Nem a politikai korrektség a megoldás

Az októberi filmpremierek közül háromnak is volt bőven skandináv vonatkozása. Mindhárom alkotás főszereplőjének megvan a maga baja, valahogy mégsem zajlik simán az élete olyan gazdag és toleráns, gondoskodó társadalmú országokban, mint Norvégia vagy Svédország. Mit tehet az ember, ha az időjárás pont úgy alakul, hogy a szép őszi időt hozó munkanapok közé beékelődik egy hosszú hétvége reménytelenül sötét felhőkkel és sok esővel? Például moziba megy, és három nap alatt megnéz három skandináv filmet, amelyek októberben kerültek a magyar mozik műsorára.

Hóember

Agatha Christie 1920-tól 1973-ig írt krimiket ipari mennyiségben: már maga is unta, hogy újabb és újabb válogatott halálnemeket találjon ki az áldozatoknak. Viszont fél évszázadon keresztül ábrázolta a brit társadalmat és annak változásait. Erre nem tudott ráunni sem az írónő, sem a közönsége. George Simenon Maigret felügyelő 103 nyomozását írta meg. A Párizsban játszódó történetek utca-házszámra beazonosítható helyszíneken játszódnak. A vidéken felnőtt, de közben párizsi polgárrá vált Maigret egyrészt követi a párizsi polgárok szokásait, másrészt örök kívülállóként nem győz csodálkozni a párizsiak erkölcsein és gondolkodásmódján. Tovább lehetne sorolni a példákat: a jó krimi mindig jó szociográfia is egyben. Van egy gyilkosság, különböző nyomok különböző gyanúsítottakra terelik a gyanút, végül meglesz a tettes. Erre a kaptafára készül minden krimi. Az tud kitűnni a tömegből, aki valami pluszt is hozzá tud tenni ehhez.

Jo Nesbø norvég író Hary Hole nyomozásairól szóló könyvei 30 millió példányban keltek el a világon Forrás: AFP/NurPhoto/Giorgos Georgiou/

Marketingfogásként megjelent a közelmúltban a „skandináv krimi" kifejezés, mintha egyik író származása minőségi biztosítékot jelenthetne egy másik író esetében. Amennyiben létezik a „skandináv krimi", akkor abban erős a társadalom problémáinak ábrázolása és felsejlik egyfajta nosztalgia a hard-boiled krimi és a film noir komor világa felé. Jo Nesbø (ejtsd: Ju Neszbö) kitalált egy figurát, akinek húsz év alatt tizenegy nyomozását írta meg, és lehet tudni, hogy lesz még tizenkettedik regény is Hary Holéról (ejtsd: Hari Hule), mert Nesbø nagy ravaszul egyik regényből a másikba átnyúló szálakat is alkalmaz, és nincsen még mindegyik elvarrva.

A Hary Hole nyomozásairól szóló történetek mívesen kidolgozottak,

Nesbø nem siet velük, közben mással is foglalkozik, például gyerekkönyvek írásával. Már jó ideje lehet sejteni, hogy a filmipar is megpróbál majd profitálni Nesbø könyveinek sikeréből, de megvan az oka annak is, hogy erre sokáig várni kellett.

Tomas Alfredson rendező a Hóember forgatásán Michael Fassbenderrel Forrás: AFP

Meglehetősen furcsa helyzetet teremt, hogy a végül elkészült Hóembert megtagadta nemcsak maga Jo Nesbø, hanem a film rendezője, Tomas Alfredson is. Azzal állt ki a nyilvánosság elé, hogy a filmet nem kisebb név, mint Martin Scorsese kezdte előkészíteni, ő csak a forgatás elkezdése előtt nem sokkal szállt be a projektbe, és a norvégiai forgatási napok egyszerűen nem voltak elegendőek, a forgatókönyv tíz százalékát nem forgatták le. Nehezen hihető ez a történet. Tomas Alfredson egy rendhagyó svéd vámpírfilmmel vetette észre magát 2008-ban (Engedj be!), majd rábízták a nagy, nemzetközi produkciót, a Suszter, szabó, baka, kém című kémfilmet 2011-ben.

Már kétszer bebizonyította, hogy professzionális szinten tud nyomasztó hangulatot teremteni.

