Nincs olyan, hogy teljes ügynöklista

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) elnöke

Egy titokkal kevesebb, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) befejezte a mágnesszalag néven is nevezett kommunista állambiztonsági adatok átvizsgálását. Ha minden jól megy, a magyar társadalmat két évtizede kísértő ügy úgy végződhet, hogy a mágnesszalagokon talált 58 ezernyi adat kutathatóvá válik. A közhiedelem szerint a mágnesszalagok az átkos korszak ügynökeit rejtik, a NEB most tiszta vizet öntött a pohárba: valóban találtak ilyen adatokat is, de ideje elfelejteni, hogy valaha is rekonstruálható lesz a teljes ügynöklista. Szakmailag amúgy sem lenne értelme a listázásnak, hiszen szakadéknyi különbség van beszervezett és beszervezett között. Mágnesszalagokról, minősített adatokról és az ügynöklistázás értelméről interjúztunk a bizottság elnökével, Földváryné Kiss Rékával és egyik tagjával, Soós Viktor Attilával, még a mágnesszalagokról szóló jelentés nyilvánosságra hozása napján.    

Elkészült a jelentést, amely az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) őrzésében lévő mágnesszalagok vizsgálatáról szól. Mire jutottak?

Ez a 120 oldalas jelentés annak a munkának az áttekintése, amely 2015 nyarán kezdődött. A jelenleg az AH kezelésében lévő tizennyolc mágnesszalag tartalmát vetettük össze az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) már kutatható iratanyagával. Az ÁBTL és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) közös munkacsoportjának tagjai három különböző állambiztonsági adattárat vizsgáltak az adathordozókon.

Hányan dolgoztak ebben a projektben?

Az érdemi kutató-, illetve feldolgozó munkát a levéltár négy, valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának három munkatársa végezte, a technikai feltételeket pedig az AH két munkatársa segítette.

Földváryné Kiss Réka, jobbra mellette pedig Soós Viktor Attila Forrás: Origo

Mit lehet tudni a mágnesszalagokról, mi a történetük?

Az 1970-es években a kommunista állambiztonsági szervek az addigi papíralapú kartonok tartalmának egy részét elkezdték számítógépre vinni, hogy segítsék a különböző nyilvántartásokban való keresést, lekérdezést, a szakzsargon úgy mondja: priorálást. Ezt a számítógépes rendszert nevezték Egységes Gépi Prioráló Rendszernek, amelyben tizennégy adattár szerepelt. A mágnesszalagok ebből három állambiztonsági adattár adatait, valamint a róluk készült két-két biztonsági másolatot tartalmazzák. Ezek a rendszerváltás után átkerültek a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz, titkosították őket, jelenleg is minősített adatok.

A mágnesszalagok meglétére először az 1995-ben létrehozott Iratfeltáró Bizottság hívta fel a nyilvánosság figyelmét, majd 2007-ben az úgynevezett Kenedi-bizottság foglalta össze jelentésében az akkori ismereteket. A szalagokon talált adatállományokat informatikus szakértők bevonásával lementették, és a helyreállítást követően a jelenlegi számítógépes rendszerekkel részben olvashatóvá tették, végül a Hálózati adattárat papírra nyomtatták.

Minderre azonban úgy került sor, hogy a mágnesszalag tartalmát a korábbi bizottságok tagjai nem ismerhették meg. Erre először ennek a munkacsoportnak volt módja.

Milyen típusú adatokat tártak fel?

Az úgynevezett „H" jelű adattár a hálózati nyilvántartással kapcsolatos adatokat, a „G" jelű az operatív nyilvántartást takarja és a megfigyeltekre vonatkozó adatállományokat. A „K" jelű adattár a kommunista rendszer kémelhárítása által megfigyelt személyekre vonatkozóan tárol adatokat. A közérdeklődés ezek közül leginkább az úgynevezett „H adattárra" irányul, hiszen ez tartalmazza az ügynökökkel kapcsolatos információkat is.

Tehát egyfajta ügynöklistáról van szó?

Csak részben.

Egyfelől hangsúlyoznunk kell, hogy a korszakra vonatkozó teljes „ügynöklisták" nincsenek, és nem is rekonstruálhatók.

