Futóbolondokkal és hősszerelmesekkel hadakoztak a magyar first ladyk

Vágólapra másolva!

A fél világ utánozza Michelle Obamát, ha frufrut vágat magának, mindenki tudja, kicsoda Carla Bruni, és emlékszik, hogy milyen kifinomult stílusban öltözködött Jackie Kennedy. Ezzel szemben a magyar állami vezetők feleségének a legtöbbször még a nevére sem emlékszünk. Pedig van köztük olyan, akinek a kezét Petőfi Sándor kérte meg, van, aki a saját férjének segített meghalni, aki magával Sissivel versengett, és van, aki grófnőből vált világszerte ismert szocialista mozgalmárrá. Előbújnak a homályból a magyar first ladyk.

Wirth Zsuzsanna

Vágólapra másolva!

történelem miniszterelnök

A magyar miniszterelnökök feleségeiről talán még csak lista sem készült soha, némelyiküknek még a nevét sem könnyű kideríteni. Néhányukról a Múlt-kor történelmi folyóirat írt portrét. Az életrajzi lexikonokban elvétve szerepelnek, többnyire még a miniszterelnökök életrajzánál sem jelzik a feleség nevét. Van, akiről a legbőbeszédűbb közlemény az újságok halálozási rovatában található, mint például Simonyi-Semadam Sándor felesége esetében, aki Kovács Szidónia néven született. A Vasárnapi Újság 1911-ben az apró betűs részben közölte, közvetlenül a Leichner-féle arcz-púder reklámja és a Meinl elsőrangú kávékeverékének hirdetése fölött. Bittó István feleségéről egy szép Barabás Miklós-kép maradt meg, a negyvenéves korában elhunyt báró Bánffy Dezsőné, született Kemény Mária után egy költői sírfelirat maradt: "Egy férfi életének költészete, egy család boldogságának középpontja fekszik e sírban."

Bittó Irma portréja, Barabás Károly műve.
A képre kattintva galéria nyílik, még több miniszterelnök-feleség képmásával

Batthyány Lajos óta több mint ötven férfi viselte a miniszterelnöki tisztséget. Többen közülük kevésbé jelentős személyiségek, és a feleségeikkel is ez a helyzet. Van köztük viszont sok olyan is, akiről érdemes tudni. Itt az [origo] gyűjtése az általában ismeretlen, mégis érdekes nőkről 1848 óta.

Batthyány Lajosné Zichy Antónia, akinek a kése nem volt elég éles

A hazafias neveltetésű, mindig magyaros ruhákban járó Zichy Antónia csak 18 éves volt, amikor férjhez ment. Végig aktívan támogatta férje reformtörekvéseit, estélyeken és ebédeken állt ki a reformpolitika mellett, és kampányolt a védegyleti mozgalom érdekében, de politikai tanácskozásokon is részt vett. Amikor Batthyányt 1849-ben börtönbe vetették és halálra ítélték, és Antónia ráébredt, hogy többet már nem tehet a kiszabadításáért, az egyik látogatáson a börtönben maga csempészett egy tőrt a férje kezébe. Az öngyilkosság nem sikerült, mert a kés nem volt elég éles, és Batthyány, bár elvágta a nyakát, nem tudta megölni magát. Csak a megalázó akasztástól menekült meg a majdnem elvérzett gróf, akit végül október 6-án agyonlőttek. Antónia a férje halála után egy Párizs melletti faluba költözött, és élete végig gyászruhát viselt.

Szemere Bertalanné Jurkovich Lipolda, aki menekült a férje elől

A Lipolda nevű asszonyt a miniszterelnök naplójában Dinának emlegette, egy udvari ügyvivő lánya volt. A hozományát Szemere egy csalónak bedőlve elvesztette a tőzsdén, amitől komoly lelki válságba került. Az asszony végig kitartott a férje mellett, még akkor is, amikor az elvesztette az eszét - elmegyógyintézetben halt meg -, és egy rohama közben a családjára támadt, akiknek az utcára kellett menekülniük előle.

