Orbán mellélőtt az ügynökügyben

állampárti iratok nyilvánosságra hozatala, Megyék szerint rendezett katalóguscédulák az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktárában
Vágólapra másolva!
Bár Orbán Viktor és felesége is az egykori állambiztonság célkeresztjében állt, a miniszterelnök ma nagyon óvatosan bánna az iratokkal, amelyekből kiderülhetne, hogy ki volt "Szalkai" ügynök, aki a feleségét figyelte, és melyik munkatársa volt kapcsolatban a III/III-as ügyosztállyal. Orbán arra hivatkozik, hogy meg kell védeni az áldozatokat, pedig azt a nyilvánosságot pártolók is garantálnák, hogy a személyes ügyek ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe.
Vágólapra másolva!

"Dr. Orbánt 1982-ben beszervezési céllal tanulmányozta a BM III/III-2 osztálya, de beszervezésétől el álltak (...) 1983-ban a Battyányi örökmécsesnél március 15-én rendzavarás címén intézkedést foganatosítottak vele szemben" - írta egy 1987 késő nyarán kelt, helyesírási hibáktól hemzsegő jelentésben Fenyvesi József hadnagy, a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának munkatársa.

A jelentést maga Orbán Viktor miniszterelnök tette fel a honlapjára a héten, de már évekkel ezelőtt is nyilvánosságra hozta. Most ahhoz a levélhez csatolta a róla szóló állambiztonsági iratokat, amelyben Vadai Ágnes független (a Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokrata Koalícióhoz tartozó) képviselő kérdésére válaszolt. A levélben Orbán kijelentette, hogy támogatja a rendszerváltás előtt, a kommunista állambiztonság iratainak nyilvánosságát, de csak ha megvédik "a diktatúra ártatlan áldozatait" attól, hogy "újra áldozatokká váljanak". Ennek érdekében Orbán szerint nem szabad megengedni, hogy "érzelmi kapcsolatokat, betegségeket, családi problémákat" is rögzítő iratok kerüljenek nyilvánosságra az érintettek hozzájárulása nélkül.

Egy leszavazott törvényjavaslat

A kommunista állambiztonsági szolgálatok, illetve az azok által előállított dokumentumok sorsa az után került ismét a figyelem középpontjába, hogy a kormánypártok leszavazták az LMP-s Schiffer András törvényjavaslatát, amely kísérletet tett volna arra, hogy a mainál szélesebb körben lehessen megismerni a pártállami múltat. A Fidesz végül azzal hátrált ki a vitából, hogy az újonnan felálló Nemzeti Emlékezet Bizottságára bízná a szabályozás kidolgozását.

Forrás: MTI/Kovács Attila
Orbán Viktor, Lázár János és Schiffer András a parlamentben

A kormánypárti magyarázat szerint az ügynökügyként emlegetett kérdés sokkal bonyolultabb annál, hogy azt egy mozdulattal meg lehetne oldani, ráadásul - Lázár János fideszes frakcióvezető szóhasználatával - "különbséget kell tenni bűnös és áldozat között". Ezt a gondolatmenetet követte Orbán is, amikor Vadai kérdésére azt írta: az állambiztonsági iratok nemcsak politikai információkat tartalmaznak, hanem olyan személyes, érzékeny adatokat is, amelyeket az érintettek nem akarnak mások orrára kötni.

Bár a kommunista állambiztonságot valóban kevéssé érdekelték a személyiségi jogok, és nem haboztak kihasználni az emberek gyengéit, Orbán nyilatkozata azt jelzi: a miniszterelnök nem ismeri pontosan a jelenlegi szabályokat, és nem olvasta el elég alaposan Schiffer András törvényjavaslatát. Ugyanis egyik sem engedi vagy engedné meg, hogy mindenféle kontroll nélkül, például az interneten közzétegyenek személyes adatokat tartalmazó dokumentumokat.

Elővenni a titkos iratokat

Schiffer törvényjavaslata mindenekelőtt arról rendelkezett volna, hogy 2013. december 31-ig, majd ezt követően háromévente ismét felül kell vizsgálni a rendszerváltás előtt keletkezett, még mindig a nemzetbiztonsági szolgálatoknál őrzött iratokat, köztük a mágnesszalagokon tárolt adatokat, és csak azok minősítését lehetne fenntartani, amelyek megfelelnek a titkosítás szűkre szabott szempontjainak. Azokat a dokumentumokat, amelyeknek nem tartják fenn a titkosítását, 30 napon belül át kellene adni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL).

