Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A júniusi felmérések alapján is stabil többséget szerezne a Fidesz–KDNP az Országgyűlésben – derült ki az Origo által készített mandátumbecslésből. E havi becslésünkhöz öt intézet (a Nézőpont Intézet, a ZRI Závecz, a Publicus Intézet, a Századvég és a Medián) számait használtuk föl. A mandátumszámok meghatározásához a feltételezett listás eredményeket vettük figyelembe. A kormánypártokról egyébként legutóbb 2006 júniusában jelent meg olyan kutatás, ahol a második helyen álltak.
Az öt intézetnél a biztos szavazók körében
a Fidesz–KDNP összevont támogatottsága 44,8 százalék volt.
Második helyen a Jobbik állt 20 százalékkal, majd a harmadik helyen az MSZP végzett 16 százalékkal. A Demokratikus Koalíció 8,2, az LMP 5, az Együtt 1,6, míg a Párbeszéd Magyarországért 0,2 százalékot ért volna el.
A becslésünket úgy készítettük el, hogy a baloldali pártok (MSZP, DK, Együtt, PM) eredményeit összeadtuk (26 százalék), mivel a jelenlegi támogatottságuk alapján nem tűnik valószínűnek, hogy a 2018-as választásnak külön-külön futnának neki. A külön indulás egyébként szinte biztos politikai öngyilkosság lenne a részükről.
Mindezek alapján a Fidesz–KDNP 126, a közös baloldal 39, a Jobbik 28, míg az LMP hat mandátumot szerezne az új parlamentben. A baloldal összesen hat egyéni körzetet nyerne meg: egy szegedi választókerületet, a III. kerületi, a IV. kerületi, a X. kerületi, a XIII. kerületi és egy XIV. kerületi választókerületet.
A Jobbik nem nyerne egyéni körzetet.
Az eredmények ugyanakkor azért is csalókák, mert Budapesten és a nagyvárosokban több választókerületben csak pár tizedpontnyi különbség lenne a pártok között a becslés szerint. Ilyen kis különbségnél pedig lehetetlen megjósolni, mi lenne éles helyzetben a végkimenetel. Nagyon szoros verseny lenne például a pesterzsébeti, a csepeli-soroksári és a XVIII. kerületi választókerületben, de Pécsen is csak pár százalékpont a Fidesz előnye a becslés szerint.
A kormánypártok a csornai választókörzetben érnék el a legnagyobb sikert, több mint 60 százalékos támogatottsággal. A baloldal a XIII. kerületben több mint 45 százalékkal érné el országosan a legjobb eredményét, de a III., IV. és X. kerületben is 37 százalék fölött szerepelne. A Jobbik a gyöngyösi és a hatvani választókerületben szerepelne a legjobban, több mint 31 százalékos eredménnyel, de ez is kevés lenne a körzet megnyeréséhez.
Persze egy ilyen modellezésnél érdemes óvatosan bánni a számokkal. Egyebek között azért is, mert nem tudjuk figyelembe venni az egyéni jelöltek befolyásoló szerepét, pedig az döntő jelentőségű is lehet. Nem ritka, hogy az egyéni jelöltek helyi népszerűségük miatt lényegesen jobban szerepelnek, mint a pártjuk. Szegeden például
Botka László 2010-ben 10-12 százalékponttal szerepelt jobban,
mint az MSZP listája.
A 2018-as választáshoz közeledve érdemes a közvélemény-kutatók eredményeit összehasonlítani a korábbi évek adataival is. Adja magát, hogy a mostani számokat összehasonlítsuk a négy évvel ezelőtti adatokkal. Megkönnyíti az elemzést, hogy akkor is az Orbán-kormány vezette az országot, és nagyjából ugyanazok a pártok voltak a politikai arénában.
2012 júniusában az Ipsos, a Tárki, a Századvég és a Nézőpont Intézet átlaga alapján a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 39,5, az MSZP 28,5, a Jobbik 18, az LMP 8,5, a DK pedig 3 százalékon állt. Jól látszik, hogy akkor az MSZP-nek és a DK-nak együttesen 31,5 százalékpontos támogatottsága volt, ami 5,5 százalékponttal több, mint a baloldal napjainkban látható népszerűsége.
Érdemes azt is megnézni, hogyan alakultak az erőviszonyok az első Orbán-kormány hasonló időszakában. 2000 júniusában a Tárki szerint a biztos szavazók körében az MSZP 47, a Fidesz 37, az SZDSZ pedig 5 százalékot szerzett volna. A Szonda Ipsosnál az MSZP 46, míg a Fidesz 31 százalékon állt. A jelentős baloldali vezetést akkor
a Fidesznek nem sikerült eltüntetnie 2002 tavaszára,
de a két párt közötti különbség egy százalékpontra csökkent.
Persze óriási hiba lenne ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy a 2018-as választás már eldőlt. Ami most látszik, az az, hogy a harmadik Orbán-kormány lényegesen kedvezőbb pozícióból fut neki a következő időszaknak, mint elődje. Bár az ellenzék 2012-ben sem volt kirobbanó formában, de lényegesen nagyobb támogatottsága volt, mint a mostani ciklus félidejében. Akkor nem tudtak fordítani, a kérdés, hogy a következő bő másfél évben sikerül-e változtatniuk a mostani trendeken.
