"Aktivista vagyok, sejtettem, hogy letartóztatnak" - interjú a grönlandi olajfúrón akciózó magyarral

Greenpeace, Major Dávid, természetvédő aktivista
Vágólapra másolva!
Nem is tudta, hova megy, amikor felszállt a Greenpeace hajójára, de azt sejtette, hogy letartóztatás lesz a vége - mondta az [origo]-nak az a magyar Greenpeace-aktivista, akit két hete egy grönlandi olajfúrótornyon vettek őrizetbe a dán rendőrök. Major Dávid mesélt a hostelnek is beillő grönlandi börtönről, a fúrótornyon elfoglalt stratégiai helyekről és arról is, hogy Magyarországról biztosan nem került volna bele az olajcégek elleni sarkvidéki küzdelembe. Interjú.
Vágólapra másolva!

A Kanadában élő Major Dávidot két hete vették őrizetbe a dán hatóságok, amikor 17 társával együtt megmászta a Cairn olajcég olaj után kutató tengeri fúrótornyát Grönland partjainál. A Greenpeace fiatal aktivistája, akit a héten toloncoltak ki Grönlandról, pénteken érkezett haza Budapestre. A grönlandi börtönből való szabadulás után a repülőtéren adott interjút az [origo]-nak.

- Magyar állampolgár vagy, de Kanadából kerültél a Greenpeace Grönlandon akciózó csapatába. Mit csinálsz kinn, és hogyan kerültél kapcsolatba a szervezettel?

- Sok foglalkozásom volt már, Magyarországon reklámfotós voltam, de azt magam mögött hagytam. Több mint öt éve költöztem ki Kanadába, ahol jelenleg franciául tanulok, és ilyen-olyan nem igazán színvonalas munkákból tartom fenn magam. Dolgoztam már az építőiparban is, legutóbb pedig biztonsági őr voltam. A bevándorlás útját járom. A Greenpeace-ről először egy hirdetést láttam, aztán elmentem egy nyílt napjukra, és jelentkeztem aktivistának. Önkéntes vagyok, bármit és mindent csinálok, dolgoztam a szervezet raktáraiban, festés, szórólapozás, minden megvolt.

- Milyen látványosabb akciókban vettél részt eddig?

- A legelső akcióm egy Torontóhoz közeli atomerőmű elleni kisebb tüntetés volt még 2009 elején. A pickeringi atomerőmű arról nevezetes, hogy a 30 kilométeres körzetébe beleesik Torontó nagyobbik fele, ezért ha ott valami történik, akkor több millió embert kell kitelepíteni. Egy másik látványos akciónk a 2009-es koppenhágai klímakonferencia nyitónapján történt, amikor világszerte tartottak megmozdulásokat. Mi a kanadai parlament tetejéről másztunk le, és mivel Kanada kétnyelvű ország, két nagy transzparenst engedtünk le, egy angolt és egy franciát. Az akció miatt le is tartóztattak minket, de az rövidebb ügy volt, csak mintegy 16 órát voltam bezárva.

- Most Grönland mellett másztál fel egy olajkészletek után kutató tengeri fúrótoronyra. Hogyan kerülsz bele ebbe az olvadó sarki jégről és olajkitermelésről szóló történetbe? Mindez eléggé messze van Magyarországtól. Miért volt neked olyan fontos, hogy a börtönt is vállaltad érte?

- Jogos a kérdés, mert nem hiszem, hogy ebbe a kampányba én Magyarországról bekerülhettem volna. Azért kerültem bele, mert Kanada is érintett az ügyben. De nekem személy szerint azért fontos, mert minden mindennel összefügg. Én mindenféle olajfúrást ellenzek, mert szerintem a megújuló energiák felé kell fordulni. Ez a mostani ügy pedig azért fontos, mert ez egyike az első fúrásoknak, amelyek konkrétan az északi sarkkört veszélyeztetik. Hogyha a Cairn, ez a viszonylag kis olajcég ott olajat talál Grönland mellett, akkor az összes nagy cég is meg fog ott jelenni.

- Ti viszont felmásztatok a fúrótoronyra, és fél napra sikeresen leállítottátok a működését. Milyen előkészületeket igényel egy ilyen akció?

- Nekem, az egyszerű aktivistának nem sokat, mivel a szervezés a háttérben történik, az iroda és a kampánytervezés foglalkozik az előkészületekkel. Egy-egy akciót több hónapos előkészületek előznek meg, a nagyobb kampányok pedig éveket is átölelhetnek. Ez a kampány, a "Go beyond the oil" (Lépjünk túl az olajon) tavaly kezdődött, és még nincs vége.

