Ahonnan a Mikulás is csak viszi a pénzt

Vágólapra másolva!

Minek jön ide jampizni a finn Mikulás, amikor van nekünk sajátunk is? De miért sátortetős házban lakik, mint az egyszerű emberek? Mit keres két puputeve, pálmafák meg egy ufó egy olyan falu közepén, ahol minden a karácsonyról szól? Miért költözik ide egy szardíniai, mit nem bír a magyarokban, és mit nem bírnak a magyarok benne? Nagykarácsonyban jártunk, és mindenre választ kaptunk.

Vorák Anita

Vágólapra másolva!

Nagykarácsony Kismagyarország

A főútról letérve hatalmas behavazott fenyőkkel szegélyezett, hosszú bekötőúton hajtunk a falu felé. Előttünk egy orosz regényekből ismerős nagy szán araszol, hátsó ülésén három pirospozsgás kisgyerekkel. Aztán feltűnnek az első, fényfüzérektől roskadozó mesebeli házak, az út mentén pedig kis manók mutatják az utat a Mikulás erdőszéli otthona felé.

További képekért kattintson! Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ha néhány száz kilométerrel nyugatabbra lennénk, biztos ilyen lenne Nagykarácsony. De nem Ausztriában, hanem Magyarország közepén járunk. A zsákfalu felé vezető hosszú bekötőutat szomorú, kopasz fák szegélyezik, a falu szélén egy farostlemezből kivágott, kicsit csálé barkács-hóember jelzi, hogy megérkeztünk az ország egyik legbájosabb nevű településére, a magyar Mikulás lakhelyére. Nem kedvez az első benyomásnak, hogy nem idilli, sűrű havazásban, hanem nyálkás, ködös, szürke hidegben érkezünk, de a falu sem tesz semmit azért, hogy leplezze a szomorú magyar valóságot, és azt, hogy a helyiek már rég nem hisznek a mesékben.

A Mikulás? Hagyjuk már! Ez a mostani olyan hülye, hogy alig tud kettőt szólni a gyerekekhez. De ez még hagyján, volt már olyan is, akire a gyerekek panaszkodtak, hogy büdös, aztán kiderült, megmondom úgy, ahogy adja, hogy beszart. Idős volt már, ivott is rendesen, nem tudta tartani, befosott, azért volt büdös a Mikulás bácsi.

A Dunaújvárostól 25 kilométerre, Budapesttől alig egy órányi autóútra fekvő Nagykarácsony minden év végén akkora országos figyelmet kap, amilyenről a hasonló magyar települések nem is álmodhatnak, mégsem tudnak a rendszerváltás óta mit kezdeni a nagy lehetőséggel. Még azt is hiába kérdezgetjük a helyiektől, tudják-e, honnan jön az ajándékkal felérő nevük, a legtöbben csak a fejüket vakargatják.

Tudtam ám, de most nem jut eszembe. Talán volt itt valami rendezvény?

Így kérdez vissza bizonytalanul egy középkorú nő, mások meg csak annyira jutnak, hogy régebben volt Kiskarácsony is, aztán miután ide többen betelepültek, ez lett a nagy. Végül egy fiatal nő menti meg a falu becsületét. “Úgy mesélik, hogy régen, amikor az uradalomhoz tartozó pásztorok hajtották be az állatokat, ezen a részen szálltak meg télen, karácsony környékén. Így aztán először Karácsonyszállás lett, majd később lett belőle Kis- és Nagykarácsony”. Néhány évtizede még Kiskarácsonyban, Nagykarácsonyban, és a faluhoz tartozó Szőlőhegyen is működött iskola, annyi volt a gyerek. Itt a környéken ez volt a legszebb falu - kontráz rá egy másik asszony, “minden ház előtt virágoskertek voltak, nagyon aranyos kis falu volt. Most meg már senki nem foglalkozik semmivel”.

