Göncz Árpád mindig keményen harcolt

Göncz Árpád SZIMBÓLUM győzelem jele SZEMÉLY KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉG FOGLALKOZÁSA politikus magyar zászló köztársasági elnök
Budapest, 1990. augusztus 3. A győzelem jelét, "V" betűket formáz a karjával és ujjaival Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság nemrég megválasztott új elnöke, így köszönti az őt ünneplő tömeget az Országház előtt. MTI Fotó: Cseke Csilla
Vágólapra másolva!
Ma már mindenki csak Árpi bácsiként emlékezik vissza a kedden elhunyt Göncz Árpádra, pedig aktív pályafutása során gyakran harcolt politikai ellenfeleivel. Olyan konfliktusokból jött ki győztesként, amelyek más politikusok népszerűségét alaposan megtépázták volna. Sokan támadták például államfői szerepfelfogása, illetve a baloldalhoz és a liberálisokhoz fűződő viszonya miatt is. A lakosság azonban mindig mögötte állt.
Vágólapra másolva!

A kisgazda múlt és a régi ismeretség – a legtöbben ezzel indokolták, hogy Antall József miért támogatta Göncz Árpád államfői kinevezését az SZDSZ-MDF paktum megkötésekor. A szabaddemokraták ugyanis eredetileg Konrád Györgyben és Darvas Ivánban gondolkodtak, Göncz Árpád csak a tárgyalások során vált első számú jelöltté.

Antall József hamar megbánta döntését, ugyanis már az első évben, a taxisblokád idején megromlott a viszonyuk. Azt, hogy a köztársasági elnök milyen szerepet vállalhat a magyar közjogi rendszerben,

kettejük párharca is alakította.

A hatásköri csatákban az Alkotmánybíróság rendre Antall Józsefnek adott igazat, ezáltal egyre szűkebbé vált az elnöki jogkör, ám a lakosság Göncz Árpád mögött állt.

Az első csata: taxisblokád

Nem kellett sokat várni a rendszerváltás után, hogy Göncz Árpád, illetve az MDF-es kormánypárti politikusok egymásnak essenek. 1990 októberében ugyanis a magas benzinárak miatt tiltakozásba kezdtek a taxisok, demonstrációjukkal pedig megbénították az országot. Egy akkori kormányhatározat lehetővé tette volna, hogy a hadsereg átadja a rendőrségnek a fegyvertelen szállítóeszközeit annak érdekében, hogy elbontsák az utakon emelt barikádokat.

A katonai járművek már elindultak a laktanyákból,

amikor Göncz Árpád - mint a honvédség legfelsőbb parancsnoka - visszarendelte a kocsikat.

Ekkor zúdult rá először politikai össztűz: az akkori kormánypárti politikusok ugyanis azzal vádolták, hogy túllépte elnöki hatáskörét, és olyat tett, amihez nem lett volna joga. Álláspontjuk szerint az csak egy alkotmányjogi funkció, hogy

a mindenkori elnök a hadsereg parancsnoka,

valós tartalma azonban nincsen.

A benzinárak drasztikus emelése robbantotta ki a taxisblokádot Forrás: Origo

Sokan azt is a szemére vetették, hogy a kormány kifejezett kérése ellenére nem mondott tévés beszédet, amelyben nyugalomra inthette volna a taxisokat. Göncz Árpád később az áremelés felfüggesztésére szólította fel a kormányt, a taxisokat pedig arra kérte, hogy állítsák helyre az eredeti állapotokat. Sok akkori kormányzati politikus azzal támadta, hogy

akkor mondta el ezt a beszédet, amikor már majdnem megállapodtak,

a taxisok azonban biztatásnak vették az elnöki szavakat, ezért elálltak az egyezségtől.

Göncz Árpád ezzel az esettel alapozta meg népszerűségét, a társadalom zöme ugyanis úgy vélte, hogy ezzel a lépésével

egy roppant feszült helyzetben megakadályozta a felesleges erőszakot.

Később ráadásul benyújtott egy olyan törvényjavaslatot is, amely általános mentességet adott minden jogkövetkezmény alól a résztvevőknek.

Médiaháború: újra szembement Antall Józseffel

Másik emlékezetes politikai harca a médiaháborúként ismertté vált eseménysorozat. Göncz Árpád többször is megakadályozta a médiaelnökök, Hankiss Elemér és Gombár Csaba lecserélését.

Indoklásában a kinevezésekről szóló törvényre hivatkozott, amely azt mondta ki, hogy azért kell szétválasztani a kormányfői jelölést és az elnöki kinevezést,

mert így érvényesülhet leginkább a sajtószabadság.

Antall József azonban ezt csak formális procedúrának tekintette, szerinte az elnöknek nem volt joga megtagadni az aláírást.

