Matematikailag lehetetlen az új választási körzetek kialakítása

Az új választási körzethatárokat lehetetlen minden szabálynak megfelelően megrajzolni - állítják az MTA kutatói. Szerintük ehhez több körzetre lenne szükség, vagy rugalmasabb körzetszabási feltételek kellenének.

Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének három kutatója tanulmányt jelentetett meg Választókörzetek igazságosan? címmel. Biró Péter, Sziklai Balázs és Kóczy Á. László matematikai tesztekkel bizonyította be, hogy az idén elfogadott törvény szerinti szabályok betartása mellett a körzetek kialakítása matematikailag lehetetlen.

Az új választási rendszer szabályai szerint a kétszáz fős parlamentbe 106 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben választanak meg a szavazók. Mivel eddig 186 egyéni választókerület volt, ezentúl viszont csak 106 lesz, újrarajzolták a határaikat is. Az egyéni választói körzetek átrajzolására nem csak a parlamenti mandátumok csökkenése miatt volt szükség, hanem az egyes körzetek közötti népességszámbeli különbség miatt is. A korábban hatályos választási rendszerben előfordult, hogy az egyik Pest megyei körzet szavazójának szavazata feleannyit ért, mint egy Veszprém megyében élő választóé. Az új szabályok szerint a választókerületekben megközelítőleg azonos kell hogy legyen a választásra jogosultak száma, nem lehet nagyobb különbség 15 százaléknál. Megszabták azt is, hogy az egyéni választókerületek nem léphetik át a megyehatárokat, a főváros határát, és összefüggő területet kell hogy alkossanak.

A választókerületek igazságos kialakításának nehézségeit az MTA kutatói három dologra vezetik vissza. Az egyik a parlament kötött létszáma, amely Magyarországon a következő választástól kezdve kétszáz fő lesz. Másik a területi egységek sérthetetlensége, tehát az a szabály, hogy a körzetek ne lépjék át a megyehatárokat és lehetőség szerint ne osszanak meg kistelepüléseket. Harmadik pedig a választójog egyenlősége: minden körzetben élő választó szavazata érjen ugyanannyit. Ehhez kapcsolódóan a Velencei Bizottság választási kódexe és a választási törvény is iránymutatást ad. A szabályok értelmében a körzetek közötti népességszám-eltérés nem haladhatja meg a tíz százalékot, és semmiképpen nem lépheti túl a tizenöt százalékot.

A legfőbb problémát a kutatók szerint a megyék területi egysége okozza, amelyet Tolna megye példájával írnak le. Szerintük Tolna megyét semmilyen módon nem lehet felosztani úgy, hogy megfeleljen a törvényben meghatározott maximum 15 százalékos átlagos eltérés kritériumának. Megállapították, hogy három választókerület esetén az országos átlagméretnél 15,3 százalékkal kisebb választókerületek lennének, míg két választókerület esetén az átlagnál 27,1 százalékkal nagyobbak. Ez a bizonyítéka annak, hogy a választási rendszer még a törvényben előírt kritériumnak sem felel meg - írják.

A matematikai tesztek alapján a kutatók arra jutottak, hogy tizenöt százaléknál kisebb eltérést csak több kisebb körzettel, tehát körülbelül 130 egyéni választókörzettel lehet megoldani. Igazságosabb körzeteket akkor lehetne kialakítani, ha rugalmasabban kezelnék a körzethatárokat, például ha a megyei helyett regionális határokat szabnának a körzethatároknak.

A kutatók szerint a választási törvényben szereplő körzethatárokat nem egy világos és átlátható matematikai algoritmus szerint alakították ki, hanem néhány általános alapelv mentén. A kutatók szerint éppen ezért "világos eljárás hiányában a kiosztás révén befolyásolható a későbbi választások kimenetele." Szerintük a törvényalkotónak mellékelnie kellene a jogszabályhoz az alkalmazott algoritmust is.