A falu egykori szépségét az utcákat járva nehéz elképzelni. A magyar vidékre jellemző sátortetős házak sok helyen vakolatlanul, vagy kopottan álldogálnak a lehangolóan csupasz téli tájban. A falu néhány kis buszmegállójára nagy Mikulásfejeket festették, egy-két házfalon a hipermarketekben kapható rongymikulások csimpaszkodnak, az egyik utcába pedig a lekopaszodott bokrokra aggatott karácsonyfadíszekkel próbáltak karácsonyi pompát csempészni, nem sok sikerrel.

A falu januártól novemberig álmos, csendes, nyugdíjas életet él. Régen, amikor a téesz még mindenkinek adott munkát, jobb világ volt errefele - mondja Németh József. - Volt összetartás is, aztán amióta meglett ez a rendszerváltás, azóta nincs meg a bizalom. Már a szomszédok se úgy vannak egymással, mint régen”. Az egykor több mint 300 ember foglalkoztató téesz földjeit az egykori vezetők szerezték meg, ma is művelnek 1400 hektárt, de már csak tucatnyi ember munkájára van szükség. A város pont olyan messze van, hogy autóval ne érje meg bejárni a melósoknak, a tömegközlekedés viszont nagyon rossz, így a fiatalok inkább elmentek. Maradtak az idősek, meg a sok üres ház. “Van vagy 30-40 eladó, van, amit másfél milláért kínálnak, egy komoly, száz négyzetméteres ház is csak olyan 3,5 milla, ahogy hallom. De nem akar ide jönni senki, se munka, se szórakozás, nem találja itt meg senki a számítását” - teszi hozzá a férfi.

Élet csak novembertől decemberig van, amikor beköltözik a Mikulás, igaz, a helyieknek ebből is csak a felfordulás jut.

Nem idevalósi a Mikulás, és nem is falu intézi, hanem valami kft. Sokan jönnek, meg van is bevétel, de kiviszik innen a pénzt, a falunak nem marad semmi.

"Az emberek meg csak neheztelnek, mert a látogatók elállják az utat, a kocsik, buszok letapossák az útpadkákat, kijárják az út menti füves részeket” - panaszolja Németh József.

A falu közepén álló Mikulásház már 18 éve működik, de soha nem volt a falué, környékbeli vállalkozók indították el. 2003-ban egy közhasznú társaságot is gründoltak, ami néhány éve már kft-ként működik, és nyolc környékbeli vállalkozó mellett tavaly óta az önkormányzatnak is van benne 1/9-ed tulajdonrésze. “Most már végre rálátunk a dolgokra, ha kell, tudunk mérsékelni” - mondja a polgármester, Scheier Zsolt, aki 2006 óta vezeti a falut, készen kapta ezt a helyzetet, de nem is nagyon akarna rajta változtatni.

“Sokan kérdezik, hogy miért nem az önkormányzat csinálja. Egyet értesetek meg, nekünk megvannak a kötelező feladataink, azokra kapunk pénzt. Tessék elképzelni, ha azt mondom, hogy mi működtetjük a Mikulásházat, és netán beleölök 2-3 millió forintot indulásnak, és nem jön vissza ez a pénz! Onnantól kezdve az a polgármester, aki a saját vagyonával is felelős a költségvetésért, kapásból elvágta magát. Nem mondhatom, hogy bezárjuk decemberben az óvodát, mert elmikulásházaztuk a pénzt. Hogy álljak ki úgy az emberek elé?” Úgyhogy ő inkább hagyná is az egészet a vállalkozókra, még ha a falunak így az egészből csak annyi a haszna, hogy novemberben és decemberben néhány helyi munkanélküli munkát kaphat a Mikulás mellett.

