Felmentették a háborús bűntettel vádolt Képíró Sándort

A Fővárosi Bíróság felmentette Képíró Sándort a háborús bűntett vádja alól hétfőn, az ítélet nem jogerős. A 97 éves Képíró a tárgyalóterembe infúzióra kötve érkezett.

Nem jogerősen felmentette a háborús bűntett vádja alól hétfőn a Fővárosi Bíróság Képíró Sándor volt csendőr századost. A 97 éves Képírót az ügyész azzal vádolta, hogy 1942. január 21-23. között, egy újvidéki razzia során, az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégzésében. Az ítélethirdetés hatalmas érdeklődés mellett zajlott, a magyar mellett a nemzetközi sajtó is képviseltette magát.

Képírót a mentők hozták be a bíróság épületébe, mert egy hete kórházban van. A bíró azt mondta, hogy állítólag rossz gyógyszert adtak neki. Képíró a tárgyalóterembe is infúzióra kötve érkezett. Az ítélethirdetés ennek ellenére elkezdődött.

Az ügyész június végén végrehajtandó fegyházbüntetést kért Képíró Sándorra, mert szerinte a volt csendőr százados háborús bűnt követett el az 1942-es újvidéki razzia során, amikor hozzájárult csaknem negyven ember kivégzéséhez.

Az utolsó szó jogán Képíró pszichológusa, Szöőr Anna úgy tolmácsolta Képíró szavait: "ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 1996-ban azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A felmentő rendelkezés kimondása után a bíró szavait hatalmas taps fogadta. A rendelkezés mellett a bíróság azt a döntést hozta, hogy a csaknem 4,5 millió forintos perköltséget a magyar államnak kell megfizetnie. Képírót ezután egészségi állapota miatt kivitték a teremből.

Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője "botránynak" nevezte Képíró Sándor felmentését. "Az ügyész tájékoztatott bennünket, hogy fellebbezést nyújtanak be az ítélet ellen" - mondotta Efraim Zuroff, azt is megjegyezve, hogy Képíró Sándor továbbra is a háborús bűnösökről vezetett listájuk első helyén szerepel.

A tárgyalás képeiért kattintson a fotóra!

A kétnapos ítélethirdetés első napján Varga Béla részletesen előadta a bíróság álláspontját az újvidéki razzia eseményeiről. Eszerint 1942 januárjában a délvidéki megszállás után partizánmozgalom alakult ki a térségben, visszaszorítására a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter utasítására általános tisztogatást és razziát rendeltek el.

A bíróság szerint ennek során január elejétől több száz-ezer ártatlan embert öltek meg, amit a katonai vezetés igyekezett titokban tartani. Varga Béla szerint nem valószínű, hogy Képíró, aki a magyar királyi csendőrségnél teljesített szolgálatot, erről tudott, mivel elhallgatták a történteket.

Január 20-án Gaál Lajos csendőr alezredes tartotta az első eligazítást. Gaál itt szabadabb fegyverhasználat engedélyezéséről beszélt, ami ellen a bíróság szerint Képíró felemelte a szavát, mondván, hogy ez ellentétes az utasítással, emiatt írásban kérte a parancs kiadását. Gaál ezt megtagadta, mire Varga Béla szerint Képíró ezt tudomásul vette, és úgy határozott, hogy a parancs rá nem vonatkozik.

Grassy József vezérőrnagy (akkor ezredes) január 21-én adta ki karhatalmi parancsát a razzia részleteiről, az a bíróság szerint az első két napban rendben zajlott. Ennek során kutatócsoport irányítójaként Képíró 50-60 beosztottjára felügyelt. A bíró hangsúlyozta, hogy Képíró alárendeltjei nem a saját emberei voltak, emberileg nem ismerhette őket.

Az első két nap eredményei után a katonai vezetés szigorúbb eljárást követelt meg az eligazításon. A bíró szerint Grassyéknak értelmezési zavart okozhatott a parancsokban használt tisztogatás és megtorlás szóhasználat. A vezetők megtorláson végül bosszút, emberek megsemmisítését értették, és rosszindulatú feljelentők, besúgók segítségével olyan elfogási listát állítottak össze, amelyen szerb nemzetiségű vagy zsidó vallású, feltehetően gazdagabb emberek szerepeltek.

A bíróság szerint a járőrvezetők mozgástere innentől kezdve korlátozott volt a lista miatt. A bíró ezt nagyfokú változásnak nevezte, amibe Képíró nem szólhatott bele.

Nyolcszáz embert végeztek ki

Január 23-án, nem tisztázott, hogy milyen utasítás alapján, a razzia délelőtt 11 óra után fordulatot vett, és a kísérőegységek az emberek egy részét már nem a leventeotthonban működő igazolóbizottság elé vezették, hanem egyenesen a Duna-parti kivégzőhelyre. Akik mégis a bizottság elé kerültek, azok többségét szintén a Duna-partra vitték. A bíró szerint biztos, hogy Képíró reggel még nem szerezhetett erről tudomást.

A kivégzéseket délután 3 óra körül állították le, akkor 600 embert kísértek vissza a partról. Addig a bíróság szerint összesen több mint 800 embert végeztek ki.

Arról az esetről, amikor 23-án Képírónak egy testvérpár elengedéséről kellett döntenie, a bíró azt mondta: a vádlott a parancsnak megfelelően járt el, amikor nem engedte szabadon őket, ő abban a tudatban volt, hogy az igazolóbizottság elé kerülnek. Képíró csak később tudta meg, hogy a kivégzőhelyre viszik őket - mondta a bíró.

A bíró óriási mentő körülménynek és Képíró emberi magatartására utaló jelnek nevezte azt az esetet, amikor megmentette annak a szállodatulajdonos családnak az életét, amelynek a szállójában ő is lakott. Varga Béla szerint a mentőakció abban az időben történt, amikor a vád szerint Képíró emberei megöltek egy házaspárt, valamint egy férfit és egy nőt. A bíró szerint semmi sem bizonyítja, hogy azok valóban a vádlott emberei voltak-e, hiszen a razziában szintén részt vevő határvadászok ugyanolyan kakastollas kalapot viseltek, mint a csendőrök. Emellett a bíró szerint a kivégzéseket főként katonák hajtották végre.

A Képíró és társai ellen 1944-ben hozott ítéletről Varga Béla azt mondta: az ítéletet nem lehet bizonyítékként értékelni, mert kollektív ítélet, és nem az egyéni felelősséget kereste.