Szürkületkor támadnak a kübekházi bestiák

Hiába fordult személyesen Orbán Viktorhoz egy szúnyoginváziótól sújtott dél-alföldi falu polgármestere, egyelőre csak a határ román oldalán röpködnek a szúnyogirtó repülők. A faluban nem lehet megmaradni a szúnyogoktól, és az iskolás Tomika lába a hitetleneket is meggyőzi arról, hogy háborús állapotok uralkodnak. Saját bőrünket vittük vásárra, hogy teszteljük a szúnyoghorrort Kübekházán.

Anyád! - szisszenek fel, miközben a kezem automatikusan a levegőbe lendül, hogy magamat tarkón vágva szabaduljak meg a belém hasító éles fájdalomtól. De ahogy a nyakamon legelésző szúnyogot szétkenem, máris három másik vérszívó landol lesújtó jobb karomon. A Dél-Alföld legdélebbi szegletében, a Maros folyó partján az aljnövényzetből minden lépésre tucatjával röppennek fel a szúnyogok, és amíg a levegőben hadonászva próbálom távol tartani őket, pulóveremen és farmeromon, mint a verebek a dróton, alattomosan sorakoznak fel a többiek, hogy hozzálássanak a területükre betolakodó vacsorának.

A felhőben támadó szúnyogok jelenléte az árnyas, dagonyás ártérben annyira nem lep meg, hisz már általános iskolában megtanultam, hogy ez a természetes élőhelyük. Egy szembe jövő horgász trágár méltatlankodása mégis jelzi, hogy nem átlagos vérszívókkal van dolgom. "Én kurvára szeretek horgászni, de mostanában van, hogy fél óra után feladom a szúnyogok miatt" - magyarázza a kerékpárját toló férfi. A szebb napokat is megért folyópart hiába van tele bográcsozóhelyekkel, vízi túrázók pihenőhelyeivel, a szúnyogok miatt most senki sem használja őket. Mire kiérek a parti sávból, nekem is sűrűn telepöttyözték mindenemet az égő, viszkető csípések, és már nem is akaródzik nagyon visszamenni.

Nekem persze nem is muszáj mindennap az agresszív vérszívókkal hadakoznom, a közeli falvak polgármesterei szerint azonban az itt élő embereknek már nincs választási lehetőségük. A dél-alföldi szúnyoginvázió ugyanis nem csak a folyó árterét érinti: a helyiek szerint reggel és kora este a közeli falvakat is teljesen ellepik a rovarok, és ami most az ártéri rengetegben vadászik ránk, az szürkületkor a saját kertjükben leselkedik az emberekre. A Szeged és a román határ között sorakozó településeken az elmúlt hetekben olyannyira kiverte a biztosítékot a szúnyoginvázió, hogy az egyik határ menti falu, Kübekháza polgármestere személyesen Orbán Viktornak írt levelet, a miniszterelnök segítségét kérve. A térségben, mint írta, egy ideje már lehetetlen huzamosabb ideig a szabadban tartózkodni, és a gyerekeket sem lehet az épületekből kiengedni, a szúnyogok valóságos katasztrófahelyzetet teremtettek.

A vérszívók egyike (a képre kattintva galéria nyílik)

Kibírhatatlan, iszonyatos

A májusi tűző napsütésben Kübekházára érkezve még nem sok nyomát látjuk a gyilkos szúnyoginváziónak: a horrorfilmek feláldozható mellékszereplőinek nyugalmával csavargunk az állítólag katasztrófa sújtotta faluban. A szúnyogok láthatóan nem kedvelik a forróságot, a helyiek szerint ilyenkor meglapulnak az árnyas helyeken, a fák, a bokrok, a fű között. Még a falusi kisiskolások is kimerészkednek a templom melletti játszótérre, a közmunkások pedig békésen nyírják a füvet, ültetik a virágokat a Kübekházára bevezető körforgalomban. Vérszívásnak egyelőre semmi nyoma.

