Hány követ fújnak az alkotmánybírók?

Szerdától többségben vannak az Alkotmánybíróságon a kormányváltás óta kinevezett, azaz a Fidesz által jelölt és a kétharmados parlamenti többség által megszavazott bírák: a hetvenéves Holló Andrást Juhász Imre váltja. Az egykor Orbán Viktort tanító volt miniszter, Stumpf István alkotmánybíróként nem maradt lojális a Fideszhez, de a többi, kormányközelinek tartott bíró eddigi viselkedése is arra mutat: nincs állandóan együtt szavazó fideszes blokk a testületen belül.

Alkotmánysértő-e, hogy hivatalosan nem használhatók a nemesi címek? Az Alkotmánybíróság erről szóló, 2011. október 25-ei döntése - amely szerint egyébként nem az - aligha kerül be a súlyos jogfilozófiai kérdéseket boncolgató tankönyvekbe, egy bizonyos szempontból mégis érdekes határozat. Ez volt az első, amelyben a Fidesz által jelölt és a kétharmad által választott öt új tag közül ketten párhuzamos indoklást fogalmaztak meg, azaz jelezték, hogy bár egyetértenek a végső következtetéssel, van hozzáfűznivalójuk a szöveghez.

A nemesi címek kérdésében Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla érezték úgy, hogy meg kell nyilvánulniuk. Még ugyanezen a napon Pokol Béla egy másik ügyben is jelezte, másként gondolkodik, mint a többiek, különvéleményt fűzött egy határozathoz. Egy 2004 óta húzódó, a katonák 13. havi nyugdíjáról szóló beadvány ügyében figyelmeztette bírótársait a Fidesz nem sokkal azelőtti döntésére. Eszerint - vélte Pokol - nem is vizsgálhatták volna az ügyet, hiszen az AB-nek akkor már egy éve, 2010 ősze óta nem volt joga költségvetési kérdésekhez hozzászólni.

Egy-egy alkotmánybíró párhuzamos indokolása vagy különvéleménye nem ritka, ám ezekre a szokásosnál is jobban figyelt a közvélemény. A 2010-es kormányváltással ugyanis a Fidesz kétharmados többsége az alkotmánybírók jelölési rendjét is átalakította. Eltűnt az egyeztetési kényszer, a korábbi konszenzusos, illetve "megszavazzuk a ti embereteket, ha megszavazzátok a miénket" gyakorlatot felváltotta egy másik rendszer: a Fidesz jelölte, majd megválasztotta az alkotmánybírókat.

Orbán Viktor Salamon László későbbi alkotmánybíróval a Parlamentben. Törvényhozásból az ellenőrzésbe

A változások bírálói szerint félő volt, hogy a kétharmados kormánypárt maga alá gyűri az AB-t is. Stumpf Istvánt már 2010-ben megválasztották, utána 2011 szeptemberében jöttek az "ötök" (Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Szalay Péter, Szívós Mária és Pokol Béla). Velük hirtelen az addiginál sokkal nagyobb súlyt kapott a fideszes kötődés. Hiszen bár Lenkovics Barnabást 2007-ben, Balogh Elemért és Kovács Pétert 2005-ben választották meg Fidesz-jelöltként, őket az MSZP-nek is meg kellett szavaznia, azaz a szocialistáknak is vállalható jelöltek voltak.

Februárban aztán a hetvenéves Bihari Mihályt a KDNP-s parlamenti képviselő Salamon László váltotta, április 3-ától pedig Juhász Imre érkezik a szintén korhatár miatt visszavonuló Holló András helyett. A legfrissebb névsorban így a 15 tagból nyolcan vannak, akik a kormányváltás óta lettek bírák. Az [origo] megnézte, hogy az eddigi döntések alapján létezik-e kimutatható fideszes blokk a tizenöt tagú testületben.

A 2010 óta született határozatok alapján szó sincs arról, hogy az új alkotmánybírák mindig egy jogi állásponton lennének, és rendre szembemennének a régiekkel, ahogy a régebb óta hivatalban lévők sem döntenek mindig egységesen. Stumpf István például sokszor tudatosan szavazott a kormányzat, illetve a parlament általa aggályosnak gondolt döntései ellen. Az ő megválasztása előtt mindenki arra számított, hogy ő lesz a kormánypártok helytartója, de hamar rácáfolt a várakozásokra, és a fontos kérdésekben sorra a várakozásokkal szemben döntött, kiváltva ezzel sok fideszes politikus haragját. (A Stumpf István alkotmánybírói működéséről szóló írásunkat itt olvashatja el.)