Forrás: MTI/Kollányi Péter
Katalóguscédulák az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában

Ezen túl a javaslat kimondta volna, hogy a rendszerváltás előtt az állambiztonság által megfigyelt személy "teljes terjedelmében megismerheti a vele kapcsolatban adatot szolgáltató hálózati személy beszervezésére és foglalkoztatására vonatkozó adatokat tartalmazó iratot, továbbá a vele kapcsolatos tevékenységet végző hivatásos alkalmazott személyzeti anyagát." Ez komoly előrelépést jelentett volna a jelenlegi törvényhez képest, amely jelentős korlátozásokkal enged hozzáférést az iratokhoz.

Felfedni Szalkai ügynököt

Az Orbán által nyilvánosságra hozott dokumentumok konkrét példákkal szolgálnak a rendszer működésére. A miniszterelnök felesége, Lévai Anikó ellen folyó "Bojtár" fedőnevű bizalmas nyomozás során 1987 januárjában Fenyvesi hadnagy többek közt azt írta: a "Szalkai" fedőnevű titkos megbízottat (magasabb beosztású ügynököt) "eligazítjuk a célszeméllyel kapcsolatban követendő magatartási vonalra és mivel ismerik egymást, bevezetjük a célszemély mellé mélységi információk megszerzése érdekében".

Lévai Anikónak a jelenlegi törvény szerint joga van megismerni a "Szalkai" fedőnevű személy "azonosításához szükséges adatokat", viszont nem nevezheti nyíltan ügynöknek a besúgót, csak akkor, ha a levéltárban fellelhető a beszervezési nyilatkozata (az úgynevezett 6-os karton), az általa adott jelentés, illetve arra is van bizonyíték, hogy tevékenységért előnyben részesült. Schiffer ezzel szemben arra tett javaslatot, hogy az tekinthető "hálózati személynek", aki az állambiztonsági szervek "nyilvántartásában hálózati személyként szerepel", tehát "Szalkait" ez alapján nyugodtan nevezhetnék ügynöknek.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

Ha elfogadták volna Schiffer törvényjavaslatát, Lévai Anikó az ÁBTL-ben "teljes terjedelmében" megismerhetné a róla és férjéről súgó hálózati személy, jelen esetben "Szalkai" beszervezésére és foglalkoztatására vonatkozó iratokat, így - ha megvan a 6-os kartonja - megtudhatná azt is, hogy milyen alapon lett besúgó. Az állambiztonságnak ugyanis alapvetően három okból jelentett valaki: meggyőződésből, anyagi ellenszolgáltatás reményében, illetve ha valamivel megzsarolták.

"Erkölcsi érdekeit súlyosan veszélyezteti"

"Terhelő vagy kompromittáló adat" - így nevezte egy 1972-es belügyminiszteri parancs azokat az információkat, amelyekkel rá lehetett venni a rendszerrel egyébként nem szimpatizáló embereket is, hogy jelentéseket adjanak. A terhelő adat olyasmi, amivel börtönbe lehetett volna juttatni az ügynökjelöltet, a kompromittáló pedig olyan információ, amely "a jelölt anyagi, erkölcsi érdekeit más módon súlyosan veszélyeztetheti."

Épp az állambiztonság által - és nemcsak az ügynökökről, hanem a megfigyeltekről is - gyűjtött és felhasznált kompromittáló, például szexuális szokásokra vonatkozó adatok miatt merülhet fel a Fidesz vezetésében, hogy az iratok nyilvánosságra hozatala súlyosan sérthet olyanokat is, akik az előző rendszer áldozatai voltak. Ennek elkerülésére viszont mind a jelenlegi törvényben, mind Schiffer tervezetében megvannak a garanciák.

Az érintett halála után 60 évig, vagy az irat keletkezésétől számított 90 évig még anonimizáltan sem ismerhetőek meg a származásra, vallásra, egészségi állapotra, kóros szenvedélyre és szexuális életre vonatkozó adatok. A megfigyeltek, illetve az iratokban "harmadik személyként", vagyis kívülállóként megemlített személyek pedig a keletkezéstől számított 90 évre kifejezetten megtilthatják, hogy bárki megismerje az adataikat.

