A legmenőbb turistacsalogató Budapesten

Budapest központjától 30 perc autózásra, egy soroksári gyártelep szűk alagsorában találtuk meg azt, amiért a turisták szerint a leginkább megéri Budapestre utazni. A bizarr hangulatú lőteremért rajonganak a külföldiek, volt, aki szerint olyan jó a hely, hogy a reptérről egyenesen ide kellene érkeznie a turistáknak.

Amikor elindultunk Budapest legjobb helye felé, nem a Lánchídnak vettünk az irányt, nem is a Kazinczy utca egyik romkocsmáját céloztuk meg, és pláne nem a kisföldalattira szálltunk fel. A Soroksári útnak vágtunk neki, amely előbb Helsinki, majd Grassalkovich úttá vedlett, és már a XXIII. kerület szívében jártunk, amikor egy gyártelep kopott kapujánál befordultunk jobbra.

Rozsdás táblák, lepattant raktárépületek és a kádári kisember archetípusai jelezték, hogy a hely semmiben sem különbözik azoktól a külvárosi telepektől, amelyekbe olcsó szaniterért szoktunk leugrani. Két kanyar után egy szűk lépcső vezetett le egy alagsori, puritán váróterembe, ahol pár kanapén, egy irodákból ismert vízautomatán és néhány szuvenírpolón kívül két angol és két indiai turista volt.

Legénybúcsúk indították

A terem a Celeritas Shooting Clubé, amely jelenleg a legjobb programot szervezi Budapesten az egyik legnagyobb utazási portál, a Tripadvisor szavazói szerint. Eddig közel háromszázan írtak véleményt a lőtérről, szinte kivétel nélkül a legmagasabb osztályzatot adták, így olyan klasszikus látnivalókat előzött meg, mint a budai Vár, az Operaház vagy a Parlament. A Celeritas kétórás programokat kínál, különböző csomagok közül lehet válogatni (lehet például szovjet vagy a számítógépes játékokból ismert fegyverekkel lőni), az árak 11 500 forinttól 40 ezer forintig terjednek.

Tábla jelzi a klubot a gyártelep bejáratánál. Több fotóért kattintson a képre! Fotó: Hajdú D. András - Origo

A klubot még 2005-ben hozta létre Szarvas Péter, aki 12 éves kora óta foglalkozik lövészettel. Korábban 10 évig volt rendőr, majd a Le Méridienben dolgozott biztonsági főnökként, innen jött az ötlet is. Mivel a szállodában tudták, hogy lövészettel foglalkozik, megkereste egy legénybúcsú-szervező, mert a kliensei lőni szerettek volna. Az első kísérlet után egyre többen keresték meg, de évekig csak legénybúcsúztató ügynökségekkel dolgozott. Közben tulajdonostárával csináltak egy angol nyelvű honlapot, és egy idő után észrevették, hogy a direkt foglalásokból is fenn tudnák tartani a helyet. Mivel így nem kellett fizetniük jutalékot, és a legénybúcsúztatósan viselkedő legénybúcsúztatókból is elegük lett, 2010-ben önállósították magukat. A Tripadvisoron pár hónap alatt törtek fel az első helyre, szinte mindenki ott találja meg őket, a vendégek 99 százaléka külföldi.

Az alagsor mindent ver

„Először járunk Budapesten, és a barátainktól hallottunk a helyről. Még soha nem csináltunk ilyesmit” – mondja a harmincas londoni pár, Elizabeth és Jack, akik a váróteremben ültek. A két indiai srác érezhetően sokkal otthonosabban mozgott, ők egy hónapra jöttek Magyarországra dolgozni, és mióta megérkeztek, arra vártak, hogy eljuthassanak ide, de csak az utolsó napjukon sikerült.

Néhány perc várakozás után beléptünk a hosszúkás, úgy 5 méter széles, viszonylag alacsony belmagasságú lőterembe. A terem közepén lévő asztalon és néhány széken kívül egy fegyverekkel megpakolt polc volt, és végignézve a kopár termen elég bizarr látványt nyújtott, hogy egy kizárólag tarka-barka hungarocell-darabokkal borított külvárosi, alagsori helyiség miatt éri meg a legjobban Budapestre utazni.

