"Magyarország esetében maradtak kérdőjelek" - interjú Andor Lászlóval

Kétségbevonhatatlan diplomáciai sikernek tekinti a magyar uniós elnökséget Andor László, aki szerint a romastratégia vagy a gazdasági kormányzásról szóló szabálycsomag elfogadtatása az Európai Unió egésze szempontjából fontos áttörés. Az Európai Bizottság szociális és foglalkoztatáspolitikai biztosa az [origo]-nak adott interjújában elmondta, hogy a magyar gazdaságpolitikában hétről hétre jelennek meg új elemek, amelyekben sokszor nehéz felfedezni a következetességet, a nemzetgazdasági miniszternek pedig nem sikerült eloszlatnia az Unió kétségeit a tervek megvalósíthatóságáról. A még Bajnai Gordon által jelölt magyar EU-biztos a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban az érdekeltekkel való konzultáció szükségességét emelte ki.

- Mi az ön értékelése a magyar uniós elnökség teljesítményéről? Martonyi János külügyminiszter az [origo]-nak azt mondta, hogy az ország sikeresen átesett egy érettségi vizsgán, ez pedig azt jelzi, hogy "teljes, érett tagjai vagyunk a rendszernek".
- Le a kalappal a magyar diplomácia előtt! Látszott, hogy a testület - a spanyol-belga-magyar trió keretében - jól felkészült a feladatra, mindenképpen eredményes elnökségről kell beszélnünk...

- Szigorúan adminisztratív értelemben lett sikeres az elnökség, tehát törvényhozási értelemben hozta az ország a félév programját, vagy politikailag is siker a szereplésünk?
- Sikerült olyan konkrét ügyeket döntő mértékben előrevinni, mint például a horvát csatlakozás, amelyről kialakult a tagállamok közötti egyetértés, vagy említhető a romastratégia megalkotása, de a sikerek közé tartozik a Duna-stratégia is. Ezek nemcsak a közép-európai régiónak jelentenek sokat, hanem Európa egészének.

- És mi számít kudarcnak? Politikailag mégiscsak viharos volt a kezdet, a médiatörvény körüli bonyodalmakkal, a végén pedig az új magyar alkotmány körüli viták élesedtek ki. Közben pedig volt néhány érdekes mondat a miniszterelnöktől, egyben az Unió soros elnökétől arról, hogy Brüsszel nem Moszkva, nem diktálhat nekünk.
- Ehhez a listához nem kell hozzátennem semmit. Valóban fagyos hangulatban kezdődött a félév, ami számunkra meglepetés volt, hiszen novemberben majdnem az egész kormány itt volt Brüsszelben és nagyon jó, szinte zavartalan hangulatban beszélgettünk az elnökségi programról és a feladatokról. Ehhez képest történt egy fordulat decemberben, amikor a médiatörvény viharos nemzetközi fogadtatásban részesült, és ettől az Európai Bizottság sem tudta függetleníteni magát, ráadásul nem ez volt az egyetlen vitás terület. Viszont az is a magyar diplomáciát dicséri, hogy néhány hét leforgása alatt sikerült az elnökségi munka számára tiszta helyzetet teremteni.

- Mi volt még ilyen ellentmondásos pont Brüsszelből nézve?
- Ilyenek voltak az adópolitikai lépések, a szektoradók (válságadók) bevezetése, ami kérdéseket vetett fel, és a Bizottság vizsgálatokba is kezdett. És ugyancsak ide sorolható a nyugdíjrendszer átalakításának első felvonása, a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások ügye.