Nem csak közszereplők

Ha Lévai nyilvánosságra akarná hozni a megismert adatokat, csak akkor tehetné, ha "Szalkai" ma is aktív közszereplő, például politikus. A jelenlegi törvény szerint viszont magának az ügynöknek kell nyilatkoznia arról, hogy ő közszereplőnek tekinti magát. Ha nem, akkor pert lehet indítani ellene a Fővárosi Törvényszéken, ahogyan korábban az [origo] egyik akkori munkatársa is kérte az egyházi vezetők, püspökök közszereplővé nyilvánítását, hogy megismerhető legyen esetleges állambiztonsági múltjuk.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

Schiffer javaslata ezzel szemben azt mondta volna ki, hogy amit nem kell anonimizálni, vagyis kitakarni, azt nyilvánosságra is lehet hozni. Márpedig a javaslat szerint nem kellett volna kitakarni az ügynökök, a hivatásos tisztek és az úgynevezett operatív kapcsolatok nevét és alapvető adatait, fedőnevét vagy rendfokozatát, minősítését, illetve az állományba vétel alapját, foglalkoztatása vonalát, és ez nem csak a közszereplőkre vonatkozott volna.

Főnökök és párttitkárok

A Fidesz által szorgalmazott, az igazi bűnösök utáni kutakodásban a korábbinál nagyobb figyelmet érdemelnének az állambiztonság operatív kapcsolatai, akik közül a hivatalos kapcsolatok, vagyis a munkahelyi vezetők és párttitkárok voltak a legfontosabbak. Lévai esetében is megemlíti az 1987-es intézkedési terv, hogy "tájékoztatjuk Dr. S.I. hivatalos kapcsolatukat a célszeméllyel kapcsolatban és hasonlóan a korábbi ügyekben tanúsított pozitív hozzáállásához, igényeljük segítségét jelen esetben is a konspirációs szabályok betartása mellett".

A hivatalos kapcsolatoknak munkakörükből adódóan együtt kellett működniük az állambiztonság tisztjeivel, de nem voltak nekik alárendelve. Nyilvántartást nem vezettek róluk, legfeljebb az egyes tisztek saját, személyes füzetébe volt felírva a nevük. A vonatkozó BM-parancs szerint a jelentésekben is csak megfordított kezdőbetűkkel szerepelhettek, tehát az S.I. monogram helyesen I.S. lenne, és valószínűleg Lévai egyik munkahelyi főnökét takarja.

A hivatalos kapcsolatokat két irányban is használták: egyrészt maguk is adtak tippeket az állambiztonság tisztjeinek, hogy kire vagy mire érdemes odafigyelniük, másrészt rájuk hárult a feladat, hogy szankciókat alkalmazzanak a pártállam által veszélyesnek ítélt személyekkel szemben, például kirúgják őket az állásukból. Fenyvesi intézkedési terve is utal arra, hogy a hivatalos kapcsolatok biztosították az állambiztonság munkájának feltételeit is, például betekintést engedtek a személyi aktákba.

Mit olvasott Szűrös Mátyás?

Az úgynevezett megrendelők, vagyis a rendszer haszonélvezői utáni kutatás a jelenleg érvényes szabályok szerint sem lehetetlen. Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián történészek Elhallgatott múlt - A pártállam és a belügy című könyve már korábban bemutatta, hogy az állambiztonság 1956 után szorosan az MSZMP irányítása alatt működött. A szolgálatok működésének fő irányait például mindig párthatározatok szabták meg, párttagokat tilos volt beszervezni ügynöknek, és az összegyűjtött, rendszerezett információ végül a pártvezetés asztalán kötött ki.

Az Orbán által nyilvánosságra hozott iratok is konkrét példát szolgáltatnak arra, hogy kikhez jutott el az állambiztonság által begyűjtött információ: a Fidesz egyik korai, 1988. április 10-én a budai Kisrabló étteremben tartott összejöveteléről részletes, szigorúan titkos jelentés készült. A jelentés alján gondosan felsorolták, hogy kik kapnak belőle egy-egy példányt: a 17 címzett között volt Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja vagy épp Szűrös Mátyás a Központi Bizottság titkára, aki az utóbbi években rendszeres vendége a Fidesz rendezvényeinek.