Havonta jön hír egy újabb, vasúti átkelőben történt gázolásról, a balesetek közel negyede pedig tragédiával, egy vagy több személy halálával végződik. Június végén a Sopron melletti Kópházán történt halálos kimenetelű ütközés: egy személyautó a működő fénysorompó tilos jelzése ellenére hajtott fel a sínekre, vesztére. A Sopron felé tartó intercity 300 méteren tolta maga előtt az autót, majd egy kertbe lökte. A sofőrt már nem lehetett megmenteni, holttestét tűzoltók vágták ki a roncsból.
Szinte minden évben van itt kisebb-nagyobb baleset – mondja Grubics Ferenc kópházai polgármester az ütközés helyszínéről: tavaly egy osztrák házaspár autóját gázolta el a vonat a Béke utcai átkelőben. Az utóbbi öt évben összesen három halálos kimenetelű, két sérüléssel járó baleset, és néhány koccanás történt – a helyi jelzőlámpa működik, csak éppen nem figyelnek rá. A polgármester már egyeztetett a GYSEV Zrt.-vel, hogy egészítsék ki félsorompókkal a meglévő berendezést. Úgy tudja, egy év múlva már biztonságosabb lehet az átkelő.
Mint Grubics Ferenc felidézte, 25 évvel ezelőtt még csapórudas, teljes fémsorompó állt az átkelőben – sokáig nem is történt ott baleset. A berendezést a vasúti megállóhely személyzete irányította, amikor azonban elvitték onnan a vasutasokat, leszerelték a sorompót, és jelzőlámpa került a helyére.
A kópházai baleset arra is rámutat, hogy egy lámpa önmagában kevés a tragédia megakadályozásához: a sofőrök és járókelők egy része gyorsabbnak hiszi magát a vonatnál, esetleg telefonál, zenét hallgat útközben, és észre sem veszi a piros jelzést – a nemtörődömség okozza az átkelőben történő balesetek 99 százalékát. Ez pedig felveti a kérdést: valóban az emberek egyéni belátására kell bízni a biztonságos közlekedést? Elég felnőtt ahhoz a magyar társadalom, hogy magától is betartsa a szabályokat, vagy jól jönne a masszív korlát, legalább a vonatsínek előtt?
Kíváncsiak voltunk, hogy a fénysorompó hogyan teljesít a baleseti statisztikák szerint, mennyire hatékony más berendezésekhez – így a lámpás félsorompókhoz vagy a régi típusú, csapórudas sorompókhoz – képest. Megkérdeztük a MÁV sajtóosztályát. Válaszként hét év részletes adatait kaptuk meg.
A levél megerősítette, ami úgyis sejthető volt – a fényjelzést nem veszik eléggé komolyan: 2005–2012 között a fénysorompós átjárókban 426, a félsorompóval biztosított helyszíneken 167, a teljes csapórudas sorompók mellett 7, a nem biztosított átjárókban pedig 198 baleset történt.
Vagyis, a lámpás átkelőkhöz képest még ott is feleannyi baleset történik, ahol semmi nem figyelmeztet a közeledő vonatra. Ez persze magyarázható azzal, hogy félreeső, kevésbé forgalmas átkelőkről van szó, de szempont lehet az is, hogy a sofőrök figyelmesebbek, ha teljesen magukra kell hagyatkozniuk.
Az összesítés nyertese – hét év alatt hét balesettel – egyértelműen a régi, de hatékony csapórudas sorompó. A súlyos fémszerkezet a teherautóknak is megálljt parancsol, nem úgy, mint félkarú társa, amiből évente ezer darabot törnek le a figyelmetlen vagy a szabályokkal nem törődő autósok, konvojban haladó kamionok.
Teljes fémsorompóból mára csak 250 maradt országszerte. A MÁV leveléből kiderült, évtizedek óta nem telepítenek ilyen típust, mivel emberi irányítása miatt lassúbb, mint a modern automata berendezések, és tovább feltartja a forgalmat. (Automata irányításnál félsorompót alkalmaznak, mert így egy esetleges műszaki hiba nem zárja el teljesen az átjárót.)
