Milyenek a magyarok?

népszámlálás, átlagmagyar, tesco, bevásárlás, bolt, élelmiszer
Vágólapra másolva!
Októberben országos, mindenkire kötelező népszámláláson írják össze a Magyarországon élőket és a lakásokat. Az adatok jó része nem lesz meglepetés, biztos, hogy kevesebben leszünk tízmilliónál, az viszont csak most fog kiderülni, hogy pontosan kik laknak Budapesten, hány fogyatékos és cigány él az országban, vagy hogy milyen változásokat okoztak az elmúlt tíz év politikai döntései.
Vágólapra másolva!

Harminckilenc éves, középfokú végzettsége van és az iparban dolgozik. Két-háromfős családjával egy 75 négyzetméteres, két-háromszobás, összkomfortos, központi fűtéses, saját tulajdonú családi házban él. Egy gyereke van, nyelveket nem beszél, vallásos, a római katolikus egyházhoz tartozónak vallja magát. Várhatóan 74 éves koráig él, szív- és érrendszeri betegségben hal meg. Havonta bruttó 210 ezer forintot keres, ebből jellemzően a Tescóban vásárol, este az RTL Klubot nézi, szórakozni nem nagyon jár. Az utolsó, 2001-ben készült országos népszámlálás eredményei és más statisztikák alapján ilyen egy átlagos magyar.

A statisztikák szerint a magyarok egyre tanultabbak, egyre tovább és egyre jobb körülmények között élnek, viszont életszínvonaluk, egészségük és várható élettartamuk még mindig elmarad a nyugat-európai átlagtól. Amiben mégis igazodnak az európai átlaghoz, hogy egyre később és egyre ritkábban házasodnak, és egyre kevesebb gyerekük születik.

Csepel közelebb van Afganisztánhoz, mint Budához

"A nagy átlagok elmossák a lényeget, ezért nincs értelme meghatározni, hogy milyen az átlagos magyar. Más a faluban és más a városban, más keleten és más nyugaton. Egy budapesti ember inkább hasonlít egy prágai, párizsi emberhez, mint egy szabolcsihoz" - mondta az [origo]-nak Lakatos Miklós, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa. Lakatos szerint még Budapesten belül is hatalmasak a különbségek, például a budai hegyvidék és Csepel különbségét jól érzékelteti, hogy míg egy budai lakos várható életkora a norvég átlagnak felel meg, egy csepeli emberé az afganisztáni szinten van.

Fotó: Mudra László [origo]

Pont ezeknek a különbségeknek a feltérképezésére jó az országos népszámlálás, amelyet utoljára 2001-ben tartottak Magyarországon, a következő felmérést pedig idén októberben végzi majd el a KSH. Az elmúlt tíz évben is készültek friss statisztikák, 2005-ben volt egy reprezentatív mintán alapuló mikrocenzus is, az ország lakosságának számáról, neméről, életkoráról, iskolai végzettségéről vagy éppen a foglalkozási adatairól pedig vannak nyilvántartások, ezek azonban nem mindig naprakészek és nem állnak össze olyan adatsorrá, mint amilyenek a népszámláláskor születnek. A népszámlálás, a KSH munkatársa szerint kiemelkedő jelentőségű. Mivel mindenkit megkérdeznek, és a Magyarországon élő embereken kívül pontosan összeírják a lakásokat is, az adatokat pedig akár falvakra, városrészekre lebontva is elemezhetik, a népszámlálás nagyon pontos képet ad a társadalomról, és csak a népszámlálások összehasonlításából derül ki az, hogy milyen változások történtek - akár egy évszázadon át -, történnek a társadalomban.

Az adóbehajtástól a kíváncsiságig

Az első állami összeírásokat általában még nem a társadalom megismerésének vágya, hanem a fiskális és katonai érdek hajtotta: az uralkodók azért voltak kíváncsiak az ország területén élő alattvalók pontos számára, mert tudni akarta, hogy hány embertől szedhetnek be adót, és hány hadra fogható férfi van az országban. Az első összeírások ezért nem is voltak teljes körűek, csak az adózás szempontjából szóba jöhető embereket vették számba házanként (füstönként), a nemeseket így általában nem is számolták meg, ezen kívül külön összeírták a besorozható férfiakat is. A lakosság érthető módon nem lelkesedett túlságon az összeírásért, nehézkesen ment az adatgyűjtés.

