Az új bírák rosszallása kísérte az Alkotmánybíróság csapásait

A tavaly szeptemberben hivatalba lépett alkotmánybíróknak több ponton is más véleménye volt a hétfőn megsemmisített törvényekről, mint az Alkotmánybíróság többségének. Pokol Béla úgy látja, a média mérgező, ezért fel kell lépni a "szervezett magánhatalom" ellen, és nem értett egyet a médiatörvényről szóló döntés egyes elemeivel Balsai István korábbi fideszes képviselő sem.

Több különvéleménnyel, vagyis a többségi határozattól eltérő érveléssel mutatkoztak be azok az alkotmánybírók, akiket idén nyáron, az Alkotmánybíróság (Ab) létszámának megemelése után választott meg a parlament. A testület hétfőn közölte, hogy három fontos törvényt is - részben vagy egészében - alkotmányellenesnek talált: megsemmisítette a médiatörvények, illetve a büntetőeljárási törvény több rendelkezését, illetve a teljes egyházügyi törvényt.

A médiaalkotmányra és médiatörvényre vonatkozó határozathoz két különvéleményt írtak, mindkettőt nyáron megválasztott bírók: Pokol Béla korábbi kisgazda parlamenti képviselő és Balsai István, aki megválasztásáig a Fidesz parlamenti képviselője volt. A büntetőeljárási törvényről (Be.) szóló határozathoz a szintén szeptember 1. óta alkotmánybíró Szívós Mária írt különvéleményt, amelyhez Pokol és Dienes-Oehm Egon is csatlakozott. Az egyházügyi törvényt megsemmisítő határozattal Pokol és Dienes-Oehm nem értett egyet, igaz, ez ügyben még Paczolay Péternek, az Ab elnökének is volt különvéleménye.

Radikális túlterjeszkedés

Pokol úgy véli: indokolatlan volt, hogy az Ab - a sajtószabadság védelmére hivatkozva - kivette a nyomtatott és internetes sajtót a médiahatóság felügyelete alól. A testület szerint ugyan önmagában nem lenne alkotmányellenes a tartalmi felügyelet, de különbséget kell tenni a különböző médiatípusok közt.

Pokol szerint az alapkövetelmények (az emberi és személyiségi jogok, vagy a magánélet védelme) egyformán fontosak minden médiatípusban. Az alkotmánybíró szerint ráadásul azért sem fogadható el a határozat "radikális lépése", mert az új alaptörvény - a bírósági felülvizsgálatok után - az Ab hatáskörébe utalja az egyedi hatósági döntések felülvizsgálatát is, tehát a testületnek lenne lehetősége lefektetni a különböző médiatípusokra vonatkozó "normatív mércéket".

Balsai István különvéleményében szintén kifogásolta az írott sajtó kivonását a médiaszabályozás hatálya alól. A korábbi fideszes országgyűlési képviselő szerint az Alkotmánybíróság túlterjeszkedett mind az alkotmányban és törvényben számára megszabott kereteken. A törvény hatályának megváltoztatásával Balsai szerint a testület alkotmányos szabályokat is megsemmisített, anélkül, hogy ezt kellő indokokkal alátámasztotta volna.

Szennyezett sajtó

Pokol Béla nem értett egyet azzal sem, hogy az Ab megsemmisítette a médiatörvénynek azt a rendelkezését is, amely alapján nemcsak konkrét eljárásokban, hanem általában is folyamatosan adatokat kérhet a médiaszolgáltatóktól, ha azt szükségesnek tartja a saját munkájához. Ez a rendelkezés a határozat szerint a sajtószabadság szükségtelen korlátozásával jár, Pokol szerint viszont a döntés azon az "egyoldalú szemléleten alapul, mely szerint a sajtószabadság alkotmányos védelme kizárólag az állam közhatalmával szembeni védelmet jelent".

Az alkotmánybíró szerint napjainkban a "szervezett magánhatalmak tömegmédiumok feletti - és közvetve az emberek feletti - uralma jelenti a legnagyobb veszélyt a demokratikus nyilvánosságra". A hatóságnak Pokol szerint azért van szüksége folyamatos adatszolgáltatásra, hogy kiszűrhesse a média "politikai befolyást célzó törekvéseit", vagy "az erkölcsi rendet, a kiskorúak fejlődését, stb. sértő műsorait". "A 'szennyezett', sőt a 'mérgező' sajtó- és médiatartalmaktól a 'fogyasztókat' ugyanúgy meg kell védeni, mint pl. a gyermekjátékok, az élelmiszerek, a gyógyszerek, stb. esetében" - írta különvéleményében Pokol. Különvéleményének ehhez a részéhez csatlakozott Lenkovics Barnabás is.

