Történet a múltból: kalapáccsal verték agyon Soros György nagybátyját

Soros György
Vágólapra másolva!
Soros György, a bevándorláspárti spekuláns titokzatos figura, akinek a szándékai nehezen átláthatók, éppen ezért kevésbé is érthetők. Hosszú ideig a háttérben maradt, aztán a migránsválsággal egy időben egyszer csak megjelent a színen, hogy mindenki tudomására hozza: Európának egymillió bevándorlót kell befogadnia évente. A spekuláns ebben a kérdésben világosan beszél, arról viszont mélyen hallgat, hogy milyen módszerekkel dolgozik, és egyáltalán mennyire ágyazódott be azokba a folyamatokba, amelyek végső soron a világot alakítják. A sajtó időről időre előás különböző jeleneteket Soros múltjából, hogy megpróbáljon magyarázatot találni arra, hogy mit és miért tesz a világ egyik leggazdagabb embere. Soros megértéséhez adhat adalékot a mostani történet, amely annak kapcsán is jelentőséggel bírhat, hogy miért éppen Soros lett a migráció és bevándorlás legelkötelezettebb és leghatalmasabb pártolója.
Vágólapra másolva!

Csaknem száz éve, 1931-ben egy borzalmas rablógyilkosság történt a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon. A támadás áldozata egy magyar férfi, az elkövetője pedig egy arab bevándorló.

Schwartz Viktor kereskedő - merthogy ő halt meg azon a február 27-i napon a vonaton - Soros György nagybátyja volt.


A tragikus esetről a Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő portál számolt be dicséretes alapossággal, néhány héttel korábban. A szokatlanul kegyetlen vasúti rablógyilkosságról annak idején a hazai sajtóban elsőként a Pesti Napló és a Népszava közölt részleteket az 1931. február 28-i számában. A tudósításokból kiderült, hogy a bűncselekményt egy nappal korábban, a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon követték el,

Schwartz azt tervezte, hogy innen hazalátogat majd Magyarországra. A Népszava arról is beszámolt, hogy a belga rendőrség letartóztatott egy Muley Aldebuhey ben Ahmed nevű algír bevándorlót, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy ő gyilkolt a Brüsszel-Köln gyorsvonaton. A hatóságok nemcsak Schwartz megölésével, hanem azzal is megvádolták az arab férfit, hogy pár héttel korábban ugyanezen a vonalon hasonló körülmények között egy másik rablógyilkosságot is elkövetett.

Soros György Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az algériai gyilkos és magyar áldozatának ügye valósággal lázban tartotta a magyar közvéleményt, a február 28-i, szombati rövidebb híradások után a vasárnapi lapok már hosszasan boncolgatták a történéseket.

  • Az Est című újság „Az arab vasúti rabló bevallotta, hogy ő ölte meg s rabolta ki a magyar Schwarz Viktort” címmel hozta a sztorit
  • Az Esti Kurir „Egy előkelő magyar kereskedőcsalád Londonban élő tagja volt a brüsszeli gyorsvonaton meggyilkolt Schwartz Viktor” szalagcímmel indult
  • A Kis Újság „A brüsszeli expresszvonaton meggyilkolták Schwartz Viktor nyíregyházi származású londoni kereskedőt” cím alatt írt a gyilkosságról.

A 8 Órai Újság anyagában arról is lehetett olvasni, hogy az áldozat földi maradványait a Brüsszel és Liège közti vasútvonal egyik pályaudvarának közelében találták meg, borzalmas állapotban. A holttestet átkutatva a belga rendőrök egy Lipcsébe szóló menetjegyet, két londoni bankbetétkönyvet és 200 fontot, illetve egy névjegyet is találtak „Schwartz Viktor, Budapest” felirattal. A szerelvény átvizsgálása után más nyomok mellett megtalálták a gyilkos fegyvert is, ezután a tettes is előkerült. A Budapesti Hírlap Muley Aldebuheynek elfogásáról a következőket jelentette: a belga rendőrség birtokában volt annak az algírnak a pontos személyleírása, akit alaposan gyanúsítottak azzal, hogy még 1931. február 8-án, a kölni gyorsvonaton egy holland kereskedő ellen rablótámadást követett el. Az ugyanezen a vonaton tegnap elkövetett gyilkosság külső körülményeiből azt következtették ki, hogy

Muley Aldebuhey azt állította, hogy Párizsból munkát keresni jött Lüttichbe, ahol egy kis hotelben szállt meg, de mivel munkát nem kapott, aznap este vissza akart térni Franciaországba. A bérelt szobájában a hatóságok rábukkantak arra a magyar újságra, amelynek néhány, vértől átázott oldala ott hevert a vasúti fülkében, ahol Schwartz Viktort megölték.

