Kell hozzá akarat - hogy lesz egy hajléktalanból dajka?

Vágólapra másolva!
Takarítónak, elektronikai hulladékbontónak, vagy éppen hentesnek is képeztek hajléktalanokat egy most lezáruló, az Európai Unió által támogatott programban. A hatvan résztvevő közül negyvenhárom már nem él hajléktalanszállón. Jól jön a segítség, de kell hozzá akarat is a résztvevők szerint.
Vágólapra másolva!

"Kitűnőre sikerült végeznem a takarítói képzésen, ami egy nagyon komoly tanfolyam volt" - mondja Blaser József, aki egyike azoknak, akik végeztek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat április közepén lezárult programjában. Az Európai Unió és a magyar állam által finanszírozott projektben fedél nélkülieknek segítettek, hogy kikerüljenek a hajléktalanszállóról, szakmához jussanak, majd állást találjanak.

József a felesége halála után került az utcára, pontosabban a VIII. kerületben található Dobozi utcai hajléktalanszállóra. Itt értesült a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pályázati pénzből finanszírozott programjáról.

Elsőre talán nem tűnhet olyan nagy eredménynek, hogy József húsz társával együtt kiváló eredménnyel elvégezte a Takarítógép-kezelői és takarítói tanfolyamot. Az 55 éves férfi csaknem negyven év után ült vissza az iskolapadba, hogy megtanulja többek közt azt, hogy milyen felületen milyen tisztítószert kell használni.

"Ha nincs ez a program, valószínűleg most is ott ülök a Dobozi utcában, vagy még ott sem" - mondja József. "Sok hajléktalan rossz társaságba kerül, aztán italozik, és egyre lejjebb csúszik. Akarat kérdése, hogy kikerüljön a bajból az ember, de ha nincs segítség, akkor lehetetlen kitörni."

A Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz háromszáz hajléktalan jelentkezett. Közülük hatvan embert választottak ki, és három különböző képzésre íratták be őket. Húszan takarítónak, húszan elektronikai hulladékbontónak tanultak, míg húszan festőnek és kőművesnek készültek.

A takarítók és az elektronikai hulladékbontók OKJ-s képesítést kaptak, míg a festő és kőművesek betanított munkások lettek. A legnagyobb lemorzsolódás a kőművesek között volt, ebben a képzésben tizennégyen végeztek. Szabó Csilla projektvezető szerint ennek oka az lehet, hogy ezen a területen a legtöbb a feketemunka, ráadásul a gazdasági válság is ezt az iparágat sújtja a leginkább.

"Pokoli nehéz elhelyezni őket" - mondja Szabó Csilla. "Mindenkinek nehéz munkát találni és akkor ott van még az előítélet a munkaadók részéről a hajléktalanok felé. Megfelelő konstrukciót kell kitalálni. Például a tarnabodi befogadó faluban, amely szintén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt működő program, létesült egy elektronikai hulladékbontó üzem. Oda el tudtunk helyezni tizenkét embert a képzésen részt vevők közül. Szociális szövetkezetek, alternatív foglalkoztatási formák kellenek. Ugyanakkor nagyon sokan a nyílt munkaerőpiacon is megállták a helyüket. A hatvan főből huszonhatan most is bejelentve dolgoznak, négyen pedig alkalmi munkát végeznek."

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat programjában hatvan hajléktalan vett részt, a projekt végeztével negyvenhárman már nem hajléktalanszállón laknak, tizenheten azonban visszakerültek az ellátórendszerbe. A lemorzsolódások oka különböző. Szabó Csilla azt mondja, sokan magánéleti okokból maradtak ki a programból, de volt, aki az alkoholfüggőségét nem tudta legyőzni.

"Egy ilyen projekt kevés, hogy ilyen problémákat megoldjon" - mondja Szabó Csilla. "Bár voltak csoportos foglalkozások, addiktológus szakemberek beszélgettek a résztvevőkkel, de ez nem elég, kell hozzá az egyén akarata is, hogy megoldódjon a problémája."

Szintén hajléktalanok lakhatási és foglalkoztatási gondját próbálta megoldani a Nonprofit Alapítvány és a Kiút Egyesület programja. Az útravaló az újrakezdéshez elnevezésű pályázati pénzből finanszírozott programban targoncást, dajkát és hentest is képeztek. Kölesné Bukovics Zsuzsa, a projekt vezetője azt mondta, hogy első körben a résztvevők lakhatását kellett biztosítani, ezért munkásszállón helyezték el őket. A Nonprofit Alapítványnál pedig megtanulták például azt, hogy hogyan kell önéletrajzot írni. Itt akadt olyan résztvevő, aki azt mondta, úgy érzi, 54 évesen Magyarországon nehezen talál munkát, ezért kihasználva német nyelvtudását, megpróbál Ausztriában vagy Németországban elhelyezkedni.

Az Európai Unió által támogatott program folytatódik, de ezúttal olyan hajléktalanoknak indul képzés, akik hosszabb ideje az utcán élnek. Itt az elvárások kisebbek, a cél az, hogy az utcán élők bekerüljenek intézményekbe.