Helyettük inkább lámpás félsorompókat (900 darab) és fénysorompókat (1350 darab) helyeznek ki – ezek viszont meglehetősen drágák: egy lámpa telepítése 60-70 millió forintba kerül, és további 15-16 milliós plusz, ha félsorompóval is kiegészítik. Ehhez jön még a karbantartás és hibaelhárítás költsége, ami évente 500 ezer és 2 millió forint között váltakozhat a problémák nagyságától függően.
Mint a statisztika mutatja, biztonságosabb lenne újra elkezdeni a csapórudas sorompók használatát. A MÁV pontos adatokat nem tudott közölni a berendezés áráról, hiszen rég leálltak a típus gyártásával. Szerintük egy új teljes sorompó 20 millióba kerülhet, de működtetéséhez 3-4 sorompóőr munkájára van szükség, akiknek külön őrházat kell építeni.
Az építkezés költsége (saját becslés alapján) maximum 10 millióval emelheti a tétet – a MÁV pedig úgy számol, hogy az őrök fizetése, a ház és a sorompó fenntartása valamivel több mint 10 millió forintos többletet jelent évente.
Bár biztos adatok nincsenek, a fentiek alapján egy darab teljes fémsorompó telepítése és működtetése hozzávetőleg két-három év alatt kerülne annyiba, mint amennyit egyetlen automata fénysorompóra szánnak. A baleseteket ez alatt a minimumra csökkentené a masszív fémkorlát, ami átkelőnként egyúttal három-négy új munkahelyet teremtene.
Pénz lenne a fejlesztésre, hiszen a MÁV jelenleg is rengeteget költ már meglévő biztonsági berendezések korszerűsítésére: 2012–2015 között (egy EU-s támogatású projekt keretében) 5 milliárd forintból modernizálnak közel 300 vasúti átkelőhelyet – új félsorompókat helyeznek ki, javítják a lámpák láthatóságát, és kamerarendszert építenek, hogy figyeljék a szabálysértéseket, sorompótöréseket. Csapórudas sorompók felállítása viszont nem szerepel a társaság tervei között.
Hibás vagy csak figyelmen kívül hagyott fénysorompók mellett történtek az eddigi legsúlyosabb vasúti átkelős balesetek is Magyarországon.
2003 májusában Siófokon egy német turistabusz hajtott át a vasúti átkelőn – a fénysorompó pirosan villogott, a sofőr azonban nem törődött vele. A 100 kilométer/órás sebességgel közelítő személyvonat vezetője 300 méterrel az átkelő előtt már hiába próbálkozott gyorsfékezéssel: a vonat szabályosan kettéhasította a buszt, egy darabját még 300 méteren tolta maga előtt – eközben két vagon is kisiklott. A katasztrófa során a turistajárat 38 utasából 33-an meghaltak, mindnyájan német állampolgárok.
Szintén emlékezetes az 1993-as pörbölyi tragédia – ekkor egy Bátaszékre tartó iskolabuszt ütött el a vonat: a katasztrófában 11 gyerek és a busz vezetője is életét vesztette.
A baleset idején már két hete nem működött a kérdéses vasúti átkelő fénysorompója, mert kilopták belőle az akkumulátort –a „meghibásodásról" a MÁV is tudott, írásban figyelmeztették a vonalon közlekedő mozdonyvezetőket, hogy az átjárón csak 15 kilométer/órás sebességgel kelhetnek át.
Az iskolabuszt elgázoló vezető tisztában volt a figyelmeztetéssel, mégis 78 kilométer/órával haladt az átkelő felé, és a sínek felé kanyarodó busz láttán sem lassított – csak kürtölt néhányat figyelmeztetésként, majd a vonat változatlan sebességgel ütközött a busszal.