Nincs egyedül Orbán a devizahitelek elleni harcban

Az egész Európai Unióban szabad devizaváltást és büntetés nélküli végtörlesztést javasol a lakáshiteleseknek az Európai Parlament egyik spanyol szocialista képviselője a lakáshitel-szerződésekről szóló, készülő uniós irányelvhez írt jelentésében. Az EU-direktíva eredeti formájában is szigorítana a hitelezés feltételein, bár főleg a tájékoztatásra helyezné a hangsúlyt.

"A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hitelmegállapodás külföldi pénznemhez kapcsolódik, úgy a fogyasztó jogosult legyen a hitelt ésszerűen megállapított időtartamon belül a tagállam pénznemére átváltani" - ezt, a magyar devizahitelesek szempontjából is jelentős módosítást javasolja az Európai Unió lakáshitel-szerződések szabályozásáról szóló, készülő irányelvéhez egy spanyol szocialista képviselő, Antolín Sánchez Presedo.

Az irányelv tervezete már az Európai Parlament előtt volt, és a spanyol képviselő is megírta a javaslatait, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeptember 12-én bejelentette az úgynevezett otthonvédelmi akciótervet. Ennek lényege, hogy lehetővé teszik a devizahitelek végtörlesztését kedvezményes, rögzített árfolyamon (az erről szóló cikkeinket itt olvashatja). Az uniós jogalkotás sebessége azonban meg sem közelíti a magyar parlamentét: az országgyűlés már hétfőn elfogadta a törvényt, míg az EP-ben a bizottságok is csak decemberben szavaznak a tervezetről.

Óvatos a Bizottság

Az Európai Bizottság eredeti előterjesztésében (magyar nyelven itt olvasható) viszonylag részletesen foglalkozik a devizahitelezéssel: "néhány probléma a devizaalapú hiteleket érintette [amelyeknek] potenciálisan jelentős továbbgyűrűző makrogazdasági hatása van, és a fogyasztók megkárosításához vezethetnek" - írja a Magyarországon jól ismert problémáról a Bizottság, amely szerint a gondot egyszerre okozták a szabályozási hiányosságok, a hitelfelvevők alacsony szintű pénzügyi jártasság, illetve a "nem hatékony" felügyeleti és nyilvántartási rendszerek.

A Bizottság javaslata nem foglalkozik a már meglévő devizahitelekkel, mindössze azt írja elő, hogy a jövőben a fogyasztók számára egy úgynevezett "európai szabványosított információs adatlapon" sok más információ mellett jelezni kell a devizaárfolyamok kockázatait is. Ez a formula Magyarországon így hangzana: "Ez nem egy forinthitel. Felhívjuk a figyelmét, hogy az egyes törlesztőrészletek alkalmával az ön által fizetendő forintösszeg a svájcifrank- és a forintárfolyamnak megfelelően változik."

Fontos változás lenne ugyanakkor, hogy a Bizottság részletesen szabályozná, hogyan kell megvizsgálni a fogyasztók hitelképességét. Előírná a bankok és a hitelközvetítők számára, hogy "a fogyasztó személyes körülményeit figyelembe véve" vizsgálja meg, képes lesz-e az adós a törlesztésre, tehát nem lenne elég bemondani a jövedelmet. A fogyasztók kötelezettségévé tenné, hogy ehhez minden információt adjanak meg, a hitelezőknek pedig kötelező lenne megtagadni a kölcsönt, ha a vizsgálat eredménye negatív.

Tilos lenne a büntetés

Az Európai Parlamentben a Bizottságénál gyakorlatiasabb megoldások is felmerültek. Sánchez Presedo mint a gazdasági és monetáris bizottság (ECON) jelentéstevője, több kiegészítést is javasol a direktívához (a spanyol képviselő jelentéstervezete magyar nyelven itt olvasható, a devizahitelekről szóló rész a 84-85. oldalon található). A magyar devizaadósok számára a legfontosabb, hogy Presedo kimondaná: a fogyasztóknak joguk van saját országuk valutájára váltani a devizában felvett lakáshiteleket.

A hitelezők Sánchez Presedo elképzelése szerint nem szabhatnának ki emiatt büntetést, de joguk lenne kompenzációra az átváltással közvetlenül összefüggő, "objektíven igazolt" költségeik után. Az [origo] megkereste a képviselőt, hogy megtudjuk, mi a véleménye a magyar kormány végtörlesztési terveiről, de munkatársának tájékoztatása szerint Sánchez Presedo éppen Washingtonban tartózkodik hivatalos úton. Asszisztense ugyanakkor részletes információkat kért a magyar végtörlesztésről.