A világ első statisztikai céllal szervezett népszámlálását Kanadában tartották 1665-ben, Európában a finneket számolták össze először 1749-ben, az első magyar népszámlálást pedig nem sokkal később Mária Terézia rendelte el 1777-ben. Halála miatt már a fiára, II. Józsefre maradt az összeírás, amit három év alatt, 1784 és 1787 között hajtottak végre.

Az első hivatalos, a modern kor kívánalmainak megfelelő népszámlálásra csak száz évvel később, az országos statisztikai szolgálat felállítása után, 1869. december 31-ével került sor: ez az első olyan felmérés, amelynek eredményeit viszonyítási pontként máig használja a KSH. Azóta rendszeresen, általában tízévente voltak nép- és lakásszámlálások, az októberi lesz a 15. magyarországi népszámlálás.

Büntethetők a népszámlálást elsunnyogók

A népszámlálás akkor ad pontos képet a társadalomról, ha mindenkit egy időben írnak össze. Ez technikailag nem lehetséges, az idei népszámlálás például egész októberben tartani fog. A pontosság kedvéért a népszámlálásoknak mindig van egy eszmei időpontja: idén ez október 1-je 0 óra lesz, ami azt jelenti, hogy a válaszokat mindenkinek erre az időpontra gondolva kell megadnia. Aki az eszmei időpont előtt élt, azt összeírják, de ha egy családban október 1-je után születik kisbaba, ő akkor sem kerül összeírásra, ha a népszámlálók csak később érnek el hozzájuk. Fontos az is, hogy mindig azonos területen írják össze az embereket, ez különösen az adatok összehasonlításánál probléma, amikor többször változott az ország területe. Az összeírásnak mindenkit számba kell vennie, ezért törvény kötelezi az állampolgárokat arra, hogy válaszoljanak a kérdezőbiztosnak. Aki ezt megtagadja, az ellen szabálysértési eljárást indíthatnak.



Budapest, a "meddő test"

Az elmúlt százharminc év népszámlálási adataiból jól kirajzolódik, hogyan változott a magyar társadalom, a hosszú távú adatsorok pedig sokszor a nagyobb politikai, szociális intézkedésekről vagy tudományos eredményekről is árulkodnak.

"A lélekszámnak az ismerete nemcsak az egyes városokra és községekre nézve fontos és tanulságos, de még fontosabb a nemzet összességére nézve. Az ország népességének a száma bizonyos rangsort biztosít magának az országnak is a nemzetek között" - indokolta az 1930-as népszámlálás eredményeinek közlésekor a Statisztikai Szemle, miért fontos meghatározni azt, hogy mennyien élnek az ország területén. Az első összeíráskor 5,01 millió ember élt a mai Magyarország területén, legutóbb, 2001-ben 10,19 millió embert írtak össze, azaz 130 év alatt a duplájára nőtt a népességszám.

Majdnem biztos, hogy ősszel nem találnak annyi embert az országban az összeírók, mint 2001-ben: a KSH legfrissebb, tavasszal publikált adatai szerint már csak 9,98 millióan élnek Magyarországon. A népességfogyás nem új keletű jelenség, a töretlen gyarapodás csak az 1980-as évekig tartott. A népességfogyás az 1980-as években volt a leggyorsabb, akkor több mint 320 ezer ember tűnt el az országból egy évtized alatt. A népességszám megállapítása sok tényezőtől függ, nem lehet pontosan megjósolni az eredményeket, például egy drasztikus bevándorlási-kivándorlási hullám is eltérő számokhoz vezethet - mondta Lakatos Miklós.

Forrás: Szabó Balázs [origo]

Az 1930-as eredményeket közlő cikk szerzője nagyon elégedetlen volt az akkor összeírt 8,6 millió emberrel, hiszen az 1910-es években Nagy-Magyarország területén még 21 millió ember élt, ugyanakkor megjegyzi, hogy az I. világháborús veszteségek ellenére is "elég normális természetes szaporodást tudtunk elérni", hiszen az 1920-as adatokhoz képest majdnem tíz százalékkal nőtt az ország lakossága. Mivel az adatokat már akkor is tudták elemezni országrészekre lebontva is, a cikk szerzője megjegyzi, hogy "az áldott jó vidék népesedése még ma is egészséges, csupán a városok szűntek meg a nemzet természetes propagálói lenni", és külön megfeddi az országos szaporodás átlagától messze elmaradó Budapestet, amiért "meddő test" a nemzet életében.

