Tovább nyeli-e Budapest a fürdők veszteségeit?

fürdő, fürdőzés, közfürdő illusztráció
Vágólapra másolva!
Kilenc budapesti fürdő 223 milliós veszteséget termelt tavaly a fővárosnak, pedig közülük kettő nincs is megnyitva. A fővárosi képviselők ma vitatkoznak arról, hogy akarja-e Budapest tovább nyelni a veszteséget, vagy lemond néhány fürdőről, aminek vagy jegyáremelés vagy bezárás lehet a vége.
Vágólapra másolva!

"A fővárosi közfürdők működtetésével kapcsolatos egyes kérdések" címmel nyújtott be előterjesztést (innen töltheti le a teljes szöveget) a fővárosi közgyűlésnek György István, Budapest fideszes főpolgármester-helyettese. Az előterjesztés címe nagyon finoman fogalmazza meg, hogy komoly pénzügyi gondban vannak a fővárosi közfürdők, a városvezetés pedig most már lépni szeretne az ügyben.

A főváros közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló 14 közfürdőt (többek között a Dandár, a Rác, a Király és a Római) a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) üzemelteti a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok alapján. A társaság szerződése azonban tavaly év végén lejárt, és most a fővároson a sor, hogy kezdjen valamit a helyzettel. Úgy, hogy számol azzal a ténnyel, hogy a BGYH tulajdonába és üzemeltetésébe tartozó fürdők (főleg strandok) némelyike hosszabb távon is csak veszteségesen működtethető.

A tizennégy fürdő tavaly összesen 223 millió forintnyi veszteséget hozott össze, kilenc ugyanis csak veszteséget termelt. Ezek elsősorban strandok. A legtöbbet a Csillaghegy termelte 107 millióval, a legkevesebbet pedig a Rác fürdő kétmillióval. A Dandár 52 milliós veszteséget termelt, de a Rác Fürdő, az Újpest és az Erzsébet fürdő is veszteséges volt. Pedig az utóbbi kettő nincs is nyitva.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A veszteségeket a fővárosnak nem kötelessége lenyelni, hiszen - mint György írja - "a közfürdők működtetése a jogi szabályozás alapján nem minősül közfeladatnak, fővárosi jogszabály sem minősíti e tevékenységet közszolgáltatásnak". Az előterjesztésből az derül ki, hogy a fővárosnak korábban sem volt kötelessége hagyni, hogy a pénz a lefolyóba menjen, de György elismeri, hogy "az elmúlt évtized gyakorlatában ugyanakkor a veszteséges strandok továbbműködtetése mögött hallgatólagos, méltányolható várospolitikai megfontolások álltak".


A BGYH szerződésének lejáratával ugyanakkor a közfürdők közfeladatkénti működtetése melletti érvek tovább gyengültek, "mivel e tevékenység formálisan is kikerült az általános gazdasági érdekű szolgáltatások köréből". Közszolgáltatásra jogosult támogatást pedig csak az állam vagy a főváros tulajdonában álló Király Rudas és Széchenyi gyógyfürdők, és a Palatinus Strand kaphat.

A közgyűlés mai stratégiai vitája elé két lehetséges utat vázolt fel György: vagy a közfürdők piaci elvű működtetése mellett döntenek, és a BGYH számára kizárólag a versenyjoggal összeegyeztethető támogatást nyújtanak, amivel kényszerítik az intézményeket, hogy ne legyenek veszteségesek. Ez jegyárdrágulást jelenthet, de az is lehet, hogy a tartósan veszteséges strandokat be kell zárni, és az ingatlanokat, ahogy lehet, hasznosítani. Vagy a közgyűlés elfogadja a helyzetet, és "önként vállalt közfeladatként gondoskodik a közösségi közfürdői szolgáltatások megszervezéséről", azaz minden maradna a régiben.