Andrássy Gyuláné Kendeffy Katinka, az ünnepelt szépség

Egy régi erdélyi nemesi családból származott malomvízi gróf Kendeffy Katalin, aki 1856-ban szerelemből ment hozzá Andrássyhoz. A mindig elegáns arisztokrata az 1860-as években minden nő álma volt, de a grófnő is a kor ünnepelt szépségei közé tartozott. Amikor Andrássy külügyminiszter lett, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A koronázás után Katalin Erzsébet királyné magyar udvarmesternője és közeli barátnőjévé is lett. Ezzel párhuzamosan Sissi Andrássy gróffal is közeli barátságot ápolt, az pedig ma sem világos, hogy a kettejük kapcsolata mennyire volt bizalmas.

Lónyay Menyhértné Kappel Emília, aki elcsavarta Petőfi fejét

Kappel Emília egy gazdag pesti bankár lánya volt, aki 1845-ben ment hozzá a későbbi miniszterelnökhöz. A vele kapcsolatos leghíresebb történet, hogy talán nem sok híja volt, hogy Petőfi Sándorhoz menjen feleségül. A Pallas Nagy Lexikona szerint ő az, "kit a költő Petőfi is ifjukori hóbortjában egyszeri szinházi látás után rögtönözve feleségül kért". Petőfi ugyanis 1845-ben elment Liszt Ferenc pesti hangversenyére, ahol az előadás közben a nézőközönségben ülő csinos nőket nézegette. Kappel Emíliát annyira szépnek találta, hogy azonnal feleségül akarta kérni. Tóth Béla A magyar anekdotakincs című könyvében ezt így írja le:

"Petőfi a bájos jelenségről nem bírta levenni a szemét. Barátai ezt észrevették, s egyik oldalba döfi könyökével, hogy ne bámuljon olyan nagyon arra a szépségre, mert nagy baj származhatik belőle könnyen.
- Miért? - kérdé büszkén a költő.
- Nos, mert az a leány nem magunkforma szegény ördög számára született. Kappel Emília kisasszony az; a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya.
Petőfi önérzetét e gúnyos szavak mélyen bántották. Mi a gazdag apának hitvány pénze egy költő szellemi kincseihez képest?
- Meg fogom kérni azt a kisasszonyt - válaszolt Petőfi egyszerűen és határozottan.
Barátai azt hitték, tréfál, s mosolyogtak a dolgon.
Másnap fölkeresi azt a barátját, aki említette, hogy ő azzal a családdal ösmerős, s felszólítja, hogy ha akarja látni, hogy Petőfi csak beszélni tud-e, vagy cselekedni is mer, hát kísérje el a bankár házába, még ma tisztába akarja hozni ezt az ügyet. (...) Petőfi bement a bankárhoz, előadta kívánságát, hogy ő a leánya kezét kéri. A bankár mint művelt, szeretetreméltó ember, ki Petőfi nevét ismerte és nagyra becsülte, s bizonyosan hallott valamit az ifjú költő furcsaságairól is, barátságos hangon jelentette ki, hogy ő e fellépéstől igen megtisztelve érzi magát, s annyival inkább is éppen semmi kifogást nem tesz ellene, mivel ebben az ügyben egészen a leánya határoz. Petőfi szíveskedjék valamely ismerőse által magát leányának bemutattatni. Ezzel a legnagyobb nyájassággal váltak el egymástól, Petőfi nemsokára egészen megfeledkezett a merész leánykérésről."

Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona, a csodált nagyasszony

Vörösmarty Ilona híres asszony volt, nem csak azért, mert a férje miniszterelnök, az apja pedig Vörösmarty Mihály költő volt, hanem azért is, mert a gyámapja Deák Ferenc lett. Deák közeli barátja volt a költőnek, így annak halála után összes árváját a gyámsága alá vette. Ilona férje, Széll Kálmán pedig sokat köszönhetett Deáknak. A viszony annyira szoros volt, hogy amikor Deák az egészségi állapota miatt feladni kényszerült az Angol Királynő Szállóban bérelt lakosztályát, a Széll családhoz költözött, ahol Vörösmarty Ilona ápolta haláláig, később pedig könyvet is írt róla.

1910-ben így emlékeztek meg az újságok az asszony haláláról: "aki ismerte az elhunyt nagyasszonyt - és sokan ismerték, akik akár Rátóton, akár pedig a fővárosban az egykori miniszterelnök házában megfordultak - tudja jól, hogy nagy lélek, hatalmas energia lakozott benne. Költő atyjának heve, lendülete, elmésségre és fenkölt idealizmusa sugárzott minden szavából. Ritka nagy müveltségü hölgy volt, aki korának minden becsesebb tartalmát felhalmozta elméjében és szivében, s ha megszólalt: Vörösmarty korának és Deák Ferenc korának emelkedett gondolatai ömlöttek ajkáról, oly dusan, oly gazdagon és annyi lelkes meggyőződéssel, hogy az ember ámulva és épülve, elragadtatással hallgatta."

Tisza Istvánné Tisza Ilona, a szegény kövér asszony

Az 1839-ben született Tisza Ilona a férjének elsőfokú unokatestvére volt, szerelemből házasodtak össze. Mielőtt férjhez ment, apja kérésére hat évet töltött azzal, hogy a Tisza család 18. századtól gyűjtött receptjeit másolta, így neki köszönhetően maradt az utókorra egy különleges szakácskönyv - derül ki a Múlt-kor folyóirat róla készült portréjából. A fiatalkorában karcsú nő idomtalanul kövérré hízott, mire idősebb lett, és emiatt rettenetesen szégyellte magát, ezért társaságban zavartan viselkedett. A Múlt-kor idézi Károlyi Mihályt, aki szerint a férj "a parlamenti ülés viharos jelenetei után hazament, leült a hatalmas termetű asszony lábai elé egy kis zsámolyra, ölébe hajtotta a fejét, és hagyta, hogy simogassák politikai harcoktól felhevült homlokát." Tisza Ilona sokat és szívesen jótékonykodott. Élete nagy részét a geszti kastélyban töltötte, de mindig a férje közelében maradt. Akkor is ott állt mellette, amikor az őszirózsás forradalom kezdetén agyonlőtték.

Károlyi Mihályné Andrássy Katalin, a vörös grófnő

A vörös grófnő, akinek életéről Kovács András rendezett filmet: Andrássy Katinka rideg, de előkelő nevelést kapott. Az anyja a lányregényekben, amelyeket olvasott, cérnával összevarrta azokat az oldalakat, amelyeken a szerelemről volt szó. A tizenéves Katinkának táviratban kellett engedélyt kérnie a Párizsban tartózkodó anyjától akkor is, ha a Margit rakparti Andrássy palotából a Lánchíd másik oldalára akart átsétálni, hogy ajándékot vásároljon a barátnőjének. Katinka folyamatosan lázadt a rá kényszerített szabályok ellen.

Amikor hozzáment Károlyi Mihályhoz, pillanatok alatt a magáévá tette a férje politikai nézeteit, és meggyűlölte saját osztályát, az arisztokráciát, miközben rajongani kezdett a munkásosztályért. Egyébként híres szépség volt, párizsban manökenkedett is egy ideig. 1919 után emigrációba vonuló férjével bejárta a világot, megismerte George Orwellt, Arthur Koestlert, Jan Masarykot, miközben cikkeket írt baloldali lapokba, és propagandatevékenységet végzett. A férjével még a Szovjetuniót is körbeutazták a harmincas években. A második világháborút Londonban vészelte át, aztán Franciaországban éltek, a Magyarországra való tartós hazatérés azonban álom maradt. Károlyi 1955-ös halála után Andrássy Katinka - 65 évesen - repülőleckéket vett Cannes-ban, majd körülnézett Afrikában is. 1985-ben halt meg, miután már évtizedek óta Károlyi hagyatékának rendezésén és kultuszának kiépítésén dolgozott.