“18 év alatt ebből azért többet ki lehetett volna hozni” - kommentálja a kicsi, szegényes, pirosra vakolt sátortetős Mikulásházat egy helyi asszony, aki ezzel a lehető legdiplomatikusabban fogalmazta meg a közkelektű vélekedést, amit mások az egyik étteremben ennél jóval vehemensebben adnak elő. “Ekkora marha falut, hogy kiadják másnak a Mikulást! Pirosra festett sátortetős ház? Hát hogy néz már ki? Itt már rég világraszóló létesítménynek, gyönyörű játszóháznak meg egy palotának kellene lennie!” Aztán az egyik asszony számolni is kezd: a polgármester az Origónak azt mondta, az elmúlt évben 18 ezer látogatója volt a Mikulásnak. “Számoljunk csak 15 ezerrel, tavaly 1500 forint volt a belépő, az 22 és fél millió forint bevétel. Adnak csomagot a gyerekeknek, meg fizetik az alkalmazottakat, maradjon meg ebből csak 10 millió forint. Hát abból már házat lehet építeni! De ha csak 5 milliót raknak félre minden évben, akkor is 18 év alatt már közel százmilliót lehetett volna fejlesztésre költeni!”

Fejlesztésnek pedig nyoma sincs, a helyiek szerint idén még a festéssel is csak akkor kezdtek el kapkodni, amikor már fagyott, és közelgett a nyitás. A cég beszámolói szerint nem is lett volna nagyon miből palotát építeni: 2011-ben ugyan még 28,6 millió forint bevételük volt, de majdnem mindet el is költötték (12,7 milliót a tevékenységre, 8,1 milliót pedig a fizetésekre), de azért volt egy kis nyereségük, 2012-ben viszont papíron már veszteséges volt a Mikulásház, mert csak 16,6 millió forint bevételük volt, de több mint 17 milliót költöttek (6,8 milliót a tevékenységre, 8,5 milliót pedig a fizetésekre).

Tervei egyébként mindenkinek vannak. A Mikulásház melletti néhány hónapja vállalkozó szellemű helyiek egy csapata is otthonra talált, és Falusi Életkert néven berendeztek egy portát. Van már népi iparművész által készített mézeskalácsot, kerámiát és helyi kézművesek ajándéktárgyait kínáló szatócsbolt, állatsimogató, hétvégénte házi túró és tej, de a kezdeményezők azt szeretnék, ha a helyiek nemcsak karácsonykor, hanem az év többi részében is ki tudnák használni a lehetőségeiket. Disznóvágásokat terveznek, húsvéti előkészületet, nyárra táborozást, és a régi falusi életet bemutató, akár több napig tartó programokat.

Az önkormányzat is elkészítette már a Mikulásházat üzelmeltető céggel egy nagyszabású Mikulásfalu látványterveit, ahol hasonló, akár egész évben programokat kínáló kikapcsolódással és szálláshellyel várnák a városból falura menekülő embereket. Bár a tervek már hosszú évek óta készen vannak, eddig csak a kiszemelt erdőszéli terület kisajátításáig jutottak el, a polgármester szerint most arra várnak, hátha jut majd nekik is valami lehetőség a 2014-től megnyíló turisztikai pályázatokon. De nemcsak az anyagi támogatásnak örülne, hanem annak, ha több biztatást kapnának, vagy mások is elismernék, hogy a magyar Mikulás Nagykarácsonyban lakik.

“Azt nem értem, minek jön ide minden évben jampizni a finn Mikulás, amikor van nekünk sajátunk is? A miénk se megy el Lappföldre! Én biztos, hogy nem fogok puncsolni neki!”