Ratkó és a világháború is látszik a korfán

A KSH interaktív, a népességet korcsoportonként ábrázoló korfáján jól látszik az I. világháború hatása az 1920-as népszámlálás adatain: hatalmas a szakadék az 1-5 éves korcsoportban, amely azt mutatja, hogy a háború miatt sokkal kevesebb gyerek született, mint a békés években - ez a hiány máig végigkövethető a korfán, hatása a következő generációk számán is látszik. A fiatal korcsoportokban kiugróan sok gyereket mutató 1960-as népszámlálás pedig a Ratkó-korszakról, az 1950-es években hozott születésszabályozási rendelkezésekről árulkodik.

Forrás: nepszamlalas2001.hu
Magyarország népességének változása 1870 és 1990 között a népszámlálások adatai alapján. Forrás: KSH

A világháborúk nemcsak a szaporodást, hanem a férfiak és a nők arányát is jelentősen befolyásolták. Magyarországon az 1870-es népszámlálás óta többségben vannak a nők, az arány 1870 óta fokozatosan romlik: akkor 1000 férfira 1019 nő jutott, most már 1102. A nemek aránya többek között azután fordult meg, hogy Semmelweis Ignácnak köszönhetően jóval kevesebb nő halt bele a szülésbe, mint korábban, a mai jelentős nőtöbblet pedig részben annak is köszönhető, hogy a nők tovább élnek - magyarázata az adatokat Lakatos Miklós. Az I. világháború után azonban voltak olyan korcsoportok, amelyekben még a mai átlagnál is rosszabb volt az arány: az 1920-as felmérés szerint a háborús veszteségek miatt a 25-29 éves korcsoportban 1000 férfira 1194 nő jutott.

Senki nem tanult meg oroszul

Az első népszámláláskor még elenyésző volt a középfokú végzettségűek száma, diplomája pedig még 1949-ben is csak a népesség 1,7 százalékának volt. Az 2001-es népszámláláskor már 42,6 százaléknak volt középiskolai végzettsége, a diplomások aránya pedig 12,6 százalék volt. Ez az arány várhatóan még magasabb lesz az idei felméréskor, és javulhatnak a nyelvtudásra vonatkozó adatok is.

A magyarok saját bevallásuk szerint is sokkal kevésbé beszélnek nyelveket, mint az európaiak. Bár az 1960-as évekhez képest 2005-ig megduplázódott a nyelveket beszélők száma, a 2005. évi mikorcenzus szerint még mindig csak 22,7 százaléknyian mondják, hogy anyanyelvükön kívül legalább egy másik nyelven képesek kommunikálni. Az Európai Unió lakosságának 53 százaléka, gyakorlatilag minden második ember legalább egy másik nyelven is meg tudja magát értetni. Nálunk 2001-ben a legtöbben németül tudtak, az EU-ban legnépszerűbb nyelv, az angol Magyarországon csak a második helyen volt, de a 2005-ös mikorcenzus idejére már megfordult a sorrend, és az angol volt a leggyakrabban beszélt idegen nyelv. Oroszul pedig annak ellenére nem beszélnek az emberek, hogy negyven évig mindenkinek tanították az iskolában. Az 1920-as népszámlálás alkalmával még a francia volt a legnépszerűbb nyelv, de a világháború a nyelvtudásra is hatott: a hosszas hadifogságokban sokan megtanultak olaszul és oroszul.

Az első népszámlálástól kezdve 1990-es évekig nőtt a városlakók aránya a társadalomban. Bár még ma is a lakosság többsége, 66 százalék városban él, az arányuk az elmúlt másfél évtizedben csökkent, többek között annak köszönhetően, hogy Budapestről is sokan kiköltöztek az agglomerációba. Lakatos Miklós szerint az idei népszámlálás választ fog adni arra is, igaz-e az a feltételezés, hogy a Budapestről kivándorlók a társadalom tehetősebb, iskolázottabb rétegeiből kerültek ki, a helyükre érkező beköltözők pedig hátrányosabb társadalmi státuszúak.