- Egyes szakértők háttérbe húzódó magyar elnökségről beszélnek, amely az aprómunkában nagyon sikeres volt, de politikai értelemben átengedte a terepet a Lisszaboni Szerződés által létrehozott intézményeknek, az EU elnökének például. Vagyis a belga után egy újabb elnökség bizonyította, hogy a lisszaboni modellben a soros elnökség nem csupán nem képes politikai szerepet betölteni, hanem nem is célja ennek a szerepnek a betöltése. Egyetért ezzel az értékeléssel?
- Nem teljesen így látom, mert ha ilyesfajta munkamegosztás létezne, akkor a magyar elnökség nem tűzte volna a zászlajára a közös gazdasági kormányzásról szóló úgynevezett hatos gazdasági szabálycsomag elfogadtatását. Ez egy olyan elem, amely az európai gazdasági és pénzügyi rendszernek egy érdemi továbbfejlesztését jelenti, és ebben a magyar elnökségnek nagyon szoros együttműködést kellett kialakítania az egyes országokkal, és kimunkálni az egyetértést az Európai Parlamenttel. Annyi igazság mindenképpen van viszont az előbbi véleményben, hogy a ciklus egyik legjelentősebb, de egyben váratlan eseménye volt az úgynevezett Euró Plusz paktum megjelenése. Ennek a kezdeményezői egyértelműen a nagyobb pénzügyi erejű országok voltak...

- És Magyarország ki is maradt belőle, ami az Unió soros elnökeként furcsa döntés volt...
- Magyarország nem írta alá a végén, ami - az elnökséget adó országról lévén szó - valóban érdekes. A paktumot és annak egyes elemeit lehet különféleképpen értelmezni, de tény, hogy egy nagy többséget maga mögött tudó kezdeményezéshez nem csatlakozott a magyar kormány.

- Milyen volt az együttműködés az ön biztosi területén?
- A foglalkoztatási és szociális területen is kiváló volt az együttműködés az egész félév során. A tényleg jelentős eredménynek számító, és ehhez a területhez tartozó romastratégia mellett ritkán látom a sajtóban megemlíteni a demográfiai hét lebonyolítását március végén. Pedig ez éppen egy olyan területen indított el vitát az uniós tagországok és intézmények között, ahol korábban az uniós szint kevésbé volt jelen. A folyamatot a lengyel elnökség és a Bizottság is továbbviszi.

- Mennyire nyomta rá a bélyegét az együttműködésre az ön területén, főleg az elnökség végén, a vitatott magyar abortuszellenes kampány. Az alapjogi biztos, Viviane Reding szerint vissza kell adnunk az uniós forrást, mert a kampány nem az eredeti céloknak megfelelő volt. Mi lesz a pénz sorsa?
- A kampányt a Progress Alapból finanszírozták, amely az alapjogi biztossal közösen kezelt forrás. Az alelnök asszony arra szólította fel a magyar felet, hogy szedje le a plakátokat, amelyek nem az előre egyeztetett tartalommal kerültek ki az uniós logó kíséretében.

- A romastratégia elfogadását szinte minden értékelés kiemeli. De mi a garancia arra, hogy a dokumentum nem a szép szavak szintjén marad, úgy, hogy a konkrét megvalósítást a tagállamokra hagyja? Magyarországon tizenöt éve vannak rövid, közép- és hosszú távú romastratégiák, és ott tartunk, ahol tartunk...
- A különbség az lehet, hogy ez az unió keretstratégiája, amely a 27 tagállam együttműködésével készült. A konkrétumokat mindenképpen az egyes országoknak kell kidolgozniuk, hiszen a szociális helyzet, a problémák súlya, jellege országonként változhat. Egy olyan területről van azonban szó, amely időnként egy-egy kormány számára nem feltétlenül jelent prioritást, adott esetben nagyon sok ellenérdekelt szereplő is lehet az igazgatás különböző szintjein. Ezért fontos a keretstratégia, hiszen orientációt kell adni, és nyomást kell gyakorolni a szereplőkre annak érdekében, hogy változások történjenek, valamint támogatást kell biztosítani mindehhez, mert a problémák sokszor kinőtték az egyes államok kereteit.