Teleki Pálné Bissingen-Nippenburg Johanna, aki jó alvó volt

Bethlen Margit írónő, Bethlen István későbbi miniszterelnök felesége szerint a grófnő és Teleki Pál kapcsolata akkor kezdődött, amikor 1908-ban egy átmulatott éjszaka után hajnalban Teleki virágos hangulatban fuvarozta haza az előkelő társaságot. Mellette ült a 19 éves és nagyon szép Johanna, és Telekit állítólag az sem érdekelte, hogy a kocsija többször is defektet kapott a zötyögés közben. "Nem baj. Hogy lenne baj" - ismételgette mindig Teleki. A történetet a Múlt-kor folyóirat idézi fel, amely szerint Johanna teljesen más habitusú volt, mint nyughatatlan férje. "Telekivel ellentétben igen jó alvó volt. Délnél hamarabb ritkán kelt fel." Ennek ellenére Teleki kormányfősége alatt becsülettel részt vett minden protokolláris eseményen, amelyre elvárták. A harmincas évek elejére a már beteg és depressziós férjével eltávolodtak egymástól, gyakorlatilag csak az ebédlőasztalnál találkoztak, miközben az asszony lassan maga is depressziós lett. Szanatóriumban volt éppen akkor, súlyos betegen, amikor 1941. április 2-án éjjel - miután őt meglátogatta - Teleki öngyilkos lett az otthonában. Amikor a nő megtudta, állítólag felkiáltott: "Hát mégis megtette?" Johanna egy évvel később halt meg.

Szálasi Ferencné Lutz Gizella, aki 18 évig volt menyasszony, és 11 évet ült börtönben

Lutz Gizella az újpesti gyárnegyed melletti családi lakásból járt zongoraórákra, és vezetgette a bátyjától kapott Peugeot-ját, amikor 21 éves korában megismerkedett Szálasi Ferenccel, akit nagyon szépnek talált, és pillanatok alatt beleszeretett. "Olyan karcsú volt, mint egy nő, át lehetett fogni a derekát" - emlékezett vissza a katonatisztre rajongva egy 1988-as interjúban, amelyből Ungváry Krisztián idéz a Múlt-kor folyóiratban. Gizella, aki zongoraórákból és szülei pénzéből élt, Szálasi kedvese lett, de csak 18 évvel később esküdtek meg - Szálasi ugyanis nem akart megházasodni. A férfi addig is nagyon szigorú volt vele, nem szerette, ha erkölcstelen módon felhúzódott a szoknyája, és ha kirúzsozta magát, Szálasi letörölgette a száját. A politikával Lutz Gizella egyáltalán nem foglalkozott, bár a hungarizmus alapjaival egyetértett. Nem járt össze senkivel, csak a nyilas vezérkar tagjainak feleségeivel. A szegedi börtönben két éven át látogatta Szálasit 1938-40 között.

Végül 1945 áprilisában házasodtak össze, Adolf Hitler és Eva Braun esküvőjének napján, ezután a Salzburg melletti Mattseeben húzták meg magukat. Nem sokkal később mindkettejüket letartóztatták (erről itt talál részleteket), Gizella pedig több börtönt is megjárt anélkül, hogy elítélték volna: Kistarcsát, Kalocsát, az Andrássy út 60-at, egyszer megverte egy ávós, a skorbuttól pedig az összes foga kihullott - vallotta be a vele készült interjúban. 1956-ban, nem sokkal a forradalom kitörése előtt szabadult, és ettől kezdve tíz éven át közérteket takarított. Halála előtt néhány évvel így töltötte a napjait: "Sokat vagyok otthon, bridzsezek, aztán vendégségbe járok a barátnőimhez... ilyenekkel foglalkozom, takarítok..."

