A rabokat "nem megvigasztalni kell" - mit csinál egy börtönpszichológus?

börtön, fegyház, büntetésvégrehajtás, SZombathely, börtönpszichológus, fogvatartott, fogvatartás
Vágólapra másolva!
Évekre bezárt, tehetetlen, sokszor komoly pszichológiai problémákkal küzdő és gyanakvó emberekkel foglalkoznak a börtönpszichológusok. Az állampolgári jogok biztosa szerint több kellene belőlük, hogy humánusabbak legyenek a börtönök. De mit lehet kihozni egy ilyen helyzetből? Az [origo]-nak nyilatkozó börtönpszichológusok szerint a fogvatartottakban bűntudatot kelteni nem szabad, vigasztalni pedig nem kell őket, és bár "nem lehet irreális célokat kitűzni", a tragédiák elkerülésében segíthetnek.
Vágólapra másolva!

"Nemrég hoztak egy fiatal férfit, aki tész-es, így nevezik rövidítve a tényleges életfogytiglanra ítélteket. Ott voltam a befogadásakor, mikor megérkezett a börtönbe, és utoljára le kellett vetnie a civil ruháját, amelyet soha többé nem fog viselni. Ezekben a percekben veszíti el tényleg mindenét" - mondta az [origo]-nak Éles Éva, a Szegedi Fegyház és Börtön, a Csillag pszichológusa.

Magyarországon jelenleg összesen 50 börtönpszichológus dolgozik, az ő feladatuk a több mint 16 ezer fogvatartott pszichés ellátása. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa január eleji állásfoglalásában felhívta a figyelmet arra, hogy több orvosra és pszichológusra lenne szükség a börtönökben a "humánus büntetés-végrehajtás érdekében". Az ombudsman arra a váci esetre hivatkozott, amikor két rab megölte a cellatársát. Szabó szerint megállapításaival a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka egyetértett ugyan, azonban ennek megvalósítására nincs elég pénz.

"Miért nem szokik le a bűnelkövetésről?"

"Az igazságszolgáltatás már tette a dolgát, elítélte őket, itt benn már teljesen felesleges bűntudatot kelteni bennük" - mondta az [origo]-nak Éles, aki szerint az első időkben abban kell segíteni a foglyokat, hogy fogadják el a büntetésüket, és alkalmazkodjanak a körülményekhez, s legfeljebb a szabadulásukat megelőző években lehet hatékonyan beszélgetni velük arról, hogy mit és miért követtek el.

"Nem megvigasztalni kell őket" - jelentette ki az [origo]-nak Fiáth Titanilla, aki a Budapesti Fegyház és Börtönben felnőtt férfi fogvatartottakkal foglalkozik. Fiáth szerint a börtönpszichológusnak elsősorban abban kell segítenie a fogvatartottat, hogy "átvészelje az olyan krízishelyzeteket, mint amikor kinn meghal valamelyik családtagja, váratlanul hosszabb ítéletet kap, vagy megszakítja vele a kapcsolatot a felesége." Így főként arra törekszenek, hogy csökkenjen az öngyilkossági kísérletek száma, vagy az agresszív viselkedés esélye.

"Azt nem lehet számon kérni a börtönpszichológusokon, hogy miért nem szokik le a fogvatartott a bűnelkövetésről, hiszen ez nem egyszerűen lélektani probléma. Aki viszont valóban változatni szeretne az életvitelén, azzal igyekszünk intenzívebben foglalkozni" - mondta Fiáth. Az erre motivált rabokkal jó lenne hosszabb terápia keretében együtt dolgozni, ami sokat segíthetne a társadalomba való beilleszkedésükben, de a jelenlegi keretek közt erre kevés lehetőség van - tette hozzá. "Nem lehet irreális célokat kitűzni, sok bűnözőnél súlyos személyiség- és magatartászavarok állnak a háttérben, ezek feltárása és kezelése pedig csak többéves terápiával lehetséges" - mondta.

Kinek a teste kigyúrtabb?

A szegedi Csillag börtön pszichológusa, Éles Éva szerint a bezártság miatt minden apróságnak jelentősége van, a fogvatartottak folyamatosan rivalizálnak egymással, még olyan dolgokban is, hogy a nevelő kire bízott külön feladatot. "Többségében 30 és 42 év közti férfiak, erejük teljében. Itt benn olyan dolgokban rivalizálnak, mint hogy kinek a teste kigyúrtabb, vagy ki kapott csomagot, kinek küldtek be gyümölcsöt"- magyarázta.

A súlyos bűncselekményért elítéltek közül is a tész-esekkel a legnehezebb, a külön körletben elhelyezett 10-12 fogvatartott nagyon zárt közösséget alkot. "Ők a többieknél is sokkal bizalmatlanabbak, gyanakvóbbak és érzelmileg nagyon labilisak" - magyarázta Éles, aki közel húsz éve dolgozik a szegedi börtönben. Amikor 1990-ben eltörölték Magyarországon a halálbüntetést, és az akkori halálra ítéltek büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, valóságos "megrázkódtatás volt", a foglyok nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az életfogytig tartó börtönre ítélteket azóta is rendszeresen vizsgálják, pszichológiai kutatás készült arról, milyen hatással van rájuk a véget nem érő bezártság.