Hiába a bizonyíték, az arab férfi tagadta, hogy ő gyilkolt volna. Csakhogy a rendőrségen jelentkezett egy kávéház tulajdonosa, aki előadta, hogy valaki az elmúlt éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzésre. A bőrönd a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt, amelynek kulcsát az algériai bevándorló szobájának egyik fiókjában meg is találták. Amikor mindez kiderült, a gyilkos megtört és mindent bevallott. Elmondta, hogy a vonaton szándékosan olyan fülkét keresett, ahol csak egyetlen utas volt.

Alvást színlelt, majd amikor észrevette, hogy útitársa elbóbiskolt, a nála lévő kalapáccsal többször lesújtott a fejére.

Szabályosan agyonverte Schwartzot, aztán magához vette az áldozat óráját és tárcáját, a holttestet pedig egyszerűen kidobta a sínekre. Morbid részlet, hogy Mulay Aldebuhey a magyar kereskedő vérét Schwartz saját pizsamájával és zsebkendőjével próbálta meg eltakarítani. A Népszava azt is közölte, hogy

a migráns hátterű gyilkos egy 26 éves munkás, aki azzal magyarázta tettét, hogy „éhes volt és nem volt pénze”.

Halálra ítélték

Az újságok természetesen megpróbáltak a nyomára akadni a bestiálisan kivégzett magyar kereskedő hazai rokonságának, amely nem volt nehéz, mivel Schwartzékat jól ismerték. Egy igen tehetős, közismert budapesti családról volt szó, nem mellesleg egy ügyvédi irodát is működtettek. A 8 Órai Újság munkatársa fel is kereste a Sas utca 27. szám alatti Schwartz irodát, ahol azt az információt kapta, hogy Schwartz Tivadar - Schwartz Viktor bátyja – az előző éjjel váratlanul Belgiumba utazott.

Mint utóbb kiderült, Schwartz Tivadar éppen a lakásában hallgatta a rádiót, amikor felfigyelt arra a híradásra, amely a brüsszel-kölni vonaton lejátszódott bűntényről számolt be. Schwartz Tivadar halálsápadtan ugrott fel a készülék mellől.

Schwartz Tivadar azonnal összecsomagolt és este 10 órakor elhagyta Budapestet. Néhány nappal később, 1931. március 5-én több magyar újság is röviden beszámolt arról, hogy az ügyvéd azonosította öccsét, Schwartz Viktort. Egy évvel a tragikus eset után, a Népszava 1932. február 28-i számában az olvasható, hogy a magyar kereskedő arab gyilkosát halálra ítélték.

Schwartzból Soros

A Budapesti Közlöny 1937. december 4-i számában jelent meg az a tájékoztatás, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya elrendelte dr. Schwartz Tivadar budapesti ügyvéd családi nevének Sorosra történő megváltoztatását.

Schwartz (Soros) Tivadar az édesapja Soros Györgynek. A meggyilkolt Schwartz Viktor pedig Soros György nagybátyja.

Soros György fél éves volt, amikor nagybátyja a brutális támadásban életét vesztette, ez a tragédia kétség kívül meghatározó nyomokat hagyott nemcsak az ő, hanem a család életében is. Éppen ezért tűnik megfejthetetlennek, hogy egy ilyen gyilkosság ellenére Soros miért tesz meg mégis mindent a bevándorlás legalizálásáért, és az ezt akadályozó tényezők (lásd: kerítés) kiiktatásáért. Végtére is, érthető módon gyűlölhetné a migránsokat, hiszen közülük egy ölte meg az egyik nagyon közeli rokonát.

Mégis, mi a magyarázat? Egyfelől lehet, hogy a milliárdos egyszerűen tényleg érzéketlen, akit nehezen hat meg bármi és önmagán, illetve a számításain kívül semmi sem számít neki. Erre jó példa, hogy bár tanúja, áldozata volt a holokausztnak, mégis olyan szervezeteket pénzel, amelyek tagadják Izrael állam létezését. Vagy ott van az az írása, amelyben szenvtelenül beszél arról, hogyan ajánlotta fel a saját édesanyjának, hogy átsegíti a túlvilágra. Nem látunk bele a fejébe, de könnyen lehet az is, hogy Soros reflexszerűen töröl minden olyan emléket az agyából, amelyek negatívak a számára, amelyekkel nem tud mit kezdeni és amelyeket nem tud feldolgozni. Így hiába is van egy-egy konkrét téma kapcsán (például a bevándorlás okozta társadalmi problémák) saját tapasztalata, azokon egyszerűen túllép és megpróbálja magának is bebizonyítani, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Vagyis kompenzál, amely Soros kettős személyiségében, a milliókat tönkretevő tőzsdecápa és a nemzetközi jogvédő szerepében tetszelgő nagy adakozó, szintén megfigyelhető.

Nem tudhatjuk biztosan, egy állítás mégis megfogalmazható: Soros György magatartására nincsenek válaszok, csak a benne rejlő ellentmondások egyértelműek.