Tüzelés közben az egyik indiai. Több fotóért kattintson a képre! Fotó: Hajdú D. András - Origo

Egy rövid eligazítás után el is kezdtünk lövöldözni, elsőre egy pisztollyal és egy revolverrel. Egyszerre ketten lőttünk, a fegyvereket megtöltve adták oda, és végig ott állt mellettünk egy instruktor. Már ekkor is a hétköznapi életben ritkán hallott hanghatások értek minket, de ez csak durvább lett a későbbiekben, hiába volt rajtunk fülvédő, ugyanis itt még kis kaliberű töltényekkel lőttünk. Tíz méterről kellett céloznunk az A3-as nagyságú lapon lévő célpontba, majd az első kör után megnéztük az eredményt: ez nem is lehetett volna fájdalmasabb, ugyanis hatunk közül természetesen az egyetlen lány, Elizabeth célzott a legjobban.

A második körben szintén pisztollyal és revolverrel lőttünk, összesen 18-szor, itt már rendesen visszacsaptak a fegyverek, mert nagyobb töltényeket kaptunk, és el is kezdtünk leizzadni, bár az instruktorunk szerint ez inkább az izgalom miatt volt. A legnagyobb szám az utolsó körben jött, ekkor puskákkal lőttünk, először egy Kalasnyikovval, majd egy Remington 870-essel. Míg a számítógépes játékok klasszikus fegyvereivel lövöldöző indiaiak feltehetően már az elejétől a Doomba képzelték magukat, nálam a Kalasnyikovnál jött el az, hogy magam köré képzeltem valamilyen harmadik világbeli ország kopár hegyeit, ahogy éppen az elnyomó nyugatiakra lövöldözöm a sziklák mögül.

Profi szolgáltatás

A Celeritas felfutásának egyik titka Szarvas Péter szerint éppen az, hogy olyan fegyvereket használnak, amelyek sokaknak ismerősek lehetnek filmekből, számítógépes játékokból vagy éppen a Szovjetunió iránti nosztalgia miatt érdekesek. „Azért lehet még sikeres, mert ez egy különleges dolognak számít a nyugatiak számára. Az Egyesült Királyságban például nem is lehetne ilyet csinálni a jogszabályok miatt, de más nyugati-európai országokban sincsenek nagyon ehhez hasonló lehetőségek” – mondta Szarvas. Kelet-Európa északi részén viszont népszerűek a hasonló szolgáltatások, főleg a balti államokban, de Szlovákiában és Csehországban is több, turistákra specializálódott lőtér van.

Boldog pózolás a lövöldözés végén. Több fotóért kattintson a képre! Fotó: Hajdú D. András - Origo

„Persze, ha bunkók lennénk, biztosan nem jönnének ennyien” – teszi hozzá szerényen Szarvas. Az biztos, hogy amennyire nyomasztó arról olvasni, hogy százezres számlákkal húznak le turistákat a Váci utca vonzáskörzetében, annyira üdítő volt, ahogy Szarvas és munkatársai bánnak a turistákkal. Kiválóan beszélnek angolul, részletesen elmagyaráznak mindent, mégis lényegre törőek, minden kérdésre mosolyogva válaszolnak, mégsem tolakodóak, és olyan, az indusztrializált turizmusra jellemző csökevények sincsenek, mint az előre gyártott poénok, amelyeket minden csoportnak elsütnek, vagy az a fajta teátrális készségesség, amely gondoskodik arról, hogy nehogy otthonosan érezzük magunkat például egy turistákra szabott étteremben.

„Sokkal nagyobb élmény volt, mint gondoltuk volna, ilyet nem lehetne máshol csinálni” – mondta az angol lány. „Fantasztikus volt, ez tényleg sokkal jobb, mint bármi Budapesten. A reptérről egyenesen ide kell jönni” – lelkendezett a két indiai, akik még sokáig pózoltak a különböző fegyverekkel, ugyanis a lövés után arra is lehetőség van, hogy kalasnyikovos fotókkal turbózzuk fel a Facebook-profilunkat.