Tarolt a Fidesz, de kapott néhány sebet

Vágólapra másolva!
Példátlanul nagy, a pártelnök-miniszterelnök által történelmiként értékelt győzelmet aratott a Fidesz az alacsony részvétellel zajlott önkormányzati választáson, de a párt olyan várakozást támasztott magával szemben, hogy még így sem lehet maradéktalanul elégedett. Az MSZP megőrzött néhány fontos települést, de igen jelentős mértékben - bár előre megjósolhatóan - rontott eddigi pozícióin. A Jobbik és az LMP saját várakozásaiknál gyengébben szerepelt. A civil jelöltek sorsáért aggódók viszont örülhettek: nem lehetetlenült el a párton kívüli helyi politizálás az önkormányzati választási rendszer átalakításával.
Vágólapra másolva!

Érdemben nem csökkent a független képviselők súlya az önkormányzatokban: a kistelepülések túlnyomó részét továbbra is civil szereplő vezeti, azaz alaptalannak bizonyultak azok a félelmek, amelyek szerint az új önkormányzati választási rendszerben mindent a pártjelöltek fognak uralni. A függetlenek és helyi civil egyesületek - gyakran korábban pártok színeiben indult - jelöltjei néhány nagy sikert is elkönyvelhettek: Gödöllőn Gémesi György, Budaörsön Wittinghoff Tamás, Pásztón Sisák Imre, Esztergomban Tétényi Éva, Gyömrőn Gyenes Levente, Vácon Fördős Attila, Dunaharasztiban Szalay László, Százhalombattán Vezér Mihály, Hajdúszoboszlón Sóvágó László, Csornán Turi György, Pilisvörösváron Gromon István, Visegrádon Abonyi Géza tört borsot a többnyire kormánypárti ellenfelek orra alá.

A pártok közül abszolút értelemben és 2006-hoz képest is a Fidesz érte el a legjobb eredményt: összesen 400 ezerrel több szavazatot gyűjtött mint négy éve, és megduplázta polgármesterei számát (a választási statisztikai rendszerben minden közösen kapott szavazatot a KDNP-hez is beszámolnak, de mivel ők önállóan alig állítottak jelöltet, adataikkal nem számoltunk). A szocialista polgármesterek száma ezzel szemben harmadára csökkent, a pártra adott szavazatok száma pedig kétmillióval, a felére esett. A új szereplők közül a Jobbik körülbelül feleannyi szavazatot kapott, mint az MSZP, az LMP pedig negyedannyit mint a Jobbik - többi szavazatot helyi egyesületek és függetlenek söpörték be.

Egy kormánypárti jelölt csak veszíteni tudott

2006-hoz képest a Fidesz nyerte tehát a választási statisztikát, a tavaszi választás eredményéhez és a maguk számára kitűzött célhoz képest azonban vegyesebb a kép. Nagy céljai jelentős részét elérte a Fidesz: a vártnál kicsit kevésbé meggyőző többséggel, de megnyerte Budapestet és a kerületek többségét, elhódította Miskolcot és Nyíregyházát, tarolt a megyei közgyűlésekben. A tavasszal megnyert 174 egyéni körzet azonban még impozánsabb eredmény volt a mostaninál. A párt retorikája olyan mértékben épített a mindent elsöprő győzelemre, hogy annak tükrében például a szegedi kudarcuk jobban fáj, mint amennyire a miskolci győzelmüknek örülhetnek. Egy kormánypárti jelölt ezen a választáson csak veszteni tudott: néhány nagy város - például a már említett Miskolc - kivételével a győzelem természetesnek tűnt és csak a vereségnek van hírértéke. Úgy tűnik, a Fidesz saját magának tette nehézzé az egyébként fölényesen nyert választást túl nagy célok kitűzésével: sok helyen feleslegesen mentek bele helyi konfliktusokba és számos olyan helyen is elindultak, ahol csak vesztenivaló volt, nyerni nem nagyon volt mit. Jó példa erre, hogy a miniszterelnök hazai pályáján, Alcsútdobozon és Felcsúton is állított jelöltet párt, azonban mindkét településen kikapott a független jelöltektől.

Ugyanez fordítva igaz az MSZP-re: a vereséget már előre elkönyvelte a párt, így a Fidesz dorogi, szentesi, kazincbarcikai, tiszaújvárosi, ajkai és szegedi legyőzésének jobban örülhetnek a megtépázott szocialisták mint a négy évvel ezelőtti, sokkal jobb eredménynek. Pedig nagyjából ennyi maradt az MSZP-ből: a felsorolt hat városon kívül még három budapesti kerületben tudtak győzni, ami az 1990-est leszámítva eddigi legrosszabb eredményük, így ők sem lehetnek elégedettek. Összesen 49 helyen ad polgármestert a párt, ami kevesebb mint egy tizede a fideszes városvezetői pozícióknak. Új polgármesteri helyet pedig szinte sehol sem tudtak szerezni - az egyetlen jelentősebb kivétel Zalaszentgrót, ahol viszont nem indított jelöltet a Fidesz (bár Boros Imre, az első Orbán-kormány egyik minisztere függetlenként indult a polgármesteri posztért).

