Jóllakott méhek hódítják meg a betondzsungelt

Lecsöppent fagyira, eldobott nyalókára mennek a városi méhek, de ha nem szemetelünk, akkor sem tudjuk megakadályozni, hogy időről időre több tízezer fészkelje be magát a betondzsungelbe. Félni nem kell tőlük, a Belvárosba csak a jóllakott állatok jutnak el, azok pedig nyugodtak. Sőt érdemes velük megbarátkozni, mert egyre nagyobb divat a városi méhészkedés.

Jean Paucton, a párizsi opera nyugdíjas kellékese nem tört össze, amikor a szomszédok állandóan panaszkodtak a városi lakásának erkélyén lévő méhkaptáraira. Inkább fogta magát, és volt munkahelye, az opera épületének tetejére költöztette őket. A férfi munkáját a világsajtó nagyjából ötévente felkapja, és sorra írja a cikkeket a hóbortosnak tűnő, valójában vérprofi öregúrról: a 78 éves férfi mézei a világ legdrágábbjai közé tartoznak.

A városi méhészet ma már egyáltalán nem ritka, itt például webkamerán figyelheti bárki azokat a kaptárakat, amelyeket egy londoni áruház tetejére telepített a tulajdonosuk. New Yorkban 2010-ben engedélyezték a méhtartást, azóta a Waldorf Astoria tetején negyedmillió méh él.

Könnyebb így nevelni a méheket, mint azt gondolnánk, legalábbis Paucton szerint, aki a New York Timesnak azt mondta, a városi méhei sokkal kevésbé pusztulnak, és jobb hozammal dolgoznak, mint a vidékiek. Ezek után egyrészt szinte elmaradottnak tűnik Budapest, hogy nincs egy belvárosi sztárméhészete sem, mondjuk valamelyik váci utcai hotel tetején, csak a kertvárosiasabb részeken, másrészt a témában járatosak csak legyintenek az olyan hírekre, hogy a fővárosi Jászai Mari teret egymás után kétszer is, de egy szegedi játszóteret is megszálltak a méhek az elmúlt napokban, hiszen, mint látszik, a méhek a város nagy barátai.

Budapest védhetetlen

"Bárki tarthat bármely településen méheket, akár több családot is, kaptáranként-családonként 50-60 ezer méhvel, nem kell hozzá végzettség vagy engedély" - mondta az Origónak Baldavári László méhész. Szabályok persze vannak arra, hogyan kell tartani a méheket, ezeknek nyilván meg kell felelni, de a II. és a III. kerületben is vannak méhek házaknál, sőt a fővárosban méhészegyesületek is működnek. A fővárosi méhtartás már nagyjából száz éve létezik.

Andrew Cote méhész, egy manhattani bérház tetejére telepített kaptárjai mellett Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Az pedig, hogy ezek a közeli méhek egyszer csak megjelennek a Jászain egy villamosmegállóban vagy egy épületen, azért van, mert amikor egy méhcsalád megerősödik, nagy méz- és virágporkészlete lesz, szűkösnek érzi a helyet, akkor a család egyik fele ott marad a kaptárban, a másik pedig kirepül, kirajzik 10-20 kilométerre is akár, és új család születik.

A 10-20 kilométeres hatótáv miatt egyébként nem is lenne értelme kitiltani a városból őket, mert akkor legfeljebb Vecsésről, Budakesziről, vagy akármelyik közeli településről mennének be a városlakókat ijesztegetni.

Az éhrajok veszélyesek

Az eldobott nyalóka, lecsöppent fagyi némi állatügyi képzavarral vörös posztó a méheknek, ezeket messziről megérzik, és a környékükön elkezdenek letelepedni. De ha vigyázunk is az édességekkel, a nagy melegben az sem biztos, hogy elég, kánikulában a víz is vonzza a méheket. Innentől kezdve pedig csak reménykedhetünk, hogy nem érzik magukat túl jól, és egy-két nap, vagy akár óra múlva továbbindulnak. Igaz, ekkorra már lehet, hogy pár viaszpikkelyt letettek, amit könnyen megtalálhat egy másik raj. Azt amúgy még a szakemberek sem tudják ránézésre megállapítani, hogy hány méh költözött be egy városi zugba, nem látják, hogy mennyire tömött egy fürt. Mindenesetre általában több ezer, vagy akár tízezer méhről beszélünk.

Félni egyébként nem kell tőlük, mivel épp azért indultak el otthonról, mert elegendő volt az ételük, és jól teleették magukat, ilyenkor a legnyugodtabbak, a szakemberek álarc nélkül is leszedik ilyenkor a rajt. Simán felszállhatunk tehát mellettük a villamosra, nem fognak megcsípni, hacsak nem jön éppen ellenőr egy műszálas BKV-s ruhában, mert az elektromos kisülésre érzékenyek, de a brutális parfümszagot sem szeretik, a méhészek soha nem is használnak például arcszeszt, tudtuk meg Baldavári Lászlótól. Ha viszont nem ingereljük őket, akár még ilyen, rendkívül hasznos produkciót is megcsinálhatunk velük.