1990. augusztus 3-án, megválasztása után Forrás: MTI/Cseke Csilla

Az Alkotmánybíróság végül ebben az ügyben is Antallnak adott igazat, álláspontjuk szerint az államfő akkor tagadhatja meg a kinevezések aláírását, ha "alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná". Márpedig szerintük ez a jelöltek esetében nem állt fenn.

Két későbbi AB-határozat ráadásul tovább szűkítette az elnöki jogkört.

Ezekben azt állapították meg, hogy az elnöknek "észszerű időn belül" alá kell írnia a javaslatokat, és "hatáskörrel való visszaélés", ha az államfő nem dönt.

Politikai döntést hozott

Több akkori politikus most is úgy emlékezik vissza erre az időszakra, hogy Göncz Árpád nem a sajtószabadságért aggódott, hanem politikai döntést hozott, és pártszínek alapján állt ki az SZDSZ-hez húzó emberek mellett. Álláspontjuk szerint ennek köszönhető a köztársasági elnök kedvező sajtómegjelenése is.

Göncz Árpád és Antall József harca meghatározta a köztársasági elnöki jogköröket Forrás: MTI/Cseke Csilla

A liberális támogatás miatt gyakran támadták a szélsőjobboldalról. 1992. október 23-án például nem kezdhette el ünnepi beszédét, mert kifütyülték. Akkori kormánypárti politikusok viszont úgy vélték, maga Göncz Árpád erősítette a szélsőjobboldalt, mert Antall József gyengítésével híveket szerezhetett a későbbi MIÉP megalapítója, Csurka István.

Nyugodt időszak: Horn- és Orbán-kormány

Göncz Árpád két elnöki ciklusa alatt összesen 10 törvény ellen emelt kifogást: nyolc alkalommal az AB-hez küldte a törvényt, kétszer pedig visszaküldte a parlamentnek újratárgyalásra. Az Antall-kormány idején viszont jóval aktívabb volt, a Horn- és az Orbán-kormány idején viszont csak kevés konfliktust vállalt.

Különösen fájó volt az ellenzék számára, hogy nem szólalt meg sem a Bokros-csomag elfogadásakor, sem a Tocsik-botrány idején, vagy amikor Horn Gyula a parlamenti pártok megkérdezése nélkül döntött médiaügyekben.

Országgyűlésnek visszaküldött törvények Alkotmánybíróságnak elküldött törvények
Göncz Árpád 2 8
Mádl Ferenc 6 13
Sólyom László 31 16
Schmitt Pál 0 0
Áder János 22 2

A Horn-kormány idején csak két ügyben kért vizsgálatot, a privatizációs és az összeférhetetlenségi törvény esetében. Horn Gyulával kifejezetten jó volt a viszonya, a kormányfő rendszeresen egyeztetett vele a politikai tervekről.

Az Orbán-kormány idején már hűvösebb volt a viszonya a miniszterelnökkel,

azonban ebben a ciklusban már végképp távol tartotta magát a napi politikai ügyektől. Legnagyobb konfliktusa a kabinettel az volt, amikor kegyelmet adott Kunos Péter bankárnak, ám ezt nem ellenjegyezte Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter.

Göncz Árpádra emlékeztek a Kossuth téren Forrás: M. Schmidt János - Origo

Második ciklusában tehát már nyoma sem volt az aktív elnöki szerepfelfogásnak, pedig az Antall-kormány idején olyan törvények ellen emelt szót, mint az igazságtételi törvény, a kárpótlási törvény, az átvilágítási törvény vagy a termőföldről szóló törvény.

Mire való a köztársasági elnök?

Göncz Árpád helyzetét az is nehezítette az 1990-es évek elején, hogy SZDSZ-es politikusként kellett együttműködnie az MDF-fel. Márpedig a rendszerváltás után nemcsak a köztársasági elnöki funkció volt ismeretlen, de teljesen újnak számított a nyílt vita és a politikai konfliktuskezelés is.

Két cikluson keresztül volt köztársasági elnök Forrás: MTI/Cseke Csilla

„Korábbi minták nélkül kellett tartalommal megtöltenie a köztársasági elnöki tisztséget, ezt ráadásul egy rendkívül érzékeny, rendszerváltás utáni közegben. Lehet támadni őt, azonban ezt a feladatot megoldotta, és elnyerte a társadalom bizalmát" – fejtette ki véleményét az Origónak Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

Szerinte Göncz Árpád politikai pályafutása pont emiatt tekinthető pozitívnak: olyan konfliktusos időkben vált népszerűvé, amikor egyre többen szembesültek azzal, hogy a rendszerváltásnak vesztesei is lesznek.