- Kemény hangú levelezés zajlott nemrégiben a magyar nemzetgazdasági miniszter, ön és Olli Rehn pénzügyi biztos között a magyar gazdasági tervek megvalósíthatóságáról, miután az Európai Bizottság kritikusan szemlélte a programot. Matolcsy György viszont "súlyos aggályait" fejezte ki a véleménnyel kapcsolatban, azt írta vissza, hogy "félrevezető", "hamis benyomást" kelt számos állítása, ami "aláássa az egész eljárás hitelességét". Sikerült tisztázni ezeket a vádakat?
- Azóta volt két olyan tanácsülés is, ahol meg lehetett tárgyalni a Bizottság által készített országspecifikus ajánlásokat és az azokat megalapozó elemzést. Ezek során nem ismétlődtek meg azok a megjegyzések és kifejezések, amelyeket Matolcsy György használt. Ennek én személy szerint örültem.

- Vagyis az Európai Bizottság megértette a Magyarország által követett nem hagyományos gazdaságpolitika működését? Fenntarthatónak gondolja a reformprogramot?
- Nem változott érdemben mindaz, amit a magyar fejezetben leírtunk.

- Vagyis továbbra is úgy vélik, hogy további költségvetési megszorításokra van szükség ahhoz, hogy fenntartható legyen a gazdaságpolitika. A magánnyugdíjvagyon államosítása miatti egyszeri bevételeket pedig a konvergenciaprogram középtávú céljaira kellene használni?
- Ez nem egy ideológiai típusú tanulmány. Inkább egy átfogó elemzés a konkrét pénzügyi folyamatokról, strukturális reformokról, arról, hogy milyen döntéseket tart a Bizottság szükségesnek a fönntarthatósághoz, és hol lát kérdőjeleket. Magyarország esetében maradtak kérdőjelek, nézetkülönbségek az elmúlt év lépéseinek értelmezése körül, és az eddigi döntések hosszú távú hatásait illetően is.

- Éppen a reformokat hiányolta...
- Pontosan. Azonban nagyon nehéz a magyar helyzetet megítélni, mert folyamatosan, hétről hétre új elemek jelennek meg a gazdaságpolitikában, és bizony erőfeszítés kell ahhoz, hogy ebben a Bizottság felfedezze a konzisztenciát.

- Mi a véleménye a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos újabb tervekről, a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjazás átalakításáról? Ez a vita beleilleszkedik a nyugdíjrendszerekről szóló nagy európai dilemmába. A külügyminiszter is azt mondta, hogy a korkedvezményes nyugdíjak visszaszorítása összeurópai célkitűzés.
- A nyugdíjrendszerek kialakítása, finanszírozása és reformja tagállami hatáskör. De a múlt év második felében éppen azért tartottunk egy átfogó európai vitát a Zöld Könyv alapján erről, hogy ez a közös útkeresés sikeresebb legyen a tagországok szintjén is - a közös elemzés, eszmecsere, a jó gyakorlatok kicserélése által. Tavaly Magyarországon egy gyors döntéssorozat zajlott le a kötelező magánnyugdíjpillér fölszámolásáról, volt korábban korhatár-változtatás is, most pedig a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjazás átalakítása történik. Ez utóbbi kettő esetében valóban van egy európai közös irány, a Bizottság szorgalmazza a korhatáremelést elsősorban a demográfiai okok miatt, illetve azt is sürgeti, hogy a tagállamok vizsgálják felül a különféle kedvezményeket. De mindig hozzátesszük azt is, hogy mindezt az érintettekkel, a szociális partnerekkel konzultálva kell megtenni, másrészt pedig nem tettünk javaslatokat soha a jogosultságokkal kapcsolatban visszamenőleges hatályú törvénykezésre sem.

