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy keresztbe feküdjön ennek. Ezeket a megoldásokat nyilván lehet kritizálni, de ebből mégsem következik, hogy az egész orosz külpolitika folyamatosan agresszív lenne.

A hetedik

Visszatérve a magyar miniszterelnök és Putyin mai egyeztetésére, 2010-től számítva ez lesz a hetedik kétoldalú találkozó a két állami vezető között, amelyből háromszor Budapest volt a helyszín. A mostani félnapos tárgyalások apropóját a cselgáncs-világbajnokság megnyitója adja a Papp László Arénában, az orosz államfő ugyanis a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség tiszteletbeli elnöke,

ráadásul maga is nyolcdanos dzsúdós.

Néhány éve, a bécsi Európa-bajnokság nyitóceremóniáján is ott volt, majd tárgyalt az osztrák vezetéssel is. A mostani napirend kapcsán alapvetően a szokásos menetrendre lehet számítani: a nagyobb együttműködések, mint az atomerőmű-beruházás vagy a gázszállítás biztosan szóba kerül, ahogy a geopolitikai kérdések is, úgy mint Szíria, a Krím-félsziget, az USA-val való viszony és az uniós szankciók. Ezek azok a fontosabb témák, amelyek vezetői szintű egyeztetést igényelnek, viszont ezzel párhuzamosan zajlik az a munka is, hogy hogyan lehetne kiszélesíteni az országok közötti kooperációt.

A színfalak előtt Fotó: Hirling Bálint - Origo

Putyin társaságában érkezik az egészségügyi miniszter is, Veronika Szkvorcova, aki a magyar-orosz vegyes bizottság társelnöke. Ezen az ülésen a lehetséges együttműködés területeit vizsgálják majd, akár a gyógyszeripar vagy az agrárszektor vonatkozásában. A gazdasági témák túlsúlya nem véletlen, a magyar-orosz együttgondolkodás leginkább erre terjed ki, ezt a magyar kormány elég egyértelműen kimondta, amikor a miniszterelnök szintén a februári tárgyalásokon arról beszélt, hogy

Kétségkívül vannak olyan politikai természetű kérdések, amelyben egyetért a két kormány, de ezek mellett van rengeteg másik, amelyekben már különböző álláspontot képviselnek.

Üveggömb

Nincs elemzés jóslás nélkül, ezúttal ráadásul azért is szükséges, merthogy jövőre, 2018 tavaszán Oroszország elnökválasztást tart, amelynek alakulása egyáltalán nem mindegy Magyarország számára sem. Ilyash György ezzel összefüggésben elmondta, hogy az együttműködés minősége nagyban múlik az aktuális vezetők személyén, az itt bekövetkező változások mélyen befolyásolhatják a fennálló kapcsolatrendszert. Putyin még nem tett egyértelmű nyilatkozatot, de

az orosz szakértői közösség többsége nem kételkedik abban, hogy az elnök elindul egy újabb hatéves ciklusért.

A kérdés az orosz sajtó szerint nem is ez, hanem hogy milyen részvétel mellett nyeri el negyedik mandátumát Putyin. A 2016-os parlamenti voksoláson ugyanis rekordalacsony, 47,8 százalékos választási részvétel volt, bár a társadalmi támogatottsága nagyon magas. Putyin köre azért dolgozik, hogy maximalizálja mind a hajlandóságot, mind pedig a regnáló elnökre leadott voksokat. A választási évvel összefüggésben megtörténhet, hogy az orosz nemzetközi szerepvállalás halványabb lesz. Főleg Szíria esetében lehet ilyesmire számítani, az itteni katonai szerepvállalás ugyanis hangos belpolitikai esemény is egyben. De érdemes azzal is kalkulálni, hogy Putyin újrázása esetén - ahogyan az lenni szokott - új pontok is bekerülhetnek a programjába, amelyek Magyarország számára is hasznosíthatók.