Bárkivel megtörténhet, hogy hajléktalan lesz, nekik segíteni kell
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Van egy ember Budapesten, aki lehetett volna mérnök egy multinál, gazdasági vezető egy menő cégnél, vagy akár taníthatna szociológiát a fiataloknak, és még sorolhatnánk, ugyanis mindegyik területhez megvan a szakmai tudása. Ehelyett közel 30 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy képességeit és tudását a hajléktalan emberek megsegítésére fordítja.
Jószolgálat-díj
A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány díja azokat a szociális területeken tevékenykedő professzionális és önkéntes segítőket szeretné elismerni, akik áldozatos és példaértékű munkájukkal sokat tesznek a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekért. Az Origo a díj médiapartnereként hetente mutatja be az idei díjazottakat. Gróf András egyéni kategóriában, a hajléktalanokért végzett szociális munkájáért kapott Jószolgálat-díjat.Gróf András, vagy ahogy a hajléktalanellátó szakmában ismerik, Zsiráf, a kezdetektől, immáron közel 30 éve vesz részt a fővárosban élő hajléktalanok megsegítésében. Sokoldalú ember, aki rengeteg dologhoz ért, mégis laza, szerény, kerüli a feltűnést. Azon szerencsés kevesek közé tartozik, akit fiatal korában összehozott a sors egy olyan emberrel, aki az egész eddigi életére hatással lett. Mezei György a hazai szociális segítő szakma egyik úttörője volt, a mai szociális munka alapköveit tette le. Ő alapította az Újpesti Családsegítő Központot, az ő nevéhez is fűződik a „Február 3-i" hajléktalan-adatfelvétel kérdőív, amelyet a mai napig minden évben elkészít egy munkacsoport, a hajléktalan emberek befogadására létrehozta a Léthatáron Alapítványt - amelynek munkatársa - és a Twist Olivér Alapítványt, amelynek pedig a mai napig igazgatója Gróf András. Neki pedig mindmáig példaképe Mezei György.
„Amikor elkezdtem Gyurival dolgozni, akkor én nyújtottam a háttérsegítséget. Az Újpesti Családsegítő Központban - ami akkor indult - érdekes volt, hogy egy újonnan induló szolgáltatás miként keresi meg és találja meg az ügyfeleit. Az első egy év azzal telt, hogy mindenféle listákat próbáltunk összeszedni. Kik azok, akiknek elmaradásuk van a díjbefizetőnél, kik azok, akiknek megélhetési gondjai vannak, melyek azok a családok, ahol az éhezés felmerül, szabálysértés történt, és ezek alapján feltérképezni a helyzetet a kerületben. Így próbáltuk kiszűrni azokat, akik átfedéssel vannak, és ez alapján felkeresni ezeket a családokat."
Itt volt az első magyar alternatív létminimum-számítás. Ezek a jelentések időről időre megjelentek. András a háttérben segített ennek a számításnak a létrehozásában, illetve a családsegítőknek megtalálni az ügyfeleket. A létminimum-számítás módszertana, számítógépes háttere akkoriban, az adatgyűjtések és az adatok nyilvánosságra hozatala mind hozzá tartozott.
András a Szegénységellenes Hétvégék megvalósulásában is fontos szerepet töltött be, majd az 1989-ben a hajléktalandemonstráción is részt vett, egy érdekes képpel emlékezett vissza erre az időszakra. „'89-ben a hajléktalantüntetés során majdnem 100 hajléktalant helyeztek el egy csepeli kollégium tornatermében. A sors úgy hozta, hogy ez volt a kollégium, ahol én előtte 4 évet eltöltöttem. Abba a tornaterembe helyezték el őket, ahol mi amatőr színdarabokat adtunk elő. Nagyon furcsa volt visszatérni mint három évvel ezelőtt még ott lakó kollégista, és azt mondani a tanároknak, hogy ma én alszom az igazgatói irodában..."
Gróf András jelenleg a Léthatáron Alapítvány munkatársa, a Twist Olivér Alapítvány igazgatója, valamint a REVIP Hajléktalanok Átmeneti Szállásának intézményvezetője, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának tagja. Aktív résztvevője több olyan csoportnak, amely a szociális szolgáltatások, valamint a hajléktalan emberek ellátórendszerének megújítását célozza, így sokáig például a Tízek Tanácsának vagy a Hajléktalanügyi Teendők című, a hajléktalanellátás megújítására vonatkozó stratégiai javaslatokat kidolgozó munkacsoportnak is. Szakmai munkájának és tudásának elismeréseként Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Hajléktalanügyi és Lakhatási Országos Szakmai Kollégium tagjának kérte fel.
