Tovább folytatódott Nyugat-Európában a radikális szervezetek előretörése. A szeptember 14-i svédországi parlamenti választáson a Svéd Demokraták nevezetű alakulat óriási meglepetésre, a szavazatok 12,9 százalékának a megszerzésével a harmadik helyen végzett. Németországban pedig az Alternatíva Németországnak nevezetű alakulat a brandenburgi és a thüringiai tartományi választáson több mint tízszázalékos eredményt ért el.
Mindkét alakulat megerősödése közül inkább a németországi új párté számít nagyobb meglepetésnek, mivel a skandináv országokban az utóbbi években a radikális pártok több esetben is kormánykoalíciók tagjaivá váltak. Berlinben az alternatíva megerősödése miatt igazából Angela Merkel kancellárnak fájhat a feje, mivel hosszú évtizedek után egy jobboldali riválist kaptak a kereszténydemokraták, ráadásul az új erő szavazóinak a nagy része is a CDU-tól pártolt át.
Csupán részben lehet a Jobbikhoz hasonlítani a Svéd Demokratákat, mivel a helyi jellegzetességek miatt nem lehet teljesen párhuzamot vonni – mondta az Origónak Krekó Péter. A Political Capital igazgatója szerint egy általános európai jelenségbe illeszkedik a svéd radikális párt sikere, mivel a tabudöntögetés mítoszával a populista, radikális jobboldali erők sokszor komoly népszerűséget képesek szerezni. A skandináv államban a bevándorlás kérdését emelték a középpontba a radikálisok, míg nálunk a Jobbik a cigánykérdés témává emelésével tudott áttörést elérni.
A szakember szerint abban van részigazság, hogy az integrálatlan bevándorlók kérdésével kevesebbet foglalkozott a főáramú politika, amiből a svéd demokraták profitálni tudtak. Emlékeztetett arra is, hogy a párt korábbi szlogenje a „Svédország a svédeké” volt, ami nagyban emlékeztet a Jobbik „Magyarország a magyaroké” jelmondatára. A svéd demokrata párt egy extrém ifjúsági szubkultúrából nőtt ki, de az utóbbi években ügyeltek arra, hogy mérsékeltebb arculatot mutassanak, részben ez a sikerük titka – vélekedett Krekó.
A szakember szerint nagy különbség a svéd radikális erő és a Jobbik között, hogy míg az előbbi alapvetően Izrael-párti és muszlimellenes, addig a hazai radikálisokra pontosan ezzel ellentétes nézetek a jellemezőek. Érdekes, hogy a svéd demokraták toleránsak a melegekkel szemben, és a muszlim vallási szokásokkal szemben éppen emberi jogi érveléssel lépnek föl. Krekó emlékeztetett arra, hogy a svéd radikálisokat is karanténba zárták, de éppen emiatt váltak érdekessé a széles közvélemény előtt.
A Political Capital igazgatója úgy véli, az Iszlám Állam napjainkban látható és Európába is átgyűrűző tevékenysége nagyban segítheti ezen erőket, mivel a nyugati társadalmakban egyre erősebb a félelem a muszlim kisebbséggel szemben. És valóban problémát jelent, hogy vannak a többgenerációs bevándorlók körében olyan fiatalok, akik sok esetben nem tudnak beilleszkedni a többségi társadalomba, és szélsőséges szervezetek tagjai lesznek, vagy akár az Iszlám Állam kötelékébe állnak – még ha ezek nyilvánvalóan csak egy kisebbséget képviselnek is a muszlim közösségen belül – hívta föl a figyelmet a szakember.
A skandináv államokban tapasztalható radikális párti áttörést érdemes árnyaltabban kezelni. Dániában és Norvégiában a szélsőségesnek titulált erők mostanra a kormánykoalíciók részesei lettek, és nagyban idomultak a mainstream pártok politikájához – magyarázta Krekó. Ezen erők nagyrészt a jóléti állam túlságosan nagy kiterjedtsége ellen lépnek föl, és a bevándorlást próbálják valamilyen szinten kordában tartani.
Az Alternatíva Németországnak sikere abban rejlik, hogy a fiatalos és újszerű profilja miatt képes szavazói tömegeket maga mellé állítani. A szakember úgy vélte, Németországban megmerevedett a pártrendszer, és a választók ráuntak a régi pártokra. Így minden újdonság felkelti a szavazó érdeklődését – különösen, ha egy párt azzal az igénnyel lép fel, hogy olyan tabukat döntögessen, mint például az euróövezeti tagság, a jóléti állam vagy a bevándorlás.