A támadás Budapest egyik legnyugodtabb részén történt. A rendezett utcákban sok idős lakik, akik figyelik az utcákat. A helyiek korábban nem hallottak arról, hogy ilyesmi történt volna a környéken. Egy több mint 40 éve itt lakó nő azt mondta az Origónak, szerencséje volt a megtámadt nőnek.
Akkor a jóisten vele volt. Erre mindenki lát mindent. Le vagyok döbbenve.
Erre még egy szórakozóhely sincs, minden bolt legkésőbb 10 órakor bezár. Iskola van erre, gyerekek. Sikítasz egyet és ott vannak. Csak az jön be ide, aki itt lakik. Én biztos fejbe vágtam volna valamivel!” - mondta.
„Lehet, hogy pont azért itt történt, mert nem számítana ilyesmire az ember egy ilyen környéken" - ezt már egy közelben élő kismama mondta. Szerinte a támadó azt gondolhatta, hogy könnyen találhat áldozatot. Egy környéken lakó anyuka pedig azt mondta, ő se gondolt rá, amikor este az utcán sétált, hogy ilyesmi megtörténhet.
„Ma taxival jövök haza”- mondta egy fiatal lány, aki minden nap hajnali kettőkor jár haza a munkából. Azt is mondta,
esténként nagyon kihalt a környék, szinte senki sincs az utcán,
akitől segítséget lehetne kérni. Azt is elmesélte, esténként az út közepén szokott haladni, hogy nagyobb területet lásson be.
Egy másik, környéken lakó fiatal nő az önvédelemre esküszik.
„El kell mennie a nőnek jiu-jitsura, vagy valamire beiratkozni, mert ez egy jel.
Ha hallottam volna, akkor biztos leviszem a bambuszbotom, megpördítettem volna, és rávágok a sípcsontjára”
- mondta.
Mindenképp hasznos lehet, ha ismerünk néhány önvédelmi technikát. Ám önmagában ez nem elég, fontos, hogy más tényezőket is figyelembe vegyünk - mondta egy önvédelmi krav-maga oktató.
Rózsa Ferenc fontosnak véli, hogy lehetőleg kettes vagy hármas csapatokban járkáljunk, ne egyedül. Ha nagyobb távolságra kell menni, használjunk taxit, de szerinte tömegközlekedési eszközön is kisebb az esélye a támadásoknak.
Szerinte „a szervezetnek a képzések segítségével meg lehet ismertetni, hogy milyen érzés lehet egy ehhez hasonló helyzet,
megtudni, hogyan reagálunk egy szélsőséges szituációban.
Szerinte bizonyos nőknél tipikus probléma, hogy ragaszkodnak, mondjuk, a sáljukhoz, telefonjukhoz, vagy a táskájukhoz. Ezek szerinte fontos dolgok, de az élet mindennél fontosabb, így
bizonyos esetekben jobb, ha ezeket odaadjuk a támadónak és menekülünk,
felesleges harcba nem kell belebonyolódni."
A szakember néhány tanácsot is adott, hogy mit lehet tenni egy hasonló támadásnál. Szerinte, ha már minden más lehetőségből kifogytunk és mindenképpen harcolnunk kell, lepjük meg a támadót.
Például ne hátráljunk, hanem előre menjünk, nyúljunk a szemébe, vagy rúgjuk ágyékon. Ezekkel növelhetjük menekülési esélyeinket. Ezek olyan módszerek, amelyeket egy nő, ha nem magas sarkúban van, akkor viszonylag könnyen meg tud csinálni"
– mondta.
De az is segíthet, ha kiabálni kezdünk. Így kockázatosabbá válunk a támadó számára, nem várt helyzet elé állítjuk, ezért nagy valószínűséggel meghátrál - magyarázta az oktató.
A támadással kapcsolatban megkerestük Bilkei Pál kriminálpszichológust, aki azt mondja, szerinte
a támadó nem a környéken lakik, inkább csak látogatóba mehetett valakihez.
„Meglátta a nőt, aki egyedül volt, késő este, nem volt senki a közelben, jött egy indulat, hogy fogom és magamévá teszem ezt az asszonyt.
Az asszony pedig legyen büszke, hogy meg tudta védeni magát, pontosan tudta, hogy neki tenni kell valamit, szabadulnia kell”
- mondta a szakember.
„Ez egy úgynevezett borderline személyiség, egy nagyon hullámzó személyiség jellemzi őt. Egy darabig nagyon tud alkalmazkodni, és egyszer csak hirtelen kitörnek ezek a hullámok és elveszít minden olyan dolgot, ami kontrolálhatná a magatartását" - mondta Bilkei.
Szerinte esélytelen hatni egy ilyen támadóra.
Itt jött a férfinak egy nagyon erős hullám, ami az indulatait felszabadította, és ilyenkor egyszerűen nem veszi figyelembe.
Itt egyetlen dolog van: menekülni.”