Mindenre figyel a háttérben
Gróf András azóta is a háttérből segít a legtöbbet, jelenleg a IX. kerületben dolgozik az irodájában és a gazdasági részt vezeti. Mezei György 2006-ban halt meg, ezután alakult ki a mai napig is tartó kettős vezetés. Virág Tamás a szakmai vezető, András pedig a gazdasági. Ez többek között azt jelenti, hogy a szakmai kollégákat a gazdasági részről is megpróbálják tehermentesíteni. Anno emiatt döntött úgy, hogy kitanulja a könyvelői szakmát, mert több gazdasági vezető is megfordult korábban a szervezetben, de nehéz volt megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a gazdasági ügyek meg a szakmai dolgok hogyan kapcsolódnak össze. Idővel egyre több gazdasági szabályozás jött és emiatt egy olyan gazdasági részt kellett kialakítani, ami ennek megfelelt. Kívülről jövő gazdasági ember nem értett ehhez András szerint. „Hűséges típus vagyok, azt hiszem. Nagyon nehezen engedek el bármit. A szervezetek fennmaradása tekintetében van egyfajta elköteleződésem abban, hogy ennek a létrehozásában én is részt vettem és a Gyuri hagyatékát tovább kell vinni. Az, hogy a Gyuri halála után ezek a szervezetek életben maradtak, arra pedig büszke vagyok" - tette hozzá, miért is maradt végül ezen a pályán.
Mindezt megelőzően több mint 10 évet töltött napi szinten a hajléktalanokkal a Fóti úton. Elhivatottsága, szakmaisága, segítőkészsége, embersége, alázata, szerénysége és az alapossága megkérdőjelezhetetlen. Egész nap csörög a telefonja, szinte megállás nélkül hívják a kollégák, és ő mindenkinek azonnali segítséget nyújt, ha szükséges, akkor rögtön ott van az adott helyszínen is, ahol a probléma van és megkeresi a megoldást.
„Az biztos, hogy nem unalmas, attól függetlenül, hogy vannak évről évre visszatérő feladatok, de mindennap van valami kihívás, amit meg kell oldani. Ez egyrészt adódik abból, hogy emberekkel dolgozunk, és a munkatársakkal meg a mindennapokban is mindig rengeteg megoldandó probléma van, azt meg szeretem" - mondta Gróf András.
Többféle segítség
Három szállót mutatott meg nekünk, mindhárom különböző segítséget nyújt. A REVIP szálló - amely 2011-ben nyílt - olyan hajléktalanoknak nyújt megoldást, akik 55 év felettiek és valamilyen minimális havi jövedelemmel rendelkeznek - ez lehet nyugdíj például -, és nem szorulnak gondozásra, ápolásra. A koedukált szálló 50 embert képes befogadni, jelenleg is tele van, 23 nő és 27 férfi lakik benne. A férfiak és a nők külön szinten vannak elhelyezve, egy szobában nagyjából négyen laknak. Van egy nagy közös társalgó konyhával, napközben itt zajlik az élet. Van, aki rántott húst sütött ebédre, volt, aki újságot olvasott és volt, aki számítógépezett. Mindenkinek van saját szekrénye és olyan hűtőszekrények, amelyekben mindenkinek kulccsal zárható, külön rekesze van. Különböző foglalkozásokkal is próbálják színesebbé tenni az itt lakók mindennapjait, lehetőséget kapnak színházba is elmenni akár. Gróf András elmondta, az itt élők 80%-a szenved valamilyen függőségben, de ezen ugyancsak igyekeznek segíteni. Havonta lakógyűlést tartanak. Az intézménybe nagy a várólista, jelenleg 40 ember vár arra, hogy bekerülhessen, a bekerülési idő általában több mint egy év. Az intézményt a Baptista Szeretetszolgálat működteti.
A REVIP szálló esetében az a cél, hogy az itt lakók egy kicsi emberi méltóságot visszakapjanak az életük vége felé." - mondta Gróf András.
