A buzgó követ, a precíz államtitkár és a sodródó igazgató a moszkvai ügy főszereplői

nyomozás indul a moszkvai kereskedelmi képviselet korábbi épülete eladásának ügyében, ingatlanértékesítési botrány, Moszkva
Vágólapra másolva!
Kézzel áthúzott, több milliárd forint elkótyavetyéléséről szóló államtitkári panasz, senkinek fel nem tűnő, érthetetlen százmilliós és milliárdos kincstári átutalások is szerepelnek abban a zavaros ingatlanügyben, amely miatt kedden őrizetbe vették a korábbi moszkvai nagykövetet, az egykori külügyi államtitkárt és az állami vagyonkezelő korábbi vezetőjét. Az ügyben felbukkan egy mindentudó, névtelen figura is, aki még az ügyet kirobbantó levelezésbe is belejavított. Ismerje meg az [origo] által feltárt történet főszereplőit!
Vágólapra másolva!

"Faller és Fekszi a Pénzügyminisztériumban Veres úrral abban maradt [...] Veres beszél Tátraival [...] a fentiek alapján a Külügyminisztérium semmisnek nyilvánítja a szerződést" - nehezen kivehető kézírással ez olvasható egy, a moszkvai kereskedelmi képviselet eladásáról szóló hivatalos levélre írt jegyzetek között. A kézzel írt mondatokat szerdai sajtótájékoztatón Gaál Szabolcs Barna, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vezetője olvasta fel újságíróknak, amikor beszámolt a képviselet eladása miatt a Kehi által tett büntetőfeljelentésről.

A kézzel írt szöveg egy olyan levélen szerepel, amelynek létezéséről elsőként még tavaly januárban az [origo] számolt be. A levelet a Külügyminisztérium korábbi államtitkárai, Fekszi Márta és Faller Jenő írta 2008. május 15-én Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) akkori vezérigazgatójának. Az államtitkárok nehezményezik, hogy Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet aláírta a 17 ezer négyzetméteres moszkvai ingatlan eladásáról szóló szerződést. A levél megemlíti azt is, hogy az épület többet ért a szerződésben szereplő 4 milliárd forintos vételárnál, így kár érte a magyar államot.

A levélben említett négy szereplő közül hármat - Fekszit, Tátrait és Székelyt - kedden őrizetbe vett a Központi Nyomozó Főügyészség. Az ügyészség több szálon, többek között hűtlen kezelés miatt nyomoz. A gyanú szerint, ha szabályosan adták volna el az ingatlant, akkor magasabb áron - az ügyészség által felkért igazságügyi szakértő szerint 6 milliárd forinttal többért - lehetett volna értékesíteni az épületet. Felmerül az okirat-hamisítás gyanúja is, az eladásról ugyanis két adásvételi szerződés is készült ugyanazzal a vevővel: egy 2008 március, egy pedig 2008 novemberében. A gyanú szerint a második szerződésre csak azért volt szükség, mert az első megkötése előtt nem írtak ki pályázatot az épület értékesítésére, bár a jogszabályok ezt írják elő.

A meglehetősen bonyolult, éveken át húzódó ügyben több pénzügyi tranzakció történt, számos okirat keletkezett. Ráadásul mivel több kormányzati intézmény - Külügyminisztérium, MNV, Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), moszkvai nagykövetség - is érintett, számos szereplője volt a történetnek. Az [origo] az ügy fontosabb szereplőinek bemutatásával próbálja összefoglalni az elmúlt évek egyik legzavarosabb állami ügyletét.

Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövet

Székely az ügy kulcsfigurája, az [origo] által megszerzett - és korábban bemutatott - dokumentumok szerint nem csak tevékenyen részt vett az épület eladásának előkészítésében, de az ő aláírása szerepel azokon a szerződéseken is, amelyek az ügyészség szerint hűtlen kezelés és közokirat-hamisítás gyanúját vetik fel. Székely személye azért is érdekes, mert az ügy érintettjei közül ő szerepelt legtöbbet a nyilvánosság előtt.

Székely 2005 augusztusában foglalta el moszkvai állomáshelyét, a korábbi nagykövet még 2009 végén az [origo]-nak azt mondta: kiküldetése részleteiről - amelyek között az épület eladásának lebonyolítása is szerepelt - maga Gyurcsány Ferenc kormányfő tájékoztatta 2005. augusztus 26-án. A megbeszélésen Székely szerint a kormányfőn kívül jelent volt Fekszi, illetve Kiss Péter akkori kancelláriaminiszter is.