Kiderül, mennyi cigány van az országban

Az ország lakosságának számáról, a korösszetételről, a lakás- vagy a foglalkoztatási helyzet alakulásáról két népszámlálás között is megbízható képet mutatnak a különböző nyilvántartásokban gyűjtött adatok, valamint egyéb reprezentatív felmérések. Az olyan érzékeny kérdésekről, mint az etnikai hovatartozás vagy a vallás legfeljebb reprezentatív felmérések készülnek, teljes körűen csak a népszámlálások alkalmával kérdezik ki erről az embereket.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Mivel ezekre a kérdésekre nem kötelező válaszolni, a népszámlálások adatai sem teljesen pontosak. "Nagyon valószínű, hogy ezekben a témákban alulszámlálás történik, ténylegesen többen lehetnek például az országban a cigányok vagy a német nemzetiségűek, mint amennyien a népszámlálásnál cigánynak vagy németnek vallják magukat" - mondta Lakatos Miklós.

Egy hónap alatt ötmillió cím

A népszámlálást 2011. október 1. és 31. között bonyolítja le a Központi Statisztikai Hivatal, ez alatt az idő alatt kell a számlálóbiztosoknak körülbelül ötmillió magyarországi címet felkeresniük, és minden itt élő embert összeírniuk. Két kérdőívet töltenek ki: egy a személyekre vonatkozik, egy pedig a lakásokra. A kérdőívre a válaszadó nevét nem írják fel, de a kérdésekre - kivéve a vallásra, a nemzetiségre és az egészségi állapotra vonatkozó kérdéseket - kötelező válaszolni.

A magyarországi népszámlálások történetében először az interneten is ki lehet majd tölteni a kérdőívet. Október 1-ig a kérdezőbiztosok minden háztartásba eljuttatják majd azt a kódot, amivel október 1-e és 16-a között az interneten is meg lehet válaszolni a kérdéseket. A KSH azt kéri, hogy az egy lakásban élők mindannyian ugyanúgy adják meg az adataikat, azaz, ha egy családból valaki az interneten tölti ki a kérdőívet, akkor a többiek is ott töltsék ki. Aki nem tölti ki az interneten a kérdőívet, azt a kérdezőbiztosok személyesen fogják felkeresni október végig.



A legutóbbi népszámlálásnál 189 984 ember vallotta azt, hogy a cigány nemzetiségű, és a kutatók arra számítanak, hogy most jóval többen lesznek. Lakatos szerint ugyanakkor azt nehéz megmondani, hogy 2001-hez képest azért, mert nő a számuk és az arányuk a társadalmon belül, vagy azért, mert többen merik a kérdezőbiztos előtt vállalni etnikai hovatartozásukat, vagy azért, mert tényleges létszámnövekedésről van szó. A kutató szerint valószínűleg mindkét tényező szerepet fog játszani.

A 2001-es összeírásnál a második legnagyobb kisebbséget a németek alkották, 62 105-en voltak. Az 1990-es népszámláláson még csak fele ennyi, 30 824 németet írtak össze, az 1949-es népszámlásnál pedig még csak 2-3 ezer ember mondta magát németnek. Lakatos Miklós szerint az adatsorok azt mutatják, hogy az emberek egyre jobban bíznak az államban, és egyre többen vállalják a nemzeti identitásukat.

A nemzetiségen kívül nem kötelező nyilatkozni a vallásról sem a kérdezőbiztosoknak, és azokra a kérdésekre sem kell válaszolni, amelyekkel a népszámlálások történetében először az ország egészségi állapotát próbálják felmérni: a tartós betegségekről és a különböző fogyatékosságokról is kérdezni fogják a lakosságot. Lakatos szerint nemcsak az államnak, de az lakosságnak is az az érdeke, hogy a minél többen válaszoljanak ezekre a kérdésekre is, mert a későbbi kormányzati döntések ezeken az adatokon fognak alapulni, és egyes nehéz helyzetű társadalmi csoportok integrálását célzottabban lehet megvalósítani.

A következő hónapokban az [origo] megpróbálja feltérképezni, hogy mit lehet tudni a magyarokról, mi derül ki róluk olyan adatokból, amelyeket a népszámlálás nem gyűjt. Megnézzük majd, hogy milyen kocsival járnak, mi van a hűtőjükben, milyen zenét hallgatnak, egyáltalán, mit gondolnak magukról. Erről szóló cikkeinket ezen a folyamatosan frissülő oldalon találhatja majd meg.