A tárgyalóterembe belépve mindenki levette a kabátját, kivéve a férfit, akit szemérem elleni erőszakkal vádolnak. Ő még sokáig magán tartotta műbőrdzsekijét, és alatta kapucnis pulóverét.
Karjait összefonva ült, és amíg nem kezdte őt kérdezni a bíró, ebben a testhelyzetben is maradt.
15 évvel ezelőtt a most 49 éves férfi az Erzsébet Kórház pszichológiai osztályon dolgozott. Ide került az a nő, akit később a vád szerint szexuálisan zaklatott. Megpróbálta megölni magát, ezután vitték ide, gyógyszereket kapott.
Néhány nap után azonban hazaengedték, de később ismét visszakerült. A férfi már az első alkalommal is nagyon kedves volt vele, sőt
a nő elmondása szerint úgy vált el tőle a liftben, hogy megcsókolta.
A nő szerint miután később visszakerült több, és erősebb gyógyszert kapott, amitől folyamatosan rosszul volt. Ahogy mondja, a betegtársai szerint olyan volt, mint aki kábítószerezik. A gyógyszereket az orvosa írta elő, de azokat az ápolóktól, vagyis többek között Zsuzsa nővértől kapta. A nő szerint amikor ő osztotta a gyógyszereket rosszabbul volt.
A férfi végül egyik este a nő szerint villanyoltás után
a nővérszobába hívta, széthúzta a köpenyét és csókolgatta, majd arra kérte, hogy fogja meg a nemiszervét, majd a vállánál fogva a földre térdeltette és azt kérte, elégítse ki orálisan.
A következő este egy üres szobába hívta, ismét fogdosni kezdett, majd az ágyra fektette és ráfeküdt. Ezután azonban zajt hallott a nő szerint kintről, ezért kiment, a nő pedig visszament a kórterembe. Azt is mondja az ápoló többször rávette, hogy a korábban már említett kábult állapotban elkísérje őt a Keleti-pályaudvarig. Egyszer, ahogy fogalmazott, alig talált vissza a kórházba.
„Azon az éjszakán nem dolgoztam. Vagyis, csak három éjszaka dolgoztam mialatt a kórházban dolgoztam" – keveredett először, de nem utoljára ellentmondásba a bíróság előtt a férfi, aki miközben beszélt, az ujjait a hátamögött folyamatosan tördelte, a körmével pedig a saját kezét szúrkálta.
Ő az egészre így emlékszik: „sokszor meghívott kávéra, jó viszony alakult ki köztünk.
Annyit történt, hogy amikor hazament, megadta a számát, és azt is mondta, ha elmegyek hozzá levágja a hajam,
de azt is mondta, figyeljek, hogy mit mondok a telefonban, mert a férje lehallgathat minket.
Azt mondja, egyszer fel is hívta a nőt, ahogy a nő is hívta őt. Szerinte a nő telefonon azt is elmondta neki, hogy újra be fog feküdni a kórházba, és megkérdezte, hogy mikor fog dolgozni.
Arra az estére, amikor a nő szerint szexuálisan zaklatta így emlékszik:
Azon az estén újra meghívott kávéra, sokat beszélgettünk, és beletúrt a hajamba. Azt mondta, hagyjam ott a kórházat, ad nekem pénzt".
Ezután, ahogy mondja, elment megmosni az arcát, a nő azonban utánament, és simogatni kezdte a nővérszobában. Azt ugyan elismerte, hogy ő is simogatta a nőt, azt azonban tagadta, hogy csokolóztak.
Szerinte a nő nyúlt bele a nadrágjába, és lehet, hogy ettől került a – ahogy fogalmazott – elő váladék a nő köntösére.
Ez azért lehet fontos, mert a köntöst később megvizsgálták, úgy tudjuk DNS-mintát vettek róla.
A férfi szerint azért sem életszerű, hogy a kórházban zaklatta a nőt, mert szerinte "annyira tapadt rá, hogy akár a lakásába is felhívhatta volna".
Ezután újabb ellentmondásokba keveredett, azzal kapcsolatban, hogy a nővérszobában mikor mondta a nőnek, hogy mindezt hagyják abba.
A legutolsó verziója szerint:
utánam jött, és elcsattant egy-két puszi arcra".
Hétfőn reggel a nő az ápló állítása szerint azzal várta a lépcsőházba, hogy hazakíséri. A pályaudvarig mentek együtt.
Az is lehet, hogy egy újabb puszi is elcsattant
- mondja.
A kísérgetésről azt mondja: az előbb említett egy alkalmat leszámítva soha nem ment a nővel sehová. Sőt másokat kért meg, hogy kísérjék el, hogy az asszony ne menjen vele.
Ezután újabb módosítás következett:
talán kétszer kísért el a metrómegállóig.
És egy újabb ellentmondás, miután a bíró a korábbi vallomásból idéz:
soha nem simogattam meg".
Korábban a férfi egy vallomásban azt mondta, hogy a nő a férje unszolására jelentette fel. Ahogy fogalmazott,
ha elmond a férjének, vagy azt mondja, hogy van egy ápoló, aki neki tetszik".
Ezt a mondatát csak egy kis szünet fejezte be, vagyis próbálta befejezni, a vége ugyanis ez lett:
ha válófélben voltak, fel kell jelenteni".
Nem elírás, a férfit pontosan idézzük.
A férfi mondatait a bíró sem értette, így újabb kérdések következtek. Íme az újabb verzió:
ha jól tudom elakart válni, ezért is lett öngyilkos".
És egy újabb:
Hogy fejezzem ki magam. Valószínű, hogy a férje azt mondta neki: elválunk, vagy feljelented ezt a srácot. El akart válni, ez tény, ha jól tudom. És a férjének elmesélte, hogy van egy ápoló.
Ezután a férfi ügyvédje rövid szünetet kért, és kivitte a teremből a védencét, hogy egyeztessenek.
Visszatérve így folytatta: nyílván a férje befolyásolására tette. Ez feltételezés".
A per és talán az ellentmodások feloldása júniusban folytatódik.