A nagykövet 2005. november 14-én, szokatlan módon egy kézzel írott levélben tájékoztatta Fekszit arról, hogy megkezdte az ingatlan eladásának előkészítését, pedig az eladásról szóló kormányhatározat csak hónapokkal később született meg. A levelében azt írta, hogy kapott egy szerződéstervezetet egy olyan befektetői csoporttól, amely Viktor Vekszelberg orosz oligarchához köthető. A levélhez csatolt szerződéstervezetben bukkan fel először az ingatlan későbbi vevője, a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air nevű cég.

Az ügyről készült, az [origo] birtokába került dokumentumok szerint Székely közölte a Külügyminisztériummal a cég 4 milliárdos árajánlatát is, amihez csatolt egy, ezt az árat alátámasztó, a Cushman and Wakefield tanácsadó cég által készített ingatlanbecslést. Az ingatlanbecslés azonban az érték megállapításánál csak az épület harmadát vette figyelembe. Az ügyészég szerint többek között ez az értékbecslés is felveti a hűtlen kezelés gyanúját.

Székely - aki 2008 végétől a Demján Sándor tulajdonában lévő Trigránit oroszországi igazgatója lett - az [origo]-nak korábban azt mondta: az épületet csak az orosz kormány jóváhagyásával lehetett eladni, a vevőt az oroszok jelölték ki, így a magyar kormánynak ebbe semmilyen beleszólása nem volt. Székely tagadta, hogy visszaélés történt volna, azt állította, azért készült több adásvételi szerződés, mert a kormányzaton belül nem működött a kommunikáció, de mindkét szerződés aláírásához rendelkezett kormányzati felhatalmazással.

Fekszi Márta közigazgatási államtitkár, későbbi kabinetfőnök

Fekszi Márta szerepe sokkal inkább homályos, mint Székelyé. Neve először 2005 augusztusában bukkant fel az ügyről szóló dokumentumokban, amikor hivatalos utasítást adott a Moszkvába éppen kiérkező Székelynek, hogy mérje fel a magyar állam tulajdonában lévő ingatlanokat és tegyen javaslatot azok hasznosítására. Fekszi akkor a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt.

Az [origo] birtokába került vizsgálati anyagokból, belső levelezésekből az derül ki, hogy az ügy részleteit Fekszi nagyon alaposan ismerte: tartotta a kapcsolatot az eladást Moszkvában intéző nagykövettel, illetve az eladás engedélyezéséről több levelet váltott az állami vagyonkezelők - KVI, MNV - vezetőivel és a Pénzügyminisztériummal.

Fekszi szerepét a Kehi sajtótájékoztatóján is bemutatott levél teszi érdekessé. A sajtótájékoztatón ismertetett levelet korábban az [origo] is megszerezte, a dokumentum érdekessége, hogy három verzió is készült belőle. Az első, 2008. május 15-én írt változat megemlíti, hogy Székelynek ugyan volt felhatalmazása az épület eladásáról megállapodni, de ez nem pótol egy sor államigazgatási eljárást, amelyet nem végeztek el az értékesítés előtt. A Fekszi és Faller aláírásával ellátott levélben az államtitkárok kijelentik emellett azt is: a vételár hátrányos az állam számára.

A levél egy másik, szintén aláírt és május 15-i keltezésű verziójába valaki belejavított. Kiszúrt és megjelölt egy fogalmazási hibát, illetve egyszerűen áthúzta a levél közepét, amelyek a kényes megállapításokat tartalmazzák. A levélnek ezen a változatán szerepelnek a Kehi vezetője által felolvasott, kézzel írt jegyzetek is. A levélről ezután készült egy újabb, szintén aláírt, de május 16-i változat is, amelyből hiányoznak az ismeretlen által bejelölt kényes részek. Ez arra utal, hogy a fentieken kívül van egy olyan szereplője is az ügynek, aki rálátott az ingatlan értékesítésére és ismerte az arról folyó kormányzati egyeztetéseket. A kézzel írott jegyzetek szerzője ugyanis Fekszit, Fallert, Tátrait és Veres János akkori pénzügyminisztert is harmadik személyben említi meg és köztük zajló egyeztetésekről ír.

Fekszi és Faller tiltakozása ellenére a 2008 márciusában aláírt, az ügyészség szerint milliárdos csalás gyanúját felvető szerződést öt hónappal később újabb követte. Ezt ugyan megelőzte pályáztatás, de a vételár és a vevő ugyanaz maradt.