A Jobbik sem lehet boldog az eredménnyel: lendületük megtört, a párt a 2009-es európai parlamenti választás óta gyakorlatilag csökkenő eredményt ér el. Egyetlen jelentősebb településen, Tiszavasváriban szereztek polgármesteri címet, ugyanakkor az ország különböző önkormányzati testületeiben 369 képviselőjük fog ülni, ami fontos lépés a párt infrastrukturális fejlődésében. Az LMP eredménye még egyértelműbben kudarc: még Budapesten sem tudtak kiugró eredményt produkálni, és az országban összesen 54 képviselői mandátumot szereztek - Budapesten kívül mindössze két megyében - Baranyában és Bács-Kiskunban - tudtak bejutni a közgyűlésbe.

Nem a pártközpontok diktálják

A választás azt is megmutatta, hogy a helyi választásokon korlátozott a pártközpontok hatalma: több példa is bizonyítja, hogy a központilag lecserélt, a helyi szimpatizánsok akarata ellenébeni jelöltállítás visszaüt. Csornán és Pilisvörösváron a korábbi polgármester mögül kihátrált a Fidesz - Áder János szülővárosában a helyi szervezetet is feloszlatták a nyáron -, mégis a korábbi jelölt nyert, immár civil színekben a központ jelöltje ellen. Vácon a KDNP által informálisan támogatott független jelölt, Gödöllőn a hátba támadott korábbi szövetséges verte meg a Fidesz jelöltjét. Rákospalotán pedig az MSZP-ből kizárt korábbi polgármester nem nyert ugyan, de így is megelőzte a párt új aspiránsát, ahogy MSZP-támogatással a IX. kerületben is nyerhetett volna az 1990 óta folyamatosan polgármester Gegesy Ferenc, a külön induló, harmadik helyen végzett MSZP-jelölt így csak arra volt jó, hogy a Fidesz jelöltje, Bácskai János fusson be. Persze az ellenkezőjére is van példa: Mezőtúron bejött a váltás, a Fidesz jelöltje magabiztosan verte a nyáron a pártból kilépett és a Civil Mozgalom színeiben induló alpolgármestert.

A választás nem módosított tehát érdemben a tavasszal létrejött politikai erőviszonyokon, de a parlamenti pártok mindegyike levonhat tanulságokat belőle saját politikájára nézve. Orbán Viktor miniszterelnök az eredményt értékelve arról beszélt, hogy 2010-et 1990 mellett fogják emlegetni a történelemkönyvek, illetve hogy húsz év után újra az ország fővárosa lett Budapest. A Fidesz győzelmének mértéke valóban történelmi, de az országgyűlési választások hasonlóan elsöprő eredménye és a kormány magas támogatottságát mutató közvélemény-kutatások fényében egyaltalán nem meglepő. A többi párt végképp nem lehet boldog az eredménnyel, komoly személyes sikereket azonban többen is elértek. A Fidesz hősei a tavaly óta tovább erősődő pécsi Páva Zsolt, a Miskolcot az MSZP-től elhódító Kriza Ákos, a Nyíregyházát Csabai Lászlóné húsz éve után megnyerő Kovács Ferenc, a XI. kerületi Hoffmann Tamás, a kecskeméti Zombor Gábor, a Győrben 2006-hoz képest sokat javító - egy törvénymódosítással majdnem a választásból kizárt - Borkai Zsolt, a Karcagon Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől a stafétabotot átvett Dobos László, vagy Tatabányán hasonló módon Bencsik János örökébe lépő Schmidt Csaba. (Kósa Lajos debreceni, Szita Károly kaposvári, Rogán Antal belvárosi vagy Pokorni Zoltán hegyvidéki nagyarányú győzelmét természetesnek tekinthetik).

Az ő eredményeik a párton belüli pozíciók eléréséhez is segítségükre lehetnek, ahogy az átalakulásra vagy eljelentéktelenedésre ítélt MSZP-nél Botka László vagy Tóth József pozícióit is nagyon erősítheti az ellenszélben aratott győzelem. Személyes sikernek tekinthető a már így is húsz éve polgármester Gémesi György vagy Wittinghoff Tamás párttámogatás nélküli újraválasztása is. A figyelemreméltó személyes kudarcok közé sorolható a gyakorlatilag népfrontos összefogással szembekerült fideszes Meggyes Tamás esztergomi bukása, az MSZP-s Molnár Gyula újbudai veresége vagy a fideszes Hadházy Sándor húsz éves visegrádi polgármesterségének vége.