Az ÁBTL-ben őrzött, különböző típusú forrásokról (különböző nyilvántartásokról, dossziékról, változásjelentésekről stb.), valamint a mágnesszalagon őrzött adatállományról is elmondható, hogy csupán részinformációkat tartalmaznak. Másrészt fontos azt is tudni, hogy a "H" adattár az ügynökök nevei, személyes adatai mellett más személyekre vonatkozó információkat is tartalmaz. Tehát nemcsak ügynökök vannak a hálózati nyilvántartásban, titkos lakások címei is kinyerhetők például.

Olyan emberek is szerepelnek ebben az adattárban, akik bár nem voltak ügynökök, de egy-egy ügynök baráti-rokoni kapcsolatrendszeréhez tartoztak, és az állambiztonság szempontjából valamiért érdekesek voltak. Ezek a személyek nem lehettek azzal tisztában, hogy az állambiztonsági szervek látókörébe kerültek. Olyan esetre is van példa, akiket be akartak szervezni, és éppen ezért "figyelőztették" is őket. De értelemszerűen ők sem voltak az állambiztonság ügynökei.

Azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyes korábbi feltételezésekkel ellentétben a mágnesszalagokon nincsenek konkrét jelentések, dossziék vagy más tevékenységek leiratai, azaz nem tartalmaznak sem az ügynökök beszervezésével, sem a konkrét tetteikkel kapcsolatos információkat.

Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Kifejezetten az ügynökökre vonatkoztatva, mennyiben tekinthető teljesnek a mágnesszalagok tartalma?

Nem tekinthetőek teljesnek. Egyfelől döntően már a számítógépes nyilvántartás létrehozásakor sem vették fel a korábban kizárt vagy meghalt ügynökök adatait. A hetvenes évek előtti időszakra nézve tehát az állambiztonsági levéltár eleve több adatot őriz, mint a mágnesszalagok.

De az is dokumentálható, hogy az egykori számítógépes adatbázisok a rendszerváltás időszakára nézve sem tartalmazzák a teljes hálózati nyilvántartást, abból rendszeresen töröltek adatokat.

A nyilvántartás tehát korántsem teljes körű, hanem töredékes, részinformációkat tartalmaz. Másfelől azonban a mágnesszalagon található „H" nyilvántartásban körülbelül kétszer annyi nevet őriztek meg, mint amennyi eddig a papíralapú kartonok alapján ismert volt: mintegy 58 ezer személyre vonatkozóan tartalmaznak információkat.

A mágnesszalagról tehát sok újdonság derül ki, az ÁBTL-ben már kutatható iratanyag összevetésével együtt pedig mindenképpen gazdagodhat a kommunista állambiztonság működéséről való tudásunk.

Önmagában azonban a mágnesszalag sem oldja meg az állambiztonsági múlttal való szembenézés problémáját, de fontos szelete lehet a további kutatásoknak.

Ha jól értjük, akkor a mágnesszalagok olyan neveket is tároltak, amelyeket korábban nem lehetett összefüggésbe hozni az állambiztonsággal?

Valóban előfordulnak olyan nevek, amelyekről eddig nem volt információnk. Az ÁBTL körülbelül 25 ezer 6-os kartont őriz – ez az a hálózati nyilvántartás, amelyet az állambiztonság hálózatába beszervezett személyekről, illetve meghiúsult beszervezésekről állítottak ki.

A mágnesszalag "H" adattára ezzel szemben ugyan 58 ezer rekordot őriz, de egy-egy személyre vonatkozóan jóval kevesebb információval szolgál, mint a 6-os kartonok.

A mágnesszalagot úgy kell elképzelni, mintha egy kiterjedt Excel-táblázatból bizonyos lekérdezéseket mentettek volna le. Gyakorlatilag lekérdezési segédletként működött, célja nem az akták és kartotékok kiváltása volt (erre a számítástechnika korabeli szintje mellett lehetőség sem lett volna), pusztán a keresett személyek nyilvántartási adatainak ellenőrzését, gyors kereshetőségét segítette elő.

Találkoztak olyan nevekkel, amelyek a közvélemény előtt, vagy szélesebb körben ismertek lehetnek?

Nem a nevekre összpontosítottunk. Az adatállomány minden hiányossága ellenére egy sok elemből álló „puzzle" fontos darabja lehet, ami nagy segítséget nyújthat a további kutatásokhoz. Azt megismerve a jelenleginél teljesebb képet kaphatunk a korabeli állambiztonsági nyilvántartás működéséről és a hálózati személyek köréről.