A Fóti úton lévő átmeneti szálláson 1-2 évre biztosítanak helyet. Ennek működtetője a Twist Olivér Alapítvány. Itt kizárólag férfiak laknak, jelenleg 42-en. Az itt dolgozó szociális munkások segítenek munkát találni, lehetőség van tisztálkodásra és meleg ételt is kapnak. Az alsó szinten lévő fürdőszobát felújítják, akadálymentesítik. Az átmeneti szálló igénybevételének feltétele, hogy a szociális munka segítségével képes legyen az egyén az önellátásra és vállalja az intézmény programjában való részvételt.
A Népszigeten lévő éjjeli menedékhely már kevésbé barátságos helyszín. Állandóan tele van, éves szinten 800 ember fordul meg benne. Speciális működési rend van, délutáni beengedéssel. Viszont arra rájöttek az ott dolgozók, hogy ebben az időszakban nem igazán lehet érdemben segítséget nyújtani, így a szociális munkás hajnali 4-től reggel 8-ig áll rendelkezésre, mert ilyenkor van lehetőség a kapcsolatteremtésre. Itt csak egy éjszakát lehet eltölteni.
„Ott nem lehet mást csinálni, mint lehetőséget teremteni, és ha akar segítséget, akkor megtesszük, amit tudunk. Másik szállás keresésében, iratok pótlásában, munkahelyben, csomó mindenben a lehetőséget adják a kollégák, nekik kell élniük ezzel" - mondta el a szállóval kapcsolatban Gróf András.
A legelesettebb réteg
Akadt is olyan, aki élt a lehetőséggel. Egy ott dolgozó munkatárs néhány évvel ezelőtt még az utcán élt, és alkoholista volt. Véleménye szerint András volt az, akinek köszönhetően ki tudott jönni ebből az élethelyzetből és fokozatosan, de egy új életet tudott felépíteni magának. Felesége van, albérletben lakik, letette az alkoholt és most a melegedőben dolgozik nap, mint nap azért, hogy a sorstársain segítsen.
„Nem tudom, hogy van-e elesettebb réteg, mint a hajléktalanok. Az embereknek azt kellene tudatosítaniuk magukban, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet és ezek az emberek nem azért vannak ott, ahol vannak, mert ez jó" - talán ez az az attitűd, amivel Gróf András kiemelkedik a társadalomból, és amiért mindenképpen egy követendő példa lehet nagyon sok ember számára.
„Magam is alapvetően úgy élek, hogy kevésbé zavar a múlt, azt gondolom, hogy ami megtörtént azon már nem érdemes keseregni, és nem tekintek túlságosan előre sem, hogy mi lesz öt, vagy tíz, vagy húsz év múlva. Ez a munka is valahogy ilyen lett. Nem tudom, hogy azért mert én ilyen vagyok, vagy azért lettem én ilyen, mert ebbe belekerültem, de a kettő nagyon szorosan összefügg. A mindennapokban a problémamegoldás, az azonnali reagálás, kicsit figyelve a múltat és figyelve a jövőt, de mégis a jelenben lenni."
A Twist Olivér Alapítvány 1991 óta folytatja hajléktalanokat segítő tevékenységét a IV. kerület Fóti út 4. szám alatt található átmenetei szállással, nappali melegedővel és utcai szolgálattal segíti az elsősorban Újpesten és környékén élő rászorulókat. Az átmeneti szálló 42 ügyfélnek, utcai gondozó szolgálatuk éves szinten több mint 170 ügyfélnek nyújt egyéni esetkezelést, krízisintervenciót, szociális ügyintézést. A nappali melegedőt naponta 50 fő látogatja, ahol az alapvető emberi szükségleteket kielégítéséhez nyújtanak segítséget (tisztálkodás, étkezés, mosás, információnyújtás, ügyintézés, segítő beszélgetés). Utcán élőknek főképpen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásban segítenek, téli fagy elleni meleg teát, takarót osztanak, hivatali, szociális ügyintézésében, lakhatási programokban is közreműködnek, valamint szociális munkásaik a súlyos krízishelyzetekből igyekeznek továbbjuttatni klienseiket. (forrás: Twist Olivér Alapítvány)
A Jószolgálat-díjról és a 2017-es díjazottakról ide kattintva olvashat még.