Eltúlozták Prisztás vagyonát

Az egyik tanú szerint eltúlozták Prisztás József vagyonát. Erről a férfi meggyilkolása miatti büntetőper hétfői tárgyalásán beszélt. Az ügy nyári szünet előtti utolsó tárgyalásán az áldozat lánya azzal vádolta a tanút, hogy kiforgatta őt az örökségéből.

A Prisztás-gyilkosság büntetőperében a Fővárosi Törvényszéken hétfőn az egyik tanú arról beszélt, hogy eltúlozzák az áldozat vagyonát. A kilences számú tanú azt állította, hogy az 1996-ban meggyilkolt Prisztás József a legközelebbi barátja és esetenként üzlettársa volt. Közös üzleti ügyekről nem sokat beszélt, ingatlanokkal és autókkal kapcsolatos ügyleteket említett, valamint azt, hogy az áldozat vendéglátóhelyeket üzemeltetett és pénzkölcsönzéssel, illetve behajtással foglalkozott. Ezt nem részletezte, mondván, hogy "halottakról jót vagy semmit".

Az alvilág bankáraként emlegetett Lakatos Andrással, becenevén Kisbandival kapcsolatban azt mondta a tanú, hogy nagy kártyás, biliárdos volt, Prisztással együtt adtak neki kölcsön sok tízmillió forintot, de összességében nem kapták vissza, és Prisztás haragudott rá. A kölcsönügyletekről többnyire nem írtak szerződést.

A tanú Prisztás vagyonáról többször elmondta, hogy a "városi legendákkal" és egyes tanúvallomásokkal ellentétben nem volt egymilliárd forint, mert az akkoriban tízmillió dollárt ért, és "annyi pénze Magyarországon senkinek nem volt". A tanú az áldozat ingatlanvagyonát 150-200 millióra becsülte. Azt mondta, hogy a harmadrendű vádlott - aki az ügyészség szerint a gyilkosság helyszínére csalta az áldozatot - egy ingatlanügylet miatt 2-4 millió forinttal tartozott Prisztásnak.

A harmadrendű vádlott többször elsírta magát a tárgyaláson.

A tanú szerint a harmadrendű vádlott tudta, hova ment a halála napján Prisztás, a gyilkosság után pedig felhívta őt telefonon, és "teljesen kész volt", zavartan, szinte érthetetlenül "visítva" hívta a gyilkosság helyszínére, ismételgette, hogy "nagy baj van a Józsival". Szerinte utasításra cselekedett. A tanú szóvá tette azt is, hogy a vádlott sok évvel később sem mondott neki semmit, amikor összefutottak, és Prisztás megöléséről kérdezte.

Arra a bírói kérdésre, hogy az áldozat félt-e a halála előtti időszakban, kapott-e fenyegetéseket, annyit mondott: konkrétan nem, de azt mondogatta, hogy "az ember jobban figyeljen oda, maradjunk együtt", ám akkoriban szinte hetente robbantottak, lövöldöztek a fővárosban.

Az ügyész szóba hozta, hogy Prisztás halála után, 1997-ben a tanút is megpróbálták megölni. Erre a tanú csak annyit mondott, egy parkolóban robbantottak, nem is biztos, hogy ő volt a célpont. Amikor az áldozat lányának jogi képviselője azt kérdezte, hogy a tanú Prisztás testőre volt-e, a tanú úgy reagált: az áldozatnak nem volt szüksége testőrre.

A tanú a tárgyaláson egy ízben azt vetette oda az elsőrendű vádlottnak: "nekem nincsenek rendőrségi kapcsolataim", mire P. Tamás úgy reagált, biztos helyről tudja, hogy a tanúnál jártak a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai az elmúlt két hónapban. Az elsőrendű vádlott szerint "irányított vallomások" születtek ellene ebben az eljárásban.

Az áldozat lánya, aki a hallgatóság soraiban figyelte a tárgyalást, mert korábban már tanúként kihallgatták, szót kapott a bírótól, és felindultan azt szegezte a kilences tanúnak: "visszük a nőt és a vagyont". A lány arra célzott, hogy a gyilkosság után Prisztás élettársa a tanú felesége lett, őt pedig szerinte kiforgatták apja jelentős örökségéből. A lány megjegyezte azt is, hogy apja ingatlanai közül az egyiket azért nem kaphatta meg, mert tartozás volt rajta, a másikat azért nem, mert megölhették volna érte.

Az áldozat idős édesanyja a tárgyaláson tanúként arról beszélt: fia a meggyilkolása előtti napon elmondta neki, hogy egy ingatlanügyben találkozik a harmadrendű vádlottal.

A vádirat szerint P. Tamás 1994 és 2000 között az Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban. A férfi 1996-ban ingatlanokkal kapcsolatos kölcsönügyletekben elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti.

Az áldozatot P. Tamás ismerőse csalta a III. kerületi, Ladik utcai tetthelyre 1996. november 1-jén, ott P. Tamás testőre pisztollyal fejbe lőtte Prisztást. Mindhárom vádlott tagadja bűnösségét.

A büntetőper szeptemberben tanúk meghallgatásával folytatódik a Fővárosi Törvényszéken. A tárgyalásokat tucatnyi géppisztolyos álarcos kommandós biztosította, a tárgyalóterembe csak többszörös ellenőrzés után lehetett belépni.