Nem létezik teljes ügynöklista Forrás: Origo

Van tudomásuk vagy sejtésük arról, hogy a mágnesszalagokon tárolt adatokat megközelítő volumenben lehetnek-e még eldugva nem vizsgált állambiztonsági nyilvántartások?

A vonatkozó törvények értelmében a szolgálatoknál ötévente automatikus felülvizsgálati munka történik, ennek során a még meglévő minősítések eltörléséről vagy fenntartásáról döntenek. Emellett a NEB – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatokkal (KNBSZ) kötött együttműködés keretében – megkezdte az általuk őrzött és még minősített adatok felülvizsgálatát, amelynek köszönhetően mintegy 10 ezer oldalnyi dokumentum minősítését oldotta fel a KNBSZ a közelmúltban. Ezek a '90 előtti anyagok átkerültek a levéltárba. Van tehát még tennivaló, de

a mágnesszalagokhoz fogható nagyságú és ennyire szimbolikus fontosságú nyilvántartásról, vagy másféle kompakt anyagról nem tudunk.

Ön egyetért a kommunista állambiztonságnak dolgozó ügynökök felfedésével?

A történész szempontjából az a legfontosabb, hogy az ügynökökre, a tevékenységükre vonatkozó valamennyi dokumentum kutatható legyen. A kutatási eredményeinkkel alkothatunk teljesebb képet a kommunista állambiztonság tevékenységéről.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy aki csak két ügynökaktát végigolvasott már, az jól láthatja, hogy micsoda különbség volt beszervezett és beszervezett között.

Tudunk olyanról, aki a falu művelődési házának a következő féléves programját küldte meg az állambiztonságnak, és olyanról is, akit formálisan beszerveztek, aláírta az együttműködési nyilatkozatot, de soha nem adott jelentést. Továbbá a levéltárban megtalálhatóak például olyan zárkaügynöki jelentések 1956 után a forradalmárokról, amelyeknek a vége súlyos börtönbüntetés, sőt halálbüntetés lett.

Ezeket a különbségeket egy önmagában álló lista csak elfedné.

Nem csupán az fontos tehát, hogy valaki ügynök volt-e, vagy sem, hanem az is, hogy milyen tevékenységet végzett ebben a minőségében. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy a fennmaradt jelentések nagy része egykor titkosan megfigyeltek magánéletében vájkáló információkat őriz.

Mit javasol a NEB, mi legyen a mágnesszalagok sorsa?

A NEB és az ÁBTL közös munkacsoportja átadta jelentését az Országgyűlés elnökének és a belügyminiszternek. Ebben két javaslatot fogalmazunk meg: egyrészt javasoljuk a mágnesszalagokon őrzött minősített adatok felülvizsgálatát, és ahol a nemzetbiztonsági szempontok nem indokolják, ott a minősítés megszüntetését. Másrészt javasoljuk, hogy a mágnesszalagok – a megfelelő jogszabályi környezet kialakításával – kerüljenek át az AH-ból az ÁBTL őrzésébe, úgy, hogy a történeti levéltár minősített adatokat is őrizhessen. Végső célunk, hogy a mágnesszalagokon őrzött adatok legteljesebb köre váljon kutathatóvá, megteremtve ezzel az állampolgárok minél teljesebb „információs kárpótlását". A kormány támogatja ezt a törekvést.

Mennyi idő, mire átkerülnek az ÁBTL-be, és kutathatóvá válnak a mágnesszalagok?

Két folyamatról beszélünk. Az egyik az átadás, a másik a minősített adatok felülvizsgálatának kérdése. Ez hosszabb időt vesz igénybe. Ebben a végső döntést minden esetben a titokgazda mondja ki, a NEB javaslattételi jogával élhet.

Mit gondol, valaha le tudjuk zárni a kommunista állam történetét? Túl tudunk lenni ezen a korszakon?

Rendkívül izgalmas feladat az adatok feldolgozása, ugyanakkor rendkívül időigényes és sok-sok munkával jár.

Látnunk kell, hogy az ügynökkérdés ebben az összefüggésben bár talán a legkényesebb, de közel sem a legfontosabb kérdés.

A legfontosabb cél, hogy a kommunista diktatúra, a pártállam működésének teljes mechanizmusát és benne a pártállami állambiztonsági gépezetet a maga összetettségében feltérképezzük, azt bemutassuk. Az ügynökkérdés csupán ennek a rendszernek egy szelete. A NEB elkötelezett abban, hogy hozzájáruljon közös múltunk mélyebb megismeréséhez és megértéséhez.