"Tehetetlennek érzik magukat, és aggódnak"

A rabok többségénél kimutatható az antiszociális személyiségzavar, illetve gyakoriak a hangulatzavarok és a szorongásos problémák. "Ők maguk is kérhetnek meghallgatást, ha gondjuk akad, de előfordul, hogy a nevelő, illetve a körletfelügyelő szól nekünk, hogy megváltozott a fogvatartott hangulata, vagy kiderült a levelezéséből, hogy haláleset történt a családjában" - mondta az [origo]-nak Fiáth.

"A pszichológiai tanácsadás önkéntes alapon működik, bármelyik fogvatartott mondhatja, hogy nem szeretne részt venni a foglalkozásokon vagy a kezelésen" - mondta a tiszalöki börtön pszichológiai osztályának vezetője, Homonyikné Bertha Laura. Szerinte a rabok általában együttműködőek, annak ellenére, hogy többségük először benn tapasztalja meg, hogy a pszichológia mire jó, miben tud segíteni. "Sajnos valódi önismereti igénye, illetve változtatási szándéka kevés embernek van közülük, talán csak 2-3 százalékuknak" - tette hozzá a börtönpszichológus.

"A fogvatartottak pszichés problémái a kint hagyott világ konfliktusaiból keletkeznek. Bezárva teljesen tehetetlennek érzik magukat, és aggódnak, mert nincs, aki vigyázzon a gyerekre, a házra, vagy beteg lesz a rokonuk" - mondta Homonyikné.

Homonyikné Bertha Laurának a pszichológiai osztály vezetőjeként egy további feladata is van: ő végzi a börtön teljes személyi állományának a pszichológiai gondozását. A börtönőröktől kezdve a parancsnok-helyettesig mindenkit rendszeresen vizsgálnia kell, először az alkalmazás kezdetén, majd adott időszakonként. Az úgynevezett műveleti csoportnak, vagyis azoknak a tiszteknek és tiszthelyetteseknek, akik az időnként kirobbanó balhék esetén intézkednek, speciális tréningeket is tartanak. "Nekik nemcsak fizikailag, a biztonsági fogások szintjén kell kezelniük az ilyen helyzeteket, hanem pszichésen is. Nem mindegy, milyen mértékben és hogyan avatkoznak be" - mondta.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Segít a falak lebontásában

Fiáth Titanilla azt mondja, ritkán tapasztalta a hátrányát annak, hogy fiatal nőként lett börtönpszichológus. Sőt szerinte ez segíthet is a "falak lebontásában", mert a férfi rabok egy nőnek sokszor olyan, az érzékenységükkel vagy a sérülékenységükkel kapcsolatos dolgokat is elmondanak, amit egy férfival nem feltétlenül osztanának meg. Tud róla, hogy a rabok egymás közt olykor "na, megyek, megnézem a csajt" megjegyzéssel indulnak hozzá, de szerinte a foglalkozásokon a terápiás kapcsolat szorosabbá válásával megváltozik a hozzáállásuk.

Fiáth Titanilla a lovári nyelvet is megtanulta, mert azt gondolta, hogy ez elősegítheti a roma fogvatartottakkal végzett munkáját. Szerinte a nyelv kulcsfontosságú a hovatartozás, az elfogadás szempontjából, a roma származású rabok azonban gyakran nem a várt módon reagáltak, amikor saját nyelvükön szólt hozzájuk. "Naiv dolog volt azt hinni, hogy ha megszűnik a nyelvi korlát, akkor oldódik a köztünk lévő hatalmi helyzet is. Előfordult, hogy az ellenkezője történt. Az, hogy lovári nyelven szólítottam meg őket, minden jó szándékom ellenére sokszor inkább a 'lecigányozással' vált egyenértékűvé" - mondta.

Akadnak azért sikerélmények is. Fiáth annak az ittas vezetésért többször is elítélt férfinak a példáját említette, aki érdeklődni kezdett az önsegítés és a pszichológia iránt, egyre többet olvasott a kezelés ideje alatt. "Civilben sem folytatta az italozást, dolgozik, érettségire készül, és tovább akar tanulni" - mondta a börtönpszichológus, aki szerint nem ritka, hogy kiváló képességű rabokkal is találkoznak, akik a környezetük vagy korai magatartászavaraik miatt maradtak ki az iskolából.

Nyugalom és békesség

A fluktuáció a börtönpszichológusok között minimális, csak a nyugdíjba vonuló pszichológusok helyére érkeznek új munkatársak, "nem túl nehéz betölteni a megürülő helyeket" - mondta az [origo]-nak Reider-Gera Ildikó, a BVOP egészségügyi főosztályának vezető pszichológusa. "A börtön világában sok olyan területtel foglalkozhatok egyidejűleg, amely érdekel: személyiség-lélektannal, szervezet- és szociálpszichológiával vagy kulturális antropológiával" - sorolta az [origo]-nak Fiáth Titanilla, mi indította arra, hogy börtönpszichológus legyen amellett, hogy állítása szerint egy kezdő pszichológus egyébként sem válogathat túl sok lehetőség közül.

"A családom kezdetben féltett, de szerintem ez minden börtöndolgozónál így van, és idővel látták, hogy jól elboldogulok idebenn" - mondta az [origo]-nak a szegedi Csillag börtönben dolgozó Éles. A börtönt elsősorban nem nyomasztónak, hanem fárasztónak tartja a sok ellenőrzés miatt, de ezekre szükség van. "Ugyanakkor nekünk is szerepünk van abban, hogy nyugalom és békesség legyen idebenn, másképp komoly tragédiák történhetnének" - mondta.