Nagy Imréné Égető Mária, aki csak csöndesen sírt

Égető Mária fiatalkorában a kaposvári szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom ismert tagja volt, de színésznő szeretett volna lenni. Nagy Imrével egy előadáson ismerkedtek meg, és 1925-ben házasodtak össze, amikor Mária 23 éves volt. Lányukkal együtt öt évvel később követte a férjét Moszkvába, ahová Nagy Imre a kommunista párt utasítására ment. Egy orosz családdal társbérletben éltek egy 18 négyzetméteres szobában, az asszony a nyomorúságos körülmények és a honvágy hatására súlyosan megbetegedett. Tizenöt év emigráció után tértek haza Magyarországra 1945-ben, és Nagy Imre egyből miniszter lett. A felesége, akkor már "Maca néni" ennek ellenére nem lépett a nyilvánosság elé, az unokáival és a házimunkával foglalkozott, állítólag jól főzött, és szívesen kertészkedett. Nagy Imre mindig megosztotta vele az aktuális politikai ügyeket, akkor is, amikor 1953-ban miniszterelnök lett, és akkor is, amikor kitört a forradalom. Mária váltás ruhát és elemózsiát vitt be a Parlamentbe a férjének.

Együtt menekültek november 4-én a jugoszláv követségre, és később együtt kerültek fogságba. Romániába deportálták őket és más családokat, de később elválasztották egymástól: a nők maradtak, a férfiakat Pestre vitték. Nagynét és a többi nőt annyira elzárták a külvilágtól, hogy csak 1958-ban mondták meg nekik, hogy a férjüket kivégezték vagy börtönbüntetésre ítélték. "Maca annyira föl volt készülve és annyira fegyelmezett ember volt, ő csak sírt csendesen, semmi sikoltozás, semmi" - emlékezett vissza Donáth Ferencné a Múlt-kor folyóirat portréja szerint. Miután hazaengedték Budapestre, az özvegy szociális segélyből és külföldről kapott csomagokból élt 1978-as haláláig.

Kádár Jánosné Tamáska Mária, a legjobb barát

Tamáska Mária szlovák agrárproletár családba született 1912-ben, polgárit végzett, és nagyon örült, amikor szakszervezeti könyvtáros lett. Kádár - vagyis akkor még Csermanek - Jánossal 1940 körül ismerkedtek meg, de Mária aztán egy másik férfihoz ment feleségül. A házasság három évig tartott, ezután újult meg a kapcsolata Kádárral, és 1949-ben házasodtak össze - a menyasszony tanúja Péter Gábor volt -, amikor az asszony az ÁVH levélfelbontó részlegén dolgozott "kiértékelőként". Kettejük levelezése - Kádár 1951-54-es börtönéveinek idejéből és későbbről - itt érhető el.

Miközben a férje börtönben volt, Tamáska Máriát egy játékbaba-összeszerelő üzembe száműzték. A munkatársai, osztályidegen egykori polgárok és arisztokraták nem szerették, mert nehezen hitték el róla, hogy nem kém. 1958-tól, már a Kádár-rendszerben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője lett, feladata többek között a külföldi emigráns sajtó kiértékelése volt. Innen is ment nyugdíjba. Kádár, aki komolyan vette a pártfegyelmet, nem osztott meg vele érzékeny részleteket a munkájáról, mindketten csinálták a maguk dolgát. Tamáska Mária állítása szerint még azt sem tudta, hogy a férje hová tűnt el Budapestről 1956. november 2-án. De azért meleg volt a kapcsolatuk: "azt hiszem, én voltam a legjobb barátja. Engem mindig becézett." Három évvel élte túl a férjét (itt van róla egy fénykép ebből az időszakból), 1992-ben halt meg. A maradványai 2007-ben éppúgy eltűntek a Fiumei úti temetőből, mint Kádár Jánoséi.