Vannak ugyan olyan méhek is, amelyek az éhség miatt keresnek táplálékot a kaptáron kívül, ezek az úgynevezett éhrajok, de ezek csak pár ezer példányból állnak, és általában a legközelebbi, kerten belüli fával megelégednek, nem is mennek tovább.

Nem az árvíz hozza őket

Az ember-méh együttélésre egy jó példa egy dunavecsei platánfa, ahol Baldavári szerint vagy tíz éven át lakott egy méhraj, a helyiek járkáltak, bicikliztek mellette, a helyi méhészek pedig néha atka elleni szert füstöltek be. A tenyésztők egyébként is szeretik az ilyen stramm rajokat, mert ezek leküzdik a betegségeket maguktól is. A platánon kívül szeretik a hársat, gesztenyét, bálványfát, japán akácot, evódiát, sidát is.

A mostani méhrajos hírek nincsenek összefüggésben sem az árvízzel, sem a hőséggel, mindkettőtől függetlenek az esetek. Tény, hogy a Szentendrei-szigeten tett tönkre kaptárt a víz, de ha ezek a méhek mind Budapestre jöttek volna, akkor minden téren lenne méhraj - mondja a szakértő. Ráadásul az idén nem volt akkora méhrajzás, mert a hosszú tél miatt nagyon nagy volt a pusztulás, voltak olyan helyek az országban, ahol minden kaptár - egy baranyai helyszínen például 460 családból 460 - elpusztult, országosan felére esett vissza az állomány, magyarázta a méhész.

Méhészek dolgoznak egy méhraj befogásán a miskolci Búza téren Forrás: MTI/Vajda János

Jönnek a közösségi méhészek

Bár nem javasoljuk senkinek, de ha valaki elég bátor, akár új hobbit, illetve megélhetést is találhat, ha hazavisz egy ilyen városi rajt. Sok, a Jászai Mari térihez hasonló esethez kihívott tűzoltó tesz például így, mint Baldavári László mondta, ő oktatott olyan méhészeti szakmunkástanfolyamon, amelyen a 25 résztvevőből 15-en tűzoltók voltak. "24-48-ban dolgoznak, idejük az van, gondolták, kezdenek valamit a méhekkel, ha már kihívták őket hozzájuk."

Megélni persze nem egyszerű belőlük, főleg nem éri meg kis tételben, családi mézadagokban gondolkodni, az alapfelszerelés és az eszközök, gyógykezelések ugyanis ugyanannyiba kerülnek öt családra is mint ötvenre, és ezek nem olcsók, csak egy úgynevezett pörgető háromszázezres tétel lehet például. "Nyugaton sok milliomos hobbiból méhészkedik a birtokon, amíg a feleség füvet nyír vagy fát metsz, de nekik mindegy, hogy van-e bevételük a méhekből, vagy nincs. A legjobban az NDK példáján lehetett látni, hogy mennyien próbálkoztak kényszerből, mert amikor egyesült a két Németország, lett munka és lett nyugatnémet márka, gyakorlatilag megszűnt ott a méhészet".

Július legelején Budapest is felzárkózhat egy kicsit városi méhészet témában, Közösségi Méz címmel egy frankfurti művészcsoport projektje indul el. Egyelőre nem közölték, hogy pontosan hova, de négy méhcsaládot telepítenek a városba: a közösségi méhészet három hónapon át működik majd az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szakértőinek közreműködésével. Lesz majd méz is, ha nem is túl sok, attól pedig nem kell tartani, hogy a méhek megszállják a várost, mert csak négy családról van szó, és nem most van a rajzás idénye - mondják a szervezők.

Művészeti szempontból egyébként az egésznek a lényege - mondta az Origónak Erdődi Katalin kurátor -, hogy teljesen különböző embereket hozzanak össze egy úgynevezett vegyes méhészcsoportban. Ez egy négynapos workshoppal indul, majd hetente egyszer találkoznak és dolgoznak a méhekkel. Bárki jelentkezhetett, és már be is telt a csoport. Augusztus végétől szeptember végéig aztán a kaptárak tetején - egyfajta pluszemeletként - megnyílik az Új Múzeum Méheknek, amelybe a méhek szabadon ki-be járhatnak, az emberek pedig kívülről nézhetik meg. "A művészek a makettszerű kiállításokkal párhuzamot vonnak a méh- és az emberi társadalmak működése között, és ily módon igyekeznek rámutatni különböző társadalmi folyamatokra, többek között az önszerveződés fontosságára" - mondta Erdődi Katalin.