A Fidesz-kormány idején megválasztott alkotmánybírák részéről a leginkább az időszak elejére voltak jellemzők a politikai színezetet is hordozó álláspontok, de akkor is legfeljebb csak marginális jelentőségű ügyekben, és egy-egy bíró részéről. Pokol Béla különvéleménye mellett ilyen volt Balsai István első egyet nem értése 2011 novemberében. Balsai egy jogtörténeti szempontból nem különösebben fontos, a MÁV ÁBE biztosítót érintő beadvány kapcsán nyilvánult meg. Ebben az ügyben úgy döntött az AB, hogy elmarasztalja az Országgyűlést, amiért nem szabályozta időben a kockázatközösség kérdéseit. Az Alkotmánybíróságra a parlamenti képviselői székből érkező Balsai ezt a rá is vonatkozó felelősséget utasította el különvéleményében.

Az Alkotmánybíróság nyilvános teljes ülése 2012 decemberében. Állandó külsőségek, változó tagság

Összetartanak, de nem mindannyian

A legtöbb határozat esetében az a jellemző, hogy többen ugyanúgy vélekednek az ötök közül, de egy vagy két ember kiugrik a csoportból. Tavaly december legvégén nagy falat került a testület asztalára: megsemmisítették az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária különvéleményt csatolt a döntéshez - de sem Pokol, sem Stumpf nem csatlakozott a döntést ellenzőkhöz, szignálták a határozatot.

Ugyanez történt az egyházi törvény második megsemmisítésénél is február végén. Az említett öt alkotmánybíró ismét különvéleménnyel élt. A döntésnél Stumpf István az előadó alkotmánybíró volt, Pokol aláírása nem szerepelt a határozaton.

Egy névcserétől eltekintve ugyanez volt a helyzet a választási törvény januári megsemmisítésénél is, ám ennél a döntésnél nem csak a jogi érvelés nem hasonlított, még a lényeget illetően is voltak különbségek. Volt, aki az AB öt pontból álló határozatából az elsővel nem értett egyet, volt, aki az elsővel és az ötödikkel, más az első kettővel, és akadt, aki a 2-4. pontokkal.

A vörös csillagot sem mindannyian tiltanák be

A hajléktalanságot büntető szabályozást elmeszelő, 2012. novemberi AB-határozatnál szintén négyen jelezték fenntartásukat. Az "ötök" közül ezúttal Szalay szállt ki, nem csatlakozott a sokszor velük azonos állásponton lévő Lenkovics Barnabás és kevéssé meglepő módon Stumpf István sem. Balsai és Dienes-Oehm Egon egyébként még abban a hónapban többször is szembement a többséggel. A családjogi törvényben meghatározott család fogalmának alkotmányellenességével ők és Pokol Béla nem értettek egyet, míg egy rehabilitációs járulékról szóló döntéshez Szívós Máriával hárman nyújtottak be különvéleményt.

Aki az Alkotmánybíróságot politikai alapon hozott, kiszámítható döntésekkel vádolta, az meglepődhetett az egyházügyi törvény első megsemmisítésénél is, 2011-ben. Ekkor Paczolay élt különvéleménnyel, és ehhez csatlakozott Szalay és Szívós, míg Dienes-Oehm és Pokol saját különvéleményt csatolt. A vörös csillag betiltásáról szóló Btk.-módosításról a fideszesnek tartott bírák közül döntöttek többen is váratlanul: a sokszor a többséggel szembemenő Dienes-Oehm és Pokol egyetértett azzal, hogy nem tiltható a jelkép.

A bírák nyugdíjazásáról mást gondoltak

Egy olyan ügy akadt, amely egyértelmű törésvonalat jelzett: az alkotmánybírákat a bírák nyugdíjazásáról szóló törvény osztotta meg végletesen. A politikai vitákat kiváltó, nemzetközi bírálatokat is eredményező jogszabályt visszaható hatállyal megsemmisítő 2012. júliusi határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária is különvéleményt csatolt, így a határozatot szignáló 14 bíró (Bihari nincs közöttük) fele volt más véleményen, mint a "többségi" döntés.

Juhász Imre alkotmánybíró parlamenti esküje. Nem lesz egyedül

Közülük Szalay és Lenkovics adott ki közös véleményt, mindenki más saját indoklást írt, hogy miért nem kellett volna megsemmisíteni a jogszabályt. Olyan egyébként, hogy Stumpf és Balsai egyszerre adjanak ki párhuzamos indokolást vagy különvéleményt - azaz egyetértsenek valamiben a többséggel szemben -, sem előtte, sem azóta nem fordult elő többször, ahogy az sem, hogy Paczolay Péter elnök és Holló András korábbi elnökhelyettes egyszerre adott volna ki különvéleményt, azaz alulmaradtak volna álláspontjukkal a többség akaratához képest.

Volt viszont egyetlen olyan ügy a politikailag vitatottak közül, amelynek a végeredménye az lett, hogy a kormány akarata érvényesült: az Alkotmánybíróság nem döntött a magánnyugdíjpénztárak ügyében az idő alatt, amíg erre joga lett volna. Hogy ebben az ügyben ki hogyan gondolkodott, az hivatalos határozatban már soha nem lesz olvasható.