Orbán Viktor igazat mondott?

Tényleg jobban teljesítünk, mint a legtöbb európai ország? Tényleg többet érnek a nyugdíjak, mint 2010-ben? Reagan utálta az inflációt és a kommunistákat? Mennyit járunk könyvtárba? Mit mondott Márai az értékteremtésről? Ki adósította el az országot? Megvizsgáltuk Orbán Viktor néhány kijelentését igaz/hamis alapon.

Orbán Viktor pénteken tizenötödszörre értékelte az ország elmúlt évét a Millenárison. Nagy ívű, húsz évre szóló terveket vázolt fel, a 2010-es kormányváltást a honfoglaláshoz hasonlította, magyar világnemzet építéséről beszélt, keményen bírálta ellenfeleit. A teljes beszéd összefoglalóját itt találja. Megvizsgáltuk a miniszterelnök néhány kijelentését, hogy megfelelnek-e a valóságnak.

Orbán Viktor szerint a magyarok többségének a kultúra szóról az irodalom jut eszébe, és a könyvtárhasználat nem esett vissza a nehéz években sem - igaz

A "nehéz évek" alatt a miniszterelnök feltehetően a szocialista kormányok éveit értette. A könyvtárhasználat a politikai változásoktól, viharoktól és aktuális kormányoktól teljesen függetlenül alakul, ezt a KSH és a hivatalos könyvtári statisztikák is mutatják. Ezek szerint a hetvenes évek óta nagyjából ugyanannyian vannak beiratozva az ország könyvtáraiba: majdnem mindig kétmillió felett. 2004-ben a számuk 2 millió 189 ezer fő volt. 2009-ben, hasonlóan az előző évhez, összesen 2,3 millió beiratkozott olvasót regisztráltak, személyes könyvtárhasználatra 27 millió alkalommal került sor a KSH adatai szerint.

"Sokan úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik, miért. Mások úgy nézik a dolgokat, ahogy lenniük kellene, azt kérdezik, miért ne. Ők Márai Sándor tanítványai, aki ezt írta: A világhoz nem alkalmazkodni kell, nem rendezgetni, ami benne van, hanem hozzáadni. Így születnek a nagy művek." - nem igaz

A Márainak tulajdonított idézet Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből származik. Az egyik szereplő, Medve mondja Bébének, így: "Medve hirtelen rám nézett. A hangom csengése nem tetszett neki. Magyarázni kezdte hát, hogy menjek a fenébe, mit akarok tőle, a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig, s hogy őt nem érdeklik a mi posványos csürheproblémáink, de nekem ettől nem kell megsértődnöm: szóval amit örökké magyarázni szokott, s azonkívül azt is mondta, hogy neki tízezer lelke van." (Ebben a cikkben elolvashatja, hogy a huszadik századi magyar regényírás csúcspontjának tartott kötet szereplőit ihlető gyerekek milyenek voltak, és mi lett belőlük felnőttkorukra.)

"Ronald Reagan azt mondta: Két dolgot utálok, az inflációt és a kommunizmust, ezekkel kezdjenek valamit." - igaz

Ez az idézet tényleg Reagantől származik, de nem két, hanem három dolgot sorolt fel. Az eset állítólag úgy történt, hogy az elnök élete első kabinetülésére ment be - 1981. február 4-én -, megvárta, amíg mindenki elcsendesedik, majd azt mondta: "Uraim és hölgyeim, utálom az inflációt, utálom az adókat és utálom a kommunizmust. Kezdjenek ezekkel valamit." Ezután kisétált a szobából.

Reagan amúgy rengeteg erős mondattal gazdagította az idézetgyűjtő szájtokat. Például azt is mondta, hogy "a tények makacs dolgok", "hogy lehet elnök valaki, aki nem színész?", vagy hogy "sok minden kiderül egy emberről pusztán annak alapján, ahogy a cukorkát eszi" (Reagan konkrétan a jellybean szót használta). "Azt mondják, a politika a második legősibb mesterség. Meg kellett tudnom, hogy megdöbbentő hasonlóságot mutat a legősibbel" - ez is tőle származik. Egyszer pedig arra figyelmeztetett mindenkit, hogy "nem számít, hány óra van, ébresszenek fel, akár még egy kabinetülés kellős közepén is".

A miniszterelnök idézte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) életminőséggel kapcsolatos jelentését, amelyben az áll, hogy a "magyarok 69 százaléka érzi úgy, hogy több pozitív élményben van része egy átlagos napon, mint kellemetlen tapasztalatban. Tízes skálán a magyarok 4,9, vagyis 5 pontra értékelték a saját életminőségüket". Orbán Viktor szerint a kérdés az, hogy ez soknak vagy kevésnek számít-e. Szerinte a vizsgált országok átlagával (6,7) összehasonlítva kevés, de ha a magyarok utolsó 100 évének fényében nézzük, másképpen mutat a dolog. - nehezen megítélhető

Magyarország az OECD adatai szerint az átlaghoz közeli vagy attól elmaradó mutatókkal rendelkezik. A magyarok legszegényebb 20 százaléka 4,1 pontra értékeli az életminőségét, de még a leggazdagabb 20 százalék 5,7 pontja is elmarad az OECD-átlagtól, ahogy más szempontok szerint is az átlag alatt teljesítünk. Magyarországon alacsonyabb a fizetés, nagy szakadék tátong a gazdagok és a szegények között, és alacsonyabb a foglalkoztatottság mértéke is. A Nielsen piackutató intézet február elején tette közzé saját - a fogysztói bizalmat mérő - adatait, amelyek szerint Magyarország a vizsgált 58 országból az utolsó előtti helyen állt, mindössze Görögországot előzte meg. Lényegesen jobb a hangulat még Ukrajnában és Romániában is (69, illetve 61 pont a mi 37-ünkhöz képest), annak ellenére, hogy hosszan lehet sorolni a számszerűen megragadható különbségeket e három ország között, és ezek tényszerűen Magyarország felé kellene hogy billentsék a mérleget.

"A rendszerváltáskor létezett egy politikai pártokon és politikai nézeteken átívelő közös ígéret, fogadalom: nem követjük el soha többé Kádárék és az MSZMP hibáját, hogy hitelből, külföldről felvett hitelből jóléti kiadásokat finanszírozunk. Legyünk bár szegények, kerüljünk bár szorult helyzetbe, külföldi hitelből nem fogunk szociális intézkedéseket, fedezetlen béremeléseket finanszírozni. Ez a fogadalom 2002-ig be volt tartva." - nem eldönthető

Magyarország minden évben hiánnyal tervezi a költségvetést, a hiányt pedig - hacsak nincs nagy megszorítás - hitelből finanszírozza, a hiteleket hitelből újítja meg. A külföldi hitelfelvételből befolyó összeg azonban nincs címkézve, így nem tudni, pontosan mire költi az állam. Ráadásul a forintban kibocsátott állampapírokat is lejegyezhetik (megvásárolhatják) külföldiek, nem világos, hogy ez "külföldi hitelnek" minősül-e. Nem beszélve arról, hogy - mint arra az Állami Számvevőszék 2006-os vizsgálata rámutat -1990 és 1996 között az államháztartás információs rendszere nem tette lehetővé az adósság államháztartási szinten egységes, megbízható számbavételét. Tény ugyanakkor, hogy 2002-ben jelentős szociális kiadási csomag mellett döntött a Medgyessy-kormány, és szintén 2002-től a GDP-arányos államadósság az addiginál meredekebben kezdett emelkedni.