Némi kétkedéssel hallgatjuk hát a helyiek beszámolóit a ragyogó kora nyári időben, bár egy felkészült horrorfilmrajongó már gyanakodhatna, amikor a közmunkások és a falu végén tébláboló asszonyok előállnak vészjósló történeteikkel a hajnalban vagy szürkületkor támadó szúnyogokról. "A buszmegállóban reggel mindenki járja a saját táncát. Kibírhatatlan, iszonyatos, nem lehet megmaradni" - sorjáznak a figyelmeztetések. A vegyesbolt pénztárosa szerint az emberek elkapkodják a szúnyogriasztó spréket, a falu patikusa szerint az elmúlt hetekben alig győzték készíteni a cinkrázót, a durvább szúnyogcsípések lekenésére használt mészfehér ecsetelőt, amitől a gyerekek "úgy néznek ki, mint a meszes". "Húszasával készítettük őket, de nem volt elég" - mondja a férfi a pénztárgép mögül.

Akkor leszünk először igazán libabőrösek, amikor valaki megjegyzi, hogy nézzük csak meg a Tomika lábát az iskolában! Néhány napja 22, véresre vakart csípést számoltak meg rajta. És valóban, ahogy az iskolában Tomika a tanárnők engedélyével engedelmesen feltűri a nadrágszárát, előbukkan a vérszívók munkájának megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka. Ha horrorfilmben lennénk, csapatunk néhány tagja most kezdené el pedzegetni, hogy mi lenne, ha mégis lelépnénk innen, mielőtt túl késő lenne.

Tomika lába kétségtelen bizonyíték (a képre kattintva galéria nyílik)

Bedagadt szemek, megkínzott állatok

Az elmúlt hetekben öt gyereket kellett orvosnak kezelnie - mondja Kübekháza védőnője, Telek Melinda: a szemük környékét is összecsipkedték a szúnyogok, és úgy bedagadtak a csípések, hogy alig bírták kinyitni a szemüket. A falusi egészségcentrumban a háziorvos az ödéma szót használja, a kübekházi óvoda vezetője pedig arról mesél, hogy egy kislány arca napokig teljesen be volt dagadva egy szúnyogcsípéstől. "Mérgezett szúnyog csíphette meg, biztos valami vegyszer fertőzte meg, azért lett ilyen nagy a csípés."

Az óvónő, Csonkáné Sákovics Szilvia nem is áll meg a mérges-mutáns teóriánál: szerinte a szúnyogok sokkal nagyobbak, mint régen, és agresszívebbek is. "A fűből rajokban támadnak felfelé a gyerekekre, meg a fákról is" - mondja. Már megkérte a szülőket, hogy az ovisokat minden reggel szúnyogriasztóval befújva hozzák, de ezt a tanácsot sajnos nem sokan fogadták meg. Pedig a gyerekeket ilyen melegben lehetetlen benntartani, és a hosszú ujjú pulóver sem megoldás. Az egyik tanár szerint "huszonhét fokban nem lehet bundabugyit venni".

Egy helyi gazda közben arról panaszkodik, hogy nemcsak a gyerekeket, az állatokat sem hagyják békében a vérszívók. Hiába zárják be az ólakat, bemennek azok a kis réseken is, és folyamatosan zaklatják, idegesítik a jószágot. A gazda szerint az ideges, nem kipihent tehenek a szúnyog miatt kevesebb tejet adnak, de a csípések miatt állandóan felugráló disznók is lassabban híznak. Igaz, ezt mérésekkel nem ellenőrizte.

A belvizes földekről és a vízelvezető csatornákból jönnek (a képre kattintva galéria nyílik)

A románoknak bezzeg van

Miközben Kübekházán az emberek a szürkületkor visszatérő rajt várják, a falu délkeleti határában román felségjelű, rozoga, kétfedeles repülőgép emelkedik a magasba, és lassú, ingatag köröket kezd a mező fölött, finom permettel szórva be a környéket. Mint megtudjuk, most épp nem szúnyoggyérítő vegyszert szór, hanem növényvédő szert, de még a hétvégén meglesz a szúnyogirtás is. A szomszéd faluban, a már Romániához tartozó Óbébán a falusi tanács már felkészült a dúló rovarok elleni harcra, megvették a mérget, a megyei tanács pedig ingyen a rendelkezésükre bocsátja a repülőgépet a küzdelemhez. A határ román oldalán megvan az eszköz a szúnyogirtásra, az innenső oldalon viszont csak tehetetlenül nézik, ahogy a permetező gép a falu határában éles kanyart vesz, és visszafordul.

Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere szerint nekik erre nincs pénzük. Kézi permetezővel ugyan már végigjárták a település csatornáit és tócsáit, hogy kiirtsák a szúnyoglárvákat, de a szerből 5 liter 35 000 forint, és nem is túl hatékony. Közben a szomszédos Ferencszálláson megpróbálkoztak a repülőgépes irtással is, de Molnár szerint az is kevés volt. "Majdnem leszedték a polgármestertársam fejét, mert azt hitték az emberek, hogy a gép nem is szórt vegyszert, annyira nem volt eredménye" - meséli. A szomszédos polgármester másodszorra maga is felszállt a permetezőrepülővel, hogy lássa, mi történik. De mindkét faluban arra jutottak, hogy legalább hetente permetezni kéne, ha le akarják győzni a szúnyogokat.

Kübekháza polgármestere úgy számolja, hogy legalább hat repülőgépes gyérítésre lenne szükség, ami több mint 3 millió forintba kerülne. A szomszédos Ferencszálláson irtásonként negyedmillióval számolnak, de ez csak a település területér fedi le. "Pedig körbe vagyunk véve szúnyogokkal, nem csak a településen tenyésznek. Falat pedig nem tudunk építeni magunk köré" - mondja Jani János, Ferencháza polgármestere. Szerinte ezért is érthető, hogy kübekházi kollégája végső elkeseredésében egyenesen a miniszterelnökhöz fordult.

A román permetezőrepülő csak a falu szélén húzódó országhatárig repül el (a képre kattintva galéria nyílik)

Kivéreztettek bennünket

Molnár Róbert - aki bő egy évtizede kisgazda országgyűlési képviselőként még személyesen ismerte Orbán Viktort - azt állítja, hogy nem a hírverésért írt levelet a miniszterelnöknek. A polgármester azt mondja, minden kört lefutott, a katasztrófavédelemnek, a helyi országgyűlési képviselőknek, a kormányhivataloknak is írt, de semmi eredménye nem lett, csak most, szerdán kaptak egy levelet, amely részleteket kért a szúnyogirtás esetleges költségeiről. "A kormány állandóan arról beszél, milyen jól működik az ország. Gondoltam, akkor egyenesen a fejhez fordulok, hogy segítsen."

A polgármester szerint az az igazi bajuk, hogy a kormány rengeteg pénzt vett el tőlük, és így nem maradt a szúnyogirtásra. Hiába vállalt át ugyanis az állam egy több mint 10 millió forintos adósságot a falutól, 37 millió forintnyi adóbevételtől is megfosztották őket, amiből jutott volna repülőgépes irtásra. "Nemcsak a szúnyogok szívták el a vérünket, hanem a kormány is, kivéreztették az önkormányzatot" - panaszkodik Molnár. Elkeseredését pedig csak tetézi, hogy a május elsejei falusi bográcsozásuk teljes kudarcba fulladt a szúnyogok miatt, legutóbb pedig még le is nyelt egy-két rovart, amikor a falusi gyermekekkel közösen biciklizett.

"Persze senki nem várja azt, hogy Orbán Viktor majd személyesen jön ide szúnyogot irtani" - mondja a hasonlóan szenvedő Ferencszállás polgármestere, de szerinte "fontos, hogy eljusson hozzá az információ, és odahasson, mert itt tényleg nem lehet élni". Még akkor sem, ha a helyiek mind azt mondják, hogy napközben az elmúlt hét hideg időjárása miatt az elmúlt napokban érezhetően csökkent a szúnyogok száma. Estére visszajönnek.

Ahogy a nap alább száll, a két falu közötti belvizes területeken mozgolódni kezdenek a szúnyogok, és amíg az [origo] fotósa megtalálja a megfelelő szöget és beállítást, hogy lekapja őket, a Maros-parti invázió is megkezdődik. A biztonságos kánikulának hirtelen vége, és már valóban túl késő. Amíg beugrunk az autóba, másfél tucat szúnyog özönlik be a nyitott ajtókon, és összemarva, égető-viszkető szúnyogharapásokkal menekülünk vissza Budapest felé.