- Interjúiban persze ön is utalt rá, hogy a jelenlegi európai életmódnak meg kell változnia. Ennek pedig része a bőkezű nyugdíjrendszer.
- Nem a nyugdíjrendszer bőkezűségéről van szó, hanem a munkaerőpiacról való túl korai visszavonulásról, ami az utóbbi évek demográfiai és munkaerő-piaci változásainak összhatásaként fölborította a nyugdíjrendszerek egyensúlyát. Magyarul egy nagyfokú fenntarthatósági probléma egy időben állt elő azzal, hogy - ha az alapvető paraméterek nem változnak - mindez a nyugdíjak színvonalára is hatást fog gyakorolni. Az országok nagy része tehát lépéskényszerbe került: meg kell próbálniuk emelni a foglalkoztatottság szintjét, de ebben az egyensúlyteremtés mellett az időskori elszegényedés megakadályozása is cél kell hogy legyen.

- A demográfia, a foglalkoztatottság és a nyugdíjrendszer összefüggéseivel Magyarország is küzd. Mit gondol a nemrégiben bejelentett Nemzeti Munkatervről, amely jelentős közmunka-programokon keresztül készül javítani a foglalkoztatáson? Ennek része az is, hogy a korkedvezményes nyugdíjról visszatérők is bekapcsolódnak ebbe a programba. Mennyiben megoldás a program Magyarország foglalkoztatási gondjaira?
- A közmunka válság idején, jól szervezve az eszköztár része lehet, de önmagában erre építeni a magyar foglalkoztatási problémák megoldását nem lehet. Nem szabad túlértékelni az ebben rejlő lehetőségeket. Fontos az is, hogy aki a közmunkában részt vesz, ezáltal jobb helyzetbe kerüljön, mint korábban volt.

- Ez utóbbi feltétel egyelőre nem látszik a magyar programban, hiszen nincsenek hozzákapcsolva olyan programok, amelyek a foglalkoztathatóságot például képzéssel javítanák.
- Ez valóban probléma lehet, de mivel itt is sok a találgatás a tényleges tervekről, nehéz még határozott véleményt nyilvánítani.

- Ez a félév a görög pénzügyi válság kezelésével is telt. A New York Times a napokban arról írt, hogy Európa vezetetlen, a kontinens sodródik az eseményekkel, a döntésekkel csak időt nyer, de nem világos, hogy mire. Hogyan látja ezt?
- Nagyon sok igazság van ezekben a kritikákban, kár lenne tagadni. Az Európai Uniót - különösen azóta, mióta van közös valutája - szokás az Egyesült Államokhoz hasonlítani, miközben messze nem ugyanaz a gazdasági kormányzás és a pénzügy-politikai irányítás mechanizmusa. A válság idején az amerikai kormányzat intervenciós képessége óriási volt, európai kormány viszont nincs, legfeljebb közös intézmények vannak az Európai Bizottságtól az Európai Központi Bankig...

- Ez elég rosszul hangzik tudván tudva, hogy Görögországot az európai Lehman Brothersként is emlegetik a nemzetközi sajtóban.
- A metaforában van egy kis túlzás. Annyiban viszont valóban komolyan kell venni, hogy a görög válságról nagyon hamar kiderült, hogy könnyen tovább tud gyűrűzni más országokra. Ennek ellenére haladt nagyon nehezen a stabilizáció folyamata az elmúlt másfél évben. Közben ráadásul további két eurózóna-ország, Portugália és Írország is külső segítségre szorult. Az Európai Unió nagyon sokat haladt előre az új gazdasági kormányzás felépítésével, de messze nem vagyunk még a folyamat végén.

- Lesz eurózóna három év múlva is, ugyanígy, ahogyan most kinéz? Lesz még euró?
- Euró lesz, eurózóna lesz. Minden erőfeszítés - a fogyatékosságok ellenére is - arra irányul, hogy a ma ismert eurózóna is megmaradjon, ne csak az euró. Hosszú távon ennek a feltétele az, hogy a periféria országai is kellő növekedési perspektívával, potenciállal rendelkezzenek a monetáris unión belül. Az, hogy ma nem látjuk minden elemét a további válságkezelésnek, nem jelenti azt, hogy ne lenne politikai elszántság az építmény megszilárdítására.