Fekszi ellentmondásos szerepére világít rá az is, hogy 2009 őszén, az ügy kirobbanásakor New York-i ENSZ nagykövet lett, távozása előtt azonban még belső vizsgálatot rendelt el a Külügyminisztériumnál a moszkvai ingatlaneladás miatt, és a vizsgálat fényt derített az ügy számos gyanús részletére. Fekszit New Yorkból a tavalyi kormányváltás után hívták haza. Az elmúlt másfél évben az [origo] munkatársa többször beszélt telefonon Fekszi Mártával, aki azonban minden alkalommal elhárította a nyilatkozatot.

Fotó: Fekete András

Tátrai Miklós, a vagyonkezelő vezérigazgatója

Tátrai Miklós, az MNV akkori vezérigazgatója úgy bukkan fel a moszkvai ügyről szóló dokumentumokban, mint aki csak sodródik az árral. A sukorói ingatlancsere miatt tavaly év végén meggyanúsított Tátrai 2008 márciusa után jelenik meg a moszkvai ingatlaneladásról szóló belső levelezésekben, amelyek az ingatlan megpályáztatását és későbbi eladását készítik elő.

A levelezésekben egy szó sem esik arról, hogy az épületet 2008 márciusában már szabálytalanul is eladták és az ezért járó vételárat át is utalta a vevő az államkincstárnak. Tátrai az ingatlan eladásáról szóló MNV-s vizsgálathoz csatolt reakciójában azt állította, az MNV jogszerűen járt el az épület értékesítésénél és nem tudott a korábbi szerződés létezéséről.

Ezt azonban több körülmény is kétségessé teszi. Az [origo] által megismert MNV-s belső vizsgálati anyag szerint a vagyonkezelő vezetését tájékoztatták arról, hogy az ingatlan vevője, a 2008 márciusi szerződésre hivatkozva átutalta a vételárat. Ráadásul - az MNV belső vizsgálata szerint - Tátrai tudott róla, hogy a Diamond Air a 2008 nyarán az épület megvásárlására beadott pályázati anyagához csatolt egy olyan levelet, amelyben a cég azt kérte, hogy a korábbi átutalást vegyék figyelembe az ár elszámolásánál.

Az ingatlaneladás idején az MNV vezetésében dolgozó források ugyanakkor az [origo]-nak még tavaly azt állították, az MNV vezetésének nem volt biztos tudomása az ingatlan korábbi, szabálytalan értékesítéséről. Azt állították, hogy csak pletykákat hallottak arról, hogy korábban eladhatták már az ingatlant, de ezekkel nem foglalkoztak, mivel semmilyen ezt alátámasztó dokumentumot nem találtak az MNV-ben. Az egyik forrás szerint az sem volt meglepő, hogy közel 4 milliárd forintot utal a kincstárnak a Diamond Air, szerinte ugyanis téves utalások korábban is előfordultak a vagyonkezelőnél.

Mi hiányzik a teljes képhez?

Ugyancsak az MNV-nél folytatott belső vizsgálat tárta fel azt is, hogy már az épület első, szabálytalan eladása előtt is volt pénzügyi kapcsolat az MNV jogelődje és az épületet 2008 végén megvásárló Diamond Air között. A cég a belső vizsgálat szerint már 2005-ben átutalt egy 500 millió forintos összeget a Magyar Államkincstárnak. Az épület eladásához azonban szükség lett volna a vagyonkezelő, illetve az állami vagyonért felelős pénzügyminiszter engedélyére. Ezt az engedélyt az ügyről szóló dokumentumok szerint 2005-ben még nem adták ki, sőt, Fekszi Márta és az állami vagyonért akkor felelős Kincstári Vagyonigazgatóság munkatársa hosszas levelezést folytattak arról, hogy ilyen engedély nélkül nem adható el az épület és az engedélyt a Külügyminisztériumnak be kell szereznie.

A Kehi szerdai sajtótájékoztatóján az [origo] rákérdezett arra, vizsgálta-e a hivatal, hogy az épületet esetleg a szerződésben szereplő 4 milliárdos árnál többért adták el és ha igen, akkor ezzel a pénzzel mi lett. A Kehi vezetője szerint azonban erre nem volt jogkörük, a meglévő dokumentumokban pedig nem találtak erre utaló nyomot.