Jogerősen nyilvánosak a Class és a Neo frekvenciaszerződései

Vágólapra másolva!
Ki kell adnia a Médiahatóságnak, hogy milyen szerződéseket kötött a Class FM és az időközben megszűnt Neo FM tulajdonosaival, állapította meg jogerős ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla. Ezzel nyilvános lesz, hogy mekkora műsorszolgáltatási díjról egyeztek meg, és az eredeti összeget hogyan módosították. A pert az Origo indította, az Ítélőtábla most a korábbi elsőfokú ítéletet hagyta helyben.
Vágólapra másolva!

A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helybenhagyta a korábbi elsőfokú ítéletet abban a perben, melyet az országos rádiók műsorszolgáltatási szerződéseinek ügyében indított az Origo a Transparency International (TI) jogi segítségnyújtásával. Ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának ki kell adnia ezeket a dokumentumokat, így megtudhatjuk, hogy eredetileg mekkora összeget ígértek a rádiók, amivel 2009-ben elnyerték a frekvenciákat, milyen feltételekkel kapták meg a műsorszórási jogosultságot, majd hogyan módosult ez az összeg 2011-ben.

Az ügy előzményeiről itt, az elsőfokú ítéletről itt olvashat bővebben.

Lapunk tavaly márciusban számolt be arról, hogy titokzatos módon csökkentette a médiahatóság a Class FM és a Neo FM által az államnak fizetendő díjat, pedig a rádiók ezekre az összegekre hivatkozva kapták meg a frekvenciákat a 2009-ben nemzetközi vihart is kavaró pályázaton. A hatóság csak a csökkentést ismerte el, de az adók érdekeire hivatkozva nem tette közzé, pontosan mekkora díjat kell most fizetniük az eredetileg bőkezű ajánlatot tevő cégeknek.

Összesen öt pályázó volt a két frekvenciára, közülük ketten is azt ígérték, hogy győzelmük esetén a többieknél jóval nagyobb díjat fognak befizetni az államnak. A testület akkori elnöke, Majtényi László azonban vitatta, hogy ez a vállalás teljesíthető lenne. Majtényi végül kisebbségben maradt, és a feltűnően nagy összeget kínáló cégek nyerték el a frekvenciát, majd néhány héttel később Class FM és Neo FM néven el is indították az új rádiókat.

Az Origo munkatársa, Pethő András újságíró azután indított pert, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz, illetve a Médiatanácshoz fordult, hogy a közvélemény megismerhesse a szerződéseket, a Médiatanács pedig a hatósági szerződéseket bemutatta ugyan az újságírónak, de abból kitakarta a műsorszolgáltatási díjak, valamint a társaságok által nyújtott bankgarancia összegét. Ugyancsak nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a hatósági szerződésekben rögzített műsorszolgáltatási díjak később módosultak-e.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletében kötelezte a Médiatanácsot, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül tegye megismerhetővé teljes egészében a frekvenciákra vonatkozó hatósági szerződéseket. Ugyancsak kötelezte a Fővárosi Törvényszék a Médiatanácsot, hogy közölje azt is: a hatósági szerződésben rögzített műsorszolgáltatási díjakat utóbb módosították-e.
A Médiatanács a perben azzal védekezett, hogy az igényelt adatok az érintett cégek nyilatkozatai szerint üzleti titoknak minősülnek. A TI érvelése szerint azonban a jelenleg hatályos Ptk. szerint nem lehet üzleti titokká minősíteni a közpénz felhasználására vonatkozó adatot, szerződést.

A nemzeti vagyonról szóló törvény rögzíti, hogy a sugárzáshoz szükséges frekvenciák az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak. A frekvenciát, mint a nemzeti vagyon elemét a Médiatanács pályáztatási eljárás keretében hasznosítja, és a pályázat nyerteseivel szerződést köt a frekvenciahasználat feltételeiről, illetve az ennek fejében nyújtott díjfizetésről és egyéb vállalásokról. A TI perben kifejtett álláspontja szerint az állam kizárólagos tulajdonában lévő frekvenciák hasznosításának feltételei nem képezhetik üzleti titok tárgyát.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú tanácsának szóbeli indoklása osztotta a TI érveit és az adatok kiadására kötelezte a Médiatanácsot.

Az Ítélőtábla mostani, jogerős ítélete ezt hagyta helyben. Indoklásuk szerint az alperes fellebbezése ne mvolt alapos, továbbá nem volt megállapítható, hogy a közérdekű adat megismerésével a médiaszolgáltatókat olyan hátrány érné, ami miatt a piaci tevékenységük szempontjából védelemben kellene részesüljenek.