Azt a Bizottság eredeti javaslata is rögzítené, hogy a fogyasztóknak joguk van az előtörlesztésre, de azt is hozzáteszi: a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ez feltételekhez köthető, illetve a hitelező jogosult a "lejárat előtti visszafizetéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek méltányos és objektívan indokolt kompenzálására". Sánchez Presedo javaslata ezt törölné a szövegből, és csak annyit hagyna benne, hogy a hitelezők semmilyen büntetést nem róhatnak az előtörlesztőkre, de a tagállamok "fenntartják a hitelezőt megillető kárpótlást".

Rugalmas szabályok

A spanyol képviselő tervezetében részletesen kifejti, hogy milyen esetekben milyen feltételekkel lehetne idő előtt visszafizetni a lakáshiteleket. Azoknál a hiteleknél tenné ezt lehetővé például, amelyeknél egy ideig rögzített a kamatláb, ennek az időszaknak a lejártával a fogyasztó díjmentesen kifizethetné a maradék tartozását. Egyéb esetekben Sánchez Presedo javaslata szerint jogszabályban vagy a kölcsönszerződésben ki lehetne kötni a kompenzációt, de az nem lehet több, mint a fennálló tartozás egy százaléka. Ez alacsonyabb, mint a ma Magyarországon alkalmazott végtörlesztési díjak.

Sánchez Presedo jelentéstervezet emellett több más, a fogyasztók számára kedvező részletszabályt is beemelne a direktívába. Az egyik ilyen a fizetési rugalmasság, vagyis annak lehetősége, hogy az adós - amikor teheti - a szerződésben szereplőnél nagyobb törlesztőrészleteket fizessen, amiért cserében joga lenne később kevesebbet fizetni, ha megszorul anyagilag. Egy másik javaslat a jelzáloghitelek hordozhatóságát tenné lehetővé, vagyis hogy az adós a hitelszerződés felbontása nélkül költözhessen új lakásba (ha annak értéke megfelelő fedezetet jelent a kölcsönre).

A képviselő szabályozná azt is, hogyan kell megállapítani egy ingatlan értékét: például a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az értékbecslő szakértők mind a hitelezőtől, mind a hitelfelvevőtől függetlenek legyenek. A bedőlt hitelek esetében pedig Sánchez Presedo azt javasolja: a még fennálló tartozáson túl tilos legyen büntetést kiszabni a nem teljesítő adósokra, illetve a tagállamok biztosítsanak védelmet (egy minimális jövedelmet) azoknak, akiknek a lakás elvesztése után is marad tartozásuk.

Magyar támogatás

Pelczné Gáll Ildikó, az ECON magyar tagja (egyben a Fidesz alelnöke) az [origo] érdeklődésére azt mondta: a Bizottság javaslata egyszerre szolgálja a fogyasztóvédelmet és a pénzügyi stabilitást. Szerinte fontos, hogy a tervezet teljes tájékoztatást ír elő a hitelfelvétel előtt. Úgy fogalmazott: Franciaoszágban úgy kezelik a hitelfelvevőt, mint aki nem tud semmit, mindent el kell neki magyarázni, ezzel szemben Magyarországon azt feltételezik, hogy tud mindent, és már csak alá kell írni a szerződést.

A magyar EP-képviselő szerint megfontolandók Sánchez Presedo javaslatai is, hiszen azt szolgálják, hogy a hitelezők ne köthessék meg évtizedekre a fogyasztó kezét, az szabadon válthasson valutát, bankot vagy akár lakást is. Pelczné szerint ugyanakkor a spanyol képviselő javaslatainak egy jelentős része már létezik a magyar jogban, és fontos, hogy a teljes jogharmonizáció ne jelentsen visszalépést a fogyasztóvédelem területén. Ezért a magyar képviselő módosító javaslatokat fog benyújtani.

Hogyan lesz ebből szabály?
Az úgynevezett rendes eljárásban az Európai Bizottság elkészíti javaslatát, majd azt megküldi az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak. Elsőként a Parlament alakítja ki álláspontját, majd megküldi azt a Tanácsnak. Ha a tagállamok képviselői ezzel egyetértenek, megszületik a jogszabály. Ha nem (ez a gyakoribb), akkor a Tanács saját álláspontot alakít ki, amire a Parlamentnek három hónapon belül reagálnia kell. Ha a második parlamenti verziót sem fogadják el a tagállamok, egy úgynevezett egyeztetőbizottságot kell összehívni, amely a Parlament és a Tanács 27-27 tagjából áll. Az egyeztetőbizottság által kidolgozott javaslatot harmadszor is szavazásra bocsátják. Mivel az uniós irányelv nem közvetlenül lép hatályba, siker esetén is jó ideig eltarthat, mire a tagállamok beépítik a rendelkezéseit a saját jogrendjükbe, de a szabályt mindenkinek kötelező átvenni.