Tíz év után is emlékeznek Boázra

2013.05.11. 12:37

Egyre szabadabbra engedik a fantáziájukat a magyarok, és egyre gyakrabban választanak ritka és fura neveket a gyerekeiknek. Minél fiatalabbak és minél szegányebbek, annál merészebbek, és annál inkább megy el a kedvük a gyakori nevektől. Furán csengő nevet is lehet büszkén viselni, még ha a gyerekkort átvészelni nem is könnyű.

A budapesti Vivien Letícia a szülei egykori példaképeinek nevét viseli. Az apja Vivienne Westwood divattervezőért rajongott, így lett az egyik keresztneve Vivien, az anyukája pedig Leticia Calderón mexikói színésznőért - aki a végtelen szappanoperában a vak Esmeraldát játszotta -, így lett Letícia a másik neve. A lány kiskorában nem rajongott egyik nevéért sem, nem tetszett neki, de aztán annyian mondták neki, hogy milyen különleges és jól csengő a neve, hogy megbékélt velük, és most már szereti őket. Sőt, egyenesen jó ötletnek tartja, hogy a gyerekeket példaképeik után nevezzenek el a szülők, és ha gyereke lesz, valószínűleg ő is egy különlegesebb nevet keres majd neki.

Szebasztián Márió azért lett Szebasztián, mert a szülei egyik szomszédjának a kisfiát hívták így, és nagyon megtetszett nekik a név. És azért lett Márió, mert az apja "nagyon kreatív ember volt, és adott egy ilyen nevet". A fiú úgy tizenkét éves koráig nem tudott megbarátkozni a nevével, gyerekként túlságosan ritkának és túl különállónak tartotta. De aztán rájött, hogy "jól cseng, a lányoknak is tetszik, külföldön is felismerik", úgyhogy most már büszke rá. Arra a kérdésre, hogy ha lesz gyereke, milyen nevet adna neki, gondolkodás nélkül azt felelte, hogy hosszút és egzotikusan hangzót.

Náluk jóval ritkább neve van Kis Boáznak, aki az Ószövetségből származó nevet visel. Az Ökumenikus Segélyszervezetnél dolgozó férfi neve már családi tradíció: a családjában évszázadok óta sok a református lelkész, a bibliai nevet pedig először a nagyapja viselte. "Apám a második Boáz, én vagyok a harmadik, és a kisfiam is az" - mondta. Gyakorlatilag nincs olyan eset, hogy ne kérdeznének vissza legalább egyszer az emberek, amikor először meghallják a nevét, ami szerinte azért "kicsit fárasztó", és volt már kellemetlensége abból, hogy öt-tíz év múlva visszatért egy helyre, és emlékeztek rá a nevéről, ő viszont nem emlékezett senki másra. Kis Boáz ettől függetlenül büszke a nevére, és soha nem is akarta megváltoztatni.

Ugyanígy volt ezzel Révész Máriusz fideszes képviselő is. Ő azért kapott ritka nevet, mert az apja munkahelyén annak idején egyszerre három vagy négy Tibor is volt, így az apa olyan nevet keresett, ami nem ismétlődik gyakran. Egy lengyelországi síelésen megismert kisfiú után lett az ő neve is Máriusz. A húga és az öccse pedig az Enkratisz és a Renátusz neveket kapták, mert "a Máriusz mellé már nem lehet akármilyet". Révész Máriusz szerint soha nem volt baja a nevével, az iskolában mindig az övét jegyezték meg először. A képviselőnek négy fia van, ők is viszonylag ritka neveket viselnek: a szüleiknek Erdélyben tetszett meg a Hunor, és később a többi fiúnak is - hogy meg ne törjék az egységet - régi magyar neveket választottak: Regő, Nimród, a legkisebb pedig Bercel lett.

Minél szegényebb, annál ritkább a neve

A ritka nevekről most először kszült szociológiai kutatás. A Tárki csütörtökön nyilvánosságra hozott felméréséből erősen leegyszerűsítve az derült ki, hogy minél fiatalabb, szegényebb és képzetlenebb egy szülőpár, annál valószínűbb, hogy ritka nevet adnak a gyereküknek. A közvélemény-kutatók elengedték a fantáziájukat, és az egyébként a magyar társadalomban erősödő vagyoni egyenlőtlenséget vizsgáló kutatásban megnézték, hogy milyen családok választják a legritkább és legfurább neveket a gyerekeiknek.

"Vajon milyen társadalmi csoportokból kerülnek ki például az Amarillók, Dzsúliók, Szaniszlók, Szkillák vagy éppen a Csengék, Nimródok és Örsök?" - a Tárki kutatói ezt a kérdést tették fel, és azt feltételezték, hogy a kisebbségben vagy szegénységben élők nagyobb eséllyel adnak névritkaságokat gyerekeiknek. Ritka nevek alatt azt értették, amely a népesedéi statisztikák alapján az első százban hátul szerepel, vagy nem is szerepel rajta.

A feltevés lényegében igaznak bizonyult: az egy főre jutó jövedelem alapján az alsó tiz százalékba tartozó háztartások körében a ritka név választásának aránya az átlag több mint háromszorosa. A jövedelem növekedésével az arány egyre inkább az átlaghoz közelít. Az összefüggés akkor is állt, ha nem a jövedelmet, hanem azt nézték meg, hogy az adott háztartás saját magát nélkülözőnek jellemezte, vagy azt vallotta, hogy hónapról hónapra anyagi gondokkal küzd.

Az összes vizsgált háztartásnak körülbelül 3 százalékában adtak ritka neveket a gyerekeknek. A magukat romának vallók között ez az arány valamivel magasabb - 4-5 százalék közötti -, azok között pedig, akiket a kérdező tekintett romának, az arány 6 százalék volt.

Egyre divatosabbak az extrém nevek

Az is kiderült az adatokból, hogy a magyarok egyre szívesebben adnak különleges neveket a gyerekeiknek. A ritka nevet viselők aránya sokkal magasabb volt a 30 év alatti korosztályban (10, sőt a még iskolások esetében 15 százalék), mint a 30-59 évesek és a 60 év felettiek között (2-2 százalék). A gyakori nevek aránya a fiatalabb korosztályban nagyon alacsony, különösen a nők esetében.

Így fordulhat elő, hogy a 10 év alatti magyarok és a 80 évesnél idősebb magyarok keresztneve teljesen más. A tízévesnél kisebbek leggyakoribb nevei - a felmérés szerint - a következők: Máté, Bence, Dávid, Hanna, Jázmin, Lili, Luca, Nicolette, Péter, Vivien. A 80 felettiek leggyakoribb nevei pedig: Mária, Erzsébet, Ilona, Anna, János, Rozália, Ferenc, Gizella, István, József, Katalin, Margit.