A falu központjában egy falra festett puputeve, néhány pálmafa és egy stilizált piramis arról árulkodik, hogy azért vannak olyanok is a faluban, akik már most is a karácsonytól és a Mikulástól elszakadva próbálják megtalálni a számításukat. “Jópofa, nem? Én találtam ki, hogy legyen ez, a Sivatag vége az ételbár neve” - mondja büszkén a tulajdonos, Mária. Nem kell sokat beszélgetni, hogy rájöjjünk, honnan ez a vágyódás a meleg felé: ugyan Nagykarácsonyban született, de aztán Szicíliában találta meg a szerelmet, és ott is élt sokáig. “Mindig arra vágytam, hogy olyan helyen lakjak, hogy körben hegyeket látok, ha kinézek, és van egy kis tó. És ilyen helyen éltünk, 13 kilométerre a tengertől. A férjem igazi szardíniai, pásztoremberek gyereke. Reggel a pásztoroktól hordta be a tejet a sajtgyárba, nappal ott dolgozott, este meg a pizzériában. Én is étteremben dolgoztam a sógoromnál. Mindenünk megvolt, nem vágytunk haza” - meséli.

Aztán amikor a nagykarácsonyi szülei elsírták magukat, hogy egyedül maradtak, megöregedtek, támaszra lenne szükségük, az olasz férj egyből azt mondta, hogy jöjjenek. “Ők ilyen családszeretőek. Ha megkérdezi tőle valaki, nem vágyik-e vissza Szicíliába, mindig azt mondja, hogy nekem ott jó, ahol Máriának”. Pizzérát nyitottak Nagykarácsonyban, de az asszony szerint az irigyeik miatt három év alatt tönkrement. “Ez a féltékenység meg irigység, ami itt van Magyarországon, az én férjem ezt nem tudja megszokni. Meg hogy az emberek mindent gyorsan akarnak, ha már fél órát kell várni a pizzára, kiakadnak. Te, ezek hova sietnek ennyire? - kérdezi tőlem mindig Antonio”.

A nagykarácsonyi kudarc után a szomszéd faluban nyitottak pizzériát, az jól megy, szeretik az emberek. “Én meg elhatároztam, hogy mindenképp visszajövök ide, ha elüldöztek is. Erre a helyre is azt mondták, hogy nem fog menni, mert itt csak a kommerszet szeretik az emberek. Nem igaz, megeszik a finomat, meg elfogy a Jack Daniels is, de ha valami nincs, ha nem is kínáljuk, hát persze, hogy nem kell nekik. De a teve is tetszik nekik, mert sokan fényképezik” - mondja.

A Mikulásháztól nem messze is megáll minden látogató: az egyik utcasarkon álló, rózsaszínre festett házból ugyanis egy fél repülőgép áll ki, mellette a falon egy pálcikaember vakarja tanakodva a fejét. A ház kertjében kis tó, a parton egy ufó és egy Michael Jacksonra hasonlító bábu zavarja össze a sok Mikulásba belefáradt vendégeket. A furcsaságokat a tóval együtt a ház gazdája, Romhányi László barkácsolta össze. Amikor megkérdezzük, hogy honnan jött az ötlet, szűkszavúan csak annyit válaszol: csak kitaláltam, aztán megcsináltam. Aztán megnyugtatásul azért megmutatja, nem csak ilyen tájidegen dolgokat farag, van két saját készítésű Mikulása is, de már csak hétvégén rakja ki őket a padra, így is mindig ellopnak róluk valamit.

Kismagyarország

Az Origo Kismagyarország sorozatában olyan településekre látogatunk el, amelyek szinte sosem kerülnek be a hírekbe, mert helyzetükből, méretükből vagy jellegükből adódóan nem történik itt éppen semmi országos jelentőségű esemény. Ezeknek a településeknek a nevét az ország legfeljebb akkor ismeri meg, ha valami horrorisztikus bűncselekmény vagy égbe kiáltó botrány történik. Véletlenszerűen kiválasztott településeken keressük azokat a helyi történeteket, arcokat, személyes sorsokat, amelyek akkor is izgalmasak, ha nincs éppen sikkasztás vagy pedofilbotrány a faluban. Néhány jó sztori, érdekes vagy nap mint nap becsülettel küzdő ember minden településen akad, mi pedig bemutatjuk őket.