- Ezek szerint a szervezésben nem vettél részt. Mikor tudtad meg, hogy át kell majd szállnod egy olajfúrótoronyra?

- Amikor kihajóztunk, még csak a célt tudtuk, azt pontosan nem, hogy mit fogunk csinálni. Tőlem Kanadában is csak annyit kérdeztek, hogy el tudok-e menni egy hajóra néhány hétre: úgy kerültem oda, hogy nem is tudtam, mi lesz a feladatom. De persze aktivista vagyok, szóval azt előre sejtettem, hogy letartóztatás lesz a vége, ez végig bele volt kalkulálva.

- Mit éreztél, amikor nekiindultatok a toronynak?

- Egy hatalmas adrenalinlöketet. A mászás előtt volt egy másik próbálkozásunk is, amely nem volt annyira sikeres: szerettük volna a még mozgó tornyot egy olyan úszó gáttal körbekeríteni, mint amilyet a Mexikói-öbölben is használtak a kiszivárgott olaj megfogására. A rossz stratégia és kis navigációs hibák miatt azonban ez a fázis rosszul sült el, úgyhogy eléggé frusztráltak voltunk. De a második nekifutás nagyon jól ki volt találva.

Forrás: Greenpeace
A Greenpeace hajója a fúrótorony mellett

- És hogyan reagált a fúrótorony személyzete, amikor megérkeztetek?

- Eléggé meglepő volt a viselkedésük, mert nagyjából semmit sem tettek ellenünk. Akkor már négy napja függeszkedett az olajtornyon egy túlélőkapszulában két aktivista, akiket a hatóságok végül elvittek. A fúrótorony köré egy 500 méteres biztonsági zónát is kijelöltek, amelyet tilos volt átlépni, ezért fel voltunk készülve rá, hogy rendőrök fognak várni minket. De nem volt ellenállás, mondták, hogy "ne, ne", meg "álljatok meg", de semmi komoly.

- Mi történt a fedélzeten?

- Az aktivisták elkezdtek körbejárni a tornyon, és kérdezgették a személyzetet, hogy merre találják az olajszivárgási baleset esetére kidolgozott vészhelyzeti tervet. Ilyen tervnek lennie kell minden fúrótornyon, de a cég többszöri kérésre sem volt hajlandóak közzétenni. Szóval az aktivisták odamentek a munkásokhoz, hogy "elnézést, szeretném látni ezt a tervet, oda tud-e vezetni a kapitányhoz vagy a fúrómesterhez, vagy akinél ez van?" De persze nem találták meg a tervet, azt mondták, hogy hívjuk fel az irodát Skóciában. Az viszont már korábban megtörtént, telefonáltunk, e-maileztünk a Cairn vállalattal, de a terveket nem adták ki.

[A Greenpeace azt gyanítja, hogy a Cairn vészhelyzeti terveiből kiderülne, hogy a cég nem képes feltakarítani egy esetleges baleset miatt keletkező olajszennyezést az Északi-sarkon (erről itt olvashat bővebben). A cég korábban az [origo]-val azt közölte, hogy a grönlandi kormány ellenállása miatt nem teszik közzé a vészhelyzeti terveket. A Cairn a grönlandi kormánnyal áll szerződésben, a kormány meghívására végez olajkutatást a tengeren - a szerk.]

- És hogyan jutott ez addig, hogy a toronyhoz láncoltátok magatokat?

- Láncolás nem volt, ez félreértés. Az elutasító válaszok után a legtöbb aktivista egyszerűen csak elkezdett mászkálni az irodákban. Az egyik szobában például találtak egy számítógépet, amelyen elkezdtek skype-olni meg e-mailezni, hogy "helló, itt vagyunk, még mindig nem találtuk meg a vészhelyzeti tervet". Volt négy úgynevezett mászó aktivista is, én közéjük tartoztam. Nekünk az volt a feladatunk, hogy elfoglaljuk a fúrótornyon található két daru kabinjait. Ezek stratégiailag fontos pontok, mert ugye Grönlandnál hideg van, és ezekbe be tudtunk zárkózni, hogy akár 24 vagy 48 órát is ottmaradhassunk.

- Hogyan fogtak el titeket?

- Először a munkások jöttek, próbálták kinyitogatni a darukabin ajtaját, de mi bezárkóztunk rendesen, úgyhogy végül elmentek. Aztán hallottuk, hogy jött a helikopter, és akkor már tudtuk, hogy a többieket letartóztatták és elvitték. Maradt a két darukabinban a négy mászó aktivista. Végül megjelentek a rendőrök komolyabb szerszámokkal, és kiemelték az ajtót.

