Nem bír el a trükkökkel a kampánycsend

Egy nap nyugodt gondolkodást akartak biztosítani a választóknak, amikor 1990-ben bevezették a kampánycsend fogalmát, de csak a választási bizottságoknak adtak munkát vele. A gyakorlatban a kampánycsend megvalósíthatatlan, az információs technológia fejlődése végképp elvette a létjogosultságát. A pártok is lépten-nyomon megszegik, hiszen nem jár érte igazi büntetés.

"A területi választási bizottság kampánycsend-sértést állapított meg, miután egy választó az egyik politikai párt választási szórólapját találta tegnap a postaládájában" - a választások előtti két napban tömegével jelennek meg az ilyen és ehhez hasonló hírek. Péntek éjféltől ismét életbe lép a kampánycsend, ami valószínűleg ismét rengeteg munkát ad majd a választási bizottságoknak.

A kampánycsend bevezetésének eredeti indoka az lehetett, hogy a pártok a kampány után hagyjanak a választóknak egy nap nyugalmat, mikor mindenki át tudja gondolni, kire szavazzon. Az Alkotmánybíróság egy 2002-es határozatában megvédte a kampánycsendet, amely a testület szerint "a választói akarat kinyilvánításának zavartalanságát biztosítja." Ez a megfontolás azt feltételezi, hogy a választók péntekig beszereztek minden fontos információt, ami a döntésükhöz szükséges, már csak aludniuk kell rá egyet.

A választási törvény szerint "a kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása". A törvény külön említ néhány példát: a választópolgárok szavazókörbe szállítása, etetése és itatása, pártjelvényeket és szimbólumokat, vagy a jelölt fényképét, nevét ábrázoló tárgyak osztogatása, plakátok kiragasztása, illetve "a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton".

Cáfolhatatlan álhírek

Utóbbi rendelkezés nem csak a tévék, rádiók és újságok híreire vonatkozik, elvileg e-mailen, sms-ben vagy az Iwiwen, sőt, személyesen sem lehetne semmilyen, a választásokkal összefüggő információt közölni. Ez azonban betarthatatlan, hiszen bárki elkövetheti a kampánycsend-sértést, akinek van internetelérése vagy mobiltelefonja, ráadásul szinte lehetetlen kideríteni, ki volt az elkövető.

Az sms-t és az e-mailt már régóta felhasználják álhírek terjesztésére: a 2002-es országgyűlési választások előtt például az az álhír terjedt sms-ben, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megverte a feleségét. Több választás idején is érkeztek panaszok a választási bizottságokhoz arról is, hogy valakik közvélemény-kutatóként bemutatkozva hívogatják a választókat, és álhírekről kérdezik a véleményüket.

A rémhírterjesztés ellen a pártok szinte képtelenek védekezni, hiszen a sajtóban nem jelentethetnek meg cáfolatokat, épp a kampánycsend miatt. A megoldás csak az lehet, ha - amint arról Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója is beszélt egy kiszivárgott hangfelvételen - hogy valamilyen adatbázis segítségével maguk kezdik el telefonon terjeszteni a cáfolatot. Ez azonban szintén kampány-csendsértés, hiszen "a választói akarat befolyásolására" alkalmas információ.

Mozgósítás

"Szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás" - mondta 2006-ban a két forduló közt egy, a kampányoló aktivistáknak tartott eligazításon Orbán Viktor Fidesz-elnök. Orbán arról beszélt, hogy a Fidesznek aktivizálnia kell a szavazóit, még akkor is, ha ez jogellenes: "Majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jó napot!" - zárta rövidre a kampánycsend-sértés kérdését.

A pártok által épített adatbázisok legfőbb célja épp az, hogy mozgósítani tudják a szimpatizánsaikat. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy a választás napján felhívják vagy személyesen megkeresik őket, ami a törvény szerint kampánycsend-sértés. Valószínűleg, hogy a Fidesz által tavaly a parlament elé terjesztett - de el nem fogadott - törvényjavaslatban a mainál szűkebben értelmezte volna a kampánycsend fogalmát, hogy az kizárólag a médiára vonatkozzon. Ebben az esetben ugyanis a mozgósítás már nem lenne törvénytelen.

Nincs szankció

A legnagyobb probléma a kampánycsenddel az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy nincs igazi szankció azok ellen, akik nem tartják be. Ennek egyrészt az az oka, hogy a legtöbb esetben lehetetlen kideríteni, hogy ki az elkövető, ki ragasztott ki szombat éjjel plakátot, vagy ki dobott be szórólapokat a postaládákba. Még az sem biztos, hogy az a párt a felelős, amelynek a szórólapját bedobták: Kubatov a hangfelvételen arról is beszél, hogy a pécsi időközi polgármester-választáson fideszes aktivisták dobálták be a szocialisták szórólapjait.

Ha a választási bizottságok meg is állapítják valamelyik párt felelősségét, általában akkor is csak "eltiltja a további jogsértéstől" a felelőst, más szankciót nem alkalmaznak. Pedig a választási bizottságoknak a törvény szerint joguk lenne akár a szavazás eredményének megsemmisítéshez is, ha olyan törvénysértést állapítanának meg, amely érdemben befolyásolta.

Ilyen döntés azonban csak nagyon ritkán született: 2004-ben a Hajdú-Bihar megyei Kabán kellett megismételni az időközi polgármester-választást, mert az MTV Regionális Híradója kampánycsend idején megszólaltatta Szili Katalin akkori szocialista házelnököt és Kuncze Gábor SZDSZ-elnököt. 2006-ban pedig a Pest megyei Kerepesen és Vasadon kellett kampánycsend-sértés miatt megismételni az önkormányzati választást.