Védelembe vett őrizet

A büntetőeljárási törvény sokat vitatott módosításáról szóló határozathoz az új alkotmánybírók közül a korábban nyomozási bíróként dolgozó Szívós Mária írt különvéleményt. Szerinte nem alkotmányellenes az a törvénymódosítás, amely alapján az ügyészség az általa kiválasztott bíróságon emelhet vádat a kiemelt - jellemzően korrupciós - ügyekben. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálta, hogy ésszerű határidőn belül befejeződjenek a jelenleg évekig húzódó büntetőeljárások - írta Szívós, aki szerinte ez nem sérti a "fegyverek egyenlőségének elvét", a megsemmisített szabály nem engedett többet a vádhatóságnak, mint a védelemnek.

"Az őrizet tartamának - adott ügycsoportban - 72 óráról 120 órára emelése önmagában nem sérti az alkotmányt, és a [római] egyezményt sem, ez csupán arányossági kérdés" - írta a Be.-módosítás egyik legvitatottabb részéről, amely lehetővé tette, hogy a kiemelt ügyek gyanúsítottait öt napig tartsák bírói döntés nélkül őrizetben. Szívós szerint ez nem sérti azt az alapelvet, hogy a terheltet "a lehető legrövidebb időn belül" szabadon kell engedni vagy bíróság elé kell állítani, a kiemelt jelentőségű ügyekben a 120 óra még belefér ebbe a meghatározásba.

Az eljárás sikeréhez képest "nem döntő, sőt elhanyagolható" körülménynek tartja az alkotmánybíró azt a megsemmisített rendelkezést is, amely alapján a kiemelt ügyekben meg lehetett tiltani, hogy az őrizetes az első 48 órában találkozzon és beszéljen ügyvédjével. Szívós amellett érvelt, hogy az első két nap a legfontosabb, ilyenkor lehet ugyanis beszerezni a bizonyítékokat, a törvényben pedig elég garancia volt az, hogy az ügyvédjétől elzárt terheltet nem lehetett kihallgatni.

Szívós szerint az sem volt alkotmányellenes, hogy a Be. módosítása a nyomozási bíró eljárásában köteles volt figyelembe venni a nyomozó hatóság és az ügyész nyomozástaktikai szempontjait, vagyis korlátozni a gyanúsított és a védő által megismerhető adatokat. A különvélemény szerint a nyomozási bíró is szereplője az eljárásnak, annak eredményességét ő sem veszélyeztetheti azzal, hogy lehetővé teszi "a nyomozás kezdeti szakaszán valamely kulcsfontosságú bizonyíték terhelt általi megismerését".

Érvénytelen-e?

A legnagyobb vitát az egyházügyi törvény úgynevezett közjogi érvénytelenségének megállapítása váltotta ki a testületen belül. A megsemmisítés indoka itt ugyanis nem tartalmi, hanem formai ok volt: az a tény, hogy a parlament az utolsó pillanatban, zárószavazás előtti módosító indítvánnyal teljesen átírta a szöveget. Ehhez a határozathoz Pokol Béla, Dienes-Oehm Egon és Paczolay Péter is különvéleményt írt.

Pokol szerint a döntés "indokolatlan beavatkozást jelent a törvényhozás során keletkező különböző politikai és szakmai egyezetések sorozatába", amitől az Ab-nak tartózkodnia kellene. A többségi határozat Pokol szerint szó szerint értelmezi, hogy zárószavazás előtti módosítót csak koherenciazavar címén lehet benyújtani, "ezzel szemben kell felhozni azt a realitásra figyelő érvet", hogy ezek húsz éve mindig túlmentek ezen a határon.

Dienes-Oehm különvéleménye szerint a törvény leginkább sérelmezett része - hogy különbséget tesz az egyházak és vallási közösségek közt - már az eredeti javaslatban is szerepelt, az elismert egyházak számának 45-ről 14-re csökkentése pedig nem olyan alapvető változás, mint az a határozatban szerepel. "Jelen esetben egyáltalán nem lehet szó olyan súlyos eljárási szabálytalanságról, amely a törvény közjogi érvénytelenségét is érinti" - írta az alkotmánybíró.