Nehéz elképzelni, hogy ha egy ilyen profi odamegy egy másik profihoz, a Hóember produceréhez, Scorseséhez, hogy pótforgatásra van szükség, akkor nem tudnak egyezségre jutni. Ha meg Alfredson kiadta a kezéből így a filmet, akkor meg minek magyarázza utólag a bizonyítványát? Magyarországon a premierje hetében a legnézettebb film volt a mozikban a Hóember, a második hetében a második legnézettebb. A szélesebb közönség nem számított többre, mint egy tucatkrimire, és nem is csalódott. Csak azok sajnálkoznak, akik tudják, hogy ez a film mégis egy kihagyott lehetőség.

Michael Fassbender Forrás: AFP

Kérdés persze, hogy Hossein Amini és Matthew Michael Carnahan forgatókönyíróknak eleve volt-e esélyük egyáltalán arra, hogy egy viszonylag bonyolult szerkezetű regényből épkézláb filmet írjanak. Esély mindig van, csak bátran el kell szakadni az alapanyagtól. Válogatni az alapmotívumokból, tudni lemondani egyikről-másikról, aztán merészen létrehozni egy új konstrukciót. Felmerül a gyanú, hogy ha sikerül leforgatni azt a bizonyos tíz százalékot, akkor sem lenne ez egy jobban sikerült film. Olyan az egész, mint egy elkapkodott buszos városnézés, amelynek keretében a regény bizonyos jeleneteit tekinthetjük meg. De nem sétálunk ebben a városban, pláne nem ülünk le egy padra.

J. K. Simmons és Rebecca Ferguson Forrás: AFP

Két dolog teljesen kimaradt a filmből, ami a regényben kulcsfontosságú. Először is utca-házszám pontossággal Oslo (és Bergen), napra pontosan megadva, hogy november melyik napján vagyunk, hogyan keríti a hatalmába a tél Norvégiát. Ehelyett téli képeslapokat kapunk havas tájakról. Másodszor Jo Nesbø krimijeinek nagy mutatványa, hogy

a főszereplő nyomozó küszködik az alkoholizmusával, és pontos képet kapunk róla, hogy éppen hol tart ebben a harcban, és miért.

A filmben Hary Hole csak egy piás zsaru: jó rendőr egyébként, csak van ez a kis hibája. Ki tudja, hogy megjeleníthető-e filmen ez a két dolog egyáltalán, amik a regényben precízen ki vannak dolgozva? Talán egy minisorozatot érdemelt volna a Hóember, olyan gazdag alapanyagot kínál a regény: nem csak egy nyomozás története, hanem Hari Hole magánéleti bonyodalmai is fontosak, sőt sokat megtudhatunk a mai Norvégiáról, és arról, miért és hogyan alakult így egy ország sorsa.

A gyilkos minden helyszínen hóembert épít Forrás: AFP

A mérhetetlen mennyiségű tapasztalattal rendelkező Martin Scorsese viszont egy mozifilmet íratott belőle, és talán a zanzaszerű, torz forgatókönyv miatt, a feladat reménytelenségét látva minősítette át magát producerré. Bár a parádés szereposztás nem arra vall, hogy eleve feladta volna.

Kiváló színvonalon dolgozó és divatban lévő, sokat foglalkoztatott színészek csapatát sikerül egybegyűjteni a filmhez.

Michael Fassbender (Alien: Covenant, Steve Jobs, Macbeth), Charlotte Gainsbourg (A nimfomániás, Melankólia, 21 gramm), Rebecca Ferguson (A lány a vonaton, Mission Impossible – Titkos nemzet, A fehér királyné), J. K. Simmons (Renegátok, Terminator: Genisys, Whiplash), David Dencik (Borgiák, A tetovált lány, Hadak útján), Toby Jones (Happy End, Atomszőke, Sherlock) és többek között a hatvan felé közeledő Val Kilmer, aki egy piás zsarut játszik, és az arca nem csupán a sminkesek ügyességét dicséri. Nem a színészeken múlik, ha lenne mit eljátszani, akkor ők azt eljátszanák.

Val Kilmer Forrás: AFP

Gyanítható, hogy Martin Scorsese itt egy franchise megalapítására készült. Hiszen ha jól szerepel a mozikban a Hóember, akkor ott van még a főszereplő már megírt tíz nyomozása. Esetleg Jo Nesbø is megenyhül a regényét széttrancsírozó filmesek iránt, és ír nekik egy egyszerűbb vonalvezetésű történetet Hary Holéról.