Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
1989 óta a hetedik országos népszavazást tartják október 2-án Magyarországon. Ennek apropóján háromrészes sorozatban mutatjuk be a hazai referendumok eddigi történetét. Cikksorozatunk első részében két, a rendszerváltás idején lezajlott választást elemeztünk. Most a NATO és az EU-csatlakozási referendumot, míg az utolsó részben két, az ellenzék által kezdeményezett népszavazást nézzük meg.
A Munkáspárt már 1995-ben népszavazást kezdeményezett a NATO-tagság ellenében, ám az Országgyűlés akkor döntési helyzet hiányára hivatkozva nem írta ki. A NATO 1997. július 8-án három közép-európai országot – Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot – hívott meg a szervezetbe. A meghívás nyomán az Országgyűlés ügydöntő népszavazást kezdeményezett, amelyet Göncz Árpád 1997. november 16-ára tűzött ki.
A NATO-népszavazás az új népszavazási törvény főpróbája is volt. Az Országgyűlés 1997 nyarán úgy határozott, hogy akkor minősül eredményesnek egy népszavazás, ha a megjelentek többsége, de legalább a választásra jogosult
polgárok 25 százaléka azonos választ ad a feltett kérdésre.
Ezzel a lépéssel az volt a parlamenti többség célja, hogy véletlenül se legyen érvénytelen a szavazás.
A kormány és az Országgyűlés pártjai egyöntetűen a NATO-tagság mellett álltak ki. A parlamenti pártok nem folytattak intenzív saját szervezésű kampányt. A csatlakozás ellen két parlamenten kívüli párt fejtett ki kampányt. A Munkáspárt az egykori állampárt utódjaként ellenezte Magyarország NATO-tagságát. 1997 őszén a MIÉP a legnépszerűbb csatlakozást ellenző erőként jelent meg a közvélemény előtt. A párt az 1956-os forradalom idején megfogalmazott semlegességre hivatkozva ellenezte a katonai szövetségbe való betagozódást.
A választásra 49,24 százalék ment el, így a korábbi és a mostani szabályok alapján érvénytelen lett volna a referendum. A legkisebb érdeklődés ismételten Szabolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Biharban volt, míg a legaktívabbak a budapesti és Győr-Moson-Sopron megyei szavazók voltak.
A leginkább csatlakozásellenes megye Jász-Nagykun-Szolnok és Békés volt,
ahol a nemek aránya megközelítette a 20 százalékot.
A népszavazás eredményes és a kezdeményezők szempontjából sikeres volt. Az Országgyűlés 1998 februárjában határozatba foglalta a népszavazás eredményeit. Magyarország – Lengyelország és Csehország mellett – 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává vált.
Az EU-hoz való csatlakozást népszavazással kellett jóváhagyni. A kormányzó MSZP kezdeményezte, hogy az ügydöntő referendumot még a 2003. április 16-i athéni EU-csúcs előtt tartsák meg. Az Országgyűlés 2003. április 12-ére tűzte ki az ügydöntő népszavazást.
A népszavazás olyan szempontból volt egyedülálló a legújabb kori magyarországi demokrácia történetében, hogy szombaton tartották, holott a választásokat és népszavazásokat hagyományosan vasárnap tartják (bár ezt semmilyen jogszabály nem írja elő). Annyiban is rendhagyó volt ez a választás, hogy reggel hattól este kilenc óráig voksolhattunk, szemben a korábbi este hétórás zárással. Egyébként abban az esetben, ha hétkor zártak volna a szavazóhelyiségek, akkor
lehet, hogy 40 százalék sem lett volna a részvétel.
Noha 2003 januárjában még a lakosság több mint 60 százaléka jelezte részvételi szándékát, és a szavazásig a részt venni kívánók aránya is növekedett, végül alacsony lett a részvétel, 45,62 százalék. Az érdektelenség egyik magyarázata lehet, hogy sokan eleve lefutottnak tartották a népszavazást, azaz nem látták érdemleges esélyét a csatlakozás elmaradásának.
Mindkét csatlakozási népszavazás érdekessége, hogy a választók többsége otthon maradt. Persze ezt lehet azzal magyarázni, hogy mindenki lefutottnak tekintette ezeket a megmérettetéseket, mivel a társadalom túlnyomó többsége egyértelműen csatlakozáspárti volt. Azonban például Szlovákiában az EU-csatlakozási népszavazáson 52,15, Csehországban 55,21, Lengyelországban 59, Szlovéniában pedig 60,23 százalék vett részt.