- A hírek szerint a dán haditengerészet különleges alakulata fogott el titeket. Ezek felfegyverzett kommandósok voltak?

- Nem, normális dán rendőröknek néztek ki. Meg sem bilincseltek minket. Amikor kinyitották az ajtót, mondtuk, hogy jó, vége, le vagyunk tartóztatva.

Fotó: Mudra László [origo]

- Milyen volt a grönlandi börtön?

- Meglepően laza volt, kicsit olyan, mint egy youth hostel (ifjúsági szálló), azzal a különbséggel, hogy estére ránk zárták az ajtót. Napi kétszer kimehettünk a hátsó udvarba tollasozni is, egészen jól elvoltunk. Grönland fővárosa, Nuuk nem egy nagyváros, úgyhogy a 18 letartóztatott aktivista elég erősen leterhelte a rendőrségi infrastruktúrát. Hat aktivistát a rendőrség épületében kellett tartani, és csak tizenketten kerültünk a fogdába, ahol az egyszemélyes cellákba tettek minket kettesével, mert egyszerűen nem volt elég hely. És mi voltunk a szerencsésebbek, mert a fogdában még így is nagyobb tér volt: akik a rendőrségen maradtak, azok eléggé borzasztó körülményekről beszéltek.

- Ciki vagy menő, hogy megjártad a nuuki börtönt?

- Én nem szégyellem egyáltalán. Örülök, hogy kicsit lazább volt, egyáltalán nem olyan, mint Kanadában, a Parlament megmászása után.

- A tárgyalás milyen volt? Sejtettétek, hogy kitoloncolás vár rátok?

- Valószínűnek tartottuk, mert a tavalyi akción is ez történt, annak is kitoloncolás és pénzbírság lett a vége. De most a tárgyalás még csak a kitoloncolásról szólt, a fő tárgyalás a pénzbírságról augusztusban lesz. Az első hírekben még 30 000 koronáról (1 millió forint) volt szó, de végül csak 20 000 (660 ezer forint) korona büntetést kértek ránk. Reméljük, hogy végül nem kapunk bírságot, de ha igen, én bajosan, de ki tudom fizetni. De talán a Greenpeace is kifizeti nekem, ha arra kerül a sor.

- A Greenpeace-t nagyon sokszor éri kritika, hogy tudományosan nem eléggé megalapozottak az állításaik és a kampányaik. Te mennyire érzed azt, hogy amiért küzdesz, az kikezdhetetlen?

- Én teljes mértékben hiszek benne, viszont azt elismerem, hogy nem vagyok kampányfelelős, ők ezeket a kérdéseket sokkal jobban meg tudják válaszolni. Én, ahogy így egyszerű átlagemberként ránézek, látom benne a rációt és az igazságot. Annyit én is felfogok belőle, hogy tényleg nagyon nehéz lenne feltakarítani egy olajszennyeződést, mert ha az beszorul a jég alá, és a jégtáblák elkezdenek úszkálni, akkor amerre az áramlat viszi, mindenhol elterjed. A másik probléma, hogy Grönland mindentől messze van, nincs akkora infrastruktúra, és talán ha tizedannyi hajó áll rendelkezésre egy ilyen mentesítéshez, mint a Mexikói-öbölben.

- Az akciódról szóló cikkeinkben sok kommentelő kritizált titeket, azt írták, hogy itthon is van elég gond, ezért egy magyar aktivistának inkább a vörösiszappal kellene foglalkoznia.

- Szerintem viszont el kell menni Grönlandra is, mert ott történik most ez a fontos dolog. Ez az első jelentős olajfúrás, amely számunkra is érdekes, mert mi is benzinnel üzemeltetjük az autóinkat, és az olaj az életünk része. Ez az egész körbeér. Én egy kicsit messzebbről nézem ezeket a dolgokat, miközben a Greenpeace Magyarországon is foglalkozik a lokális problémákkal.

- Meddig maradsz Magyarországon, és mi a következő terved?

- Nincs következő terv. Ha lenne, akkor is titkos lenne, de őszintén mondhatom, hogy nekem most semmi. Egy-két hét vakáció Magyarországon, aztán megyek vissza Kanadába.

(Bár Major Dávid vélhetően nem tudott róla, a Greenpeace aktivistái pénteken ismét akcióba lendültek a fúrótoronynál, ezúttal a szervezet nemezetközi igazgatója mászta meg a szerkezetet